Nem vagyunk elfogultak egyik gyártó iránt sem, de az kétségtelen, hogy mi, végfelhasználók veszítenénk a legnagyobbat azzal, hogyha az AMD nem tudná többé megszorítani az Intelt. Az AMD ötletes megoldásaival mindig is az Intel sarkában loholt, sőt időnként meg is előzte, arra kényszerítve a nagy testvért, hogy felvegye a kesztyűt. Ha csak azt nézzük, mi történt a P4 óta, láthatjuk, hogy az „adok-kapok”-ban mindig a vásárló járt a legjobban.

Az Intel Netburst architektúrájára épülő, egy szoba kifűtésére is kiválóan használható Pentium 4-eseit kezdetben még a sima Athlonok is verték, s amikor beerősített az Intel, kijöttek az Athlon XP-k, amelyek jó darabig a piac urai maradtak. Ahogyan az Intel a maximumot is kipréselte a Netburstből, az AMD is előállt a sikeres Athlon 64-essel. Ezalatt az idő alatt komoly ár- és teljesítmény-versenyt folytatott a két cég, ami azt eredményezte, hogy a CPU-k elismerésre méltó fejlődésnek indultak, ennek pedig mi örültünk a legjobban.

Az AMD-nek sürgősen ki kell találnia valamit...

Az utolsó (?) csata a kétmagos processzorok megérkezésével kezdődött meg. A küzdelem nem dőlt el, az AMD X2-esei kicsit talán jobbak voltak, mint a Core Duók, de ezt a győzelmet már nem tudta kihasználni az AMD, illetve talán rosszul aknázta ki. Sokak szerint az AMD mélyrepülése onnan eredeztethető, hogy megvették a grafikus magokat gyártó Ati-t. Az Nvidiával élethalál harcot folytató cég felvásárlása után hamar kiderült, hogy az AMD túl sokat fizetett az akvizícióért. Ez még hagyján, de közben az Intel előállt a Core2 Duo termékvonallal, ami nagyon keveset fogyaszt és nagyon gyors. Az X2-eseknek esélyük sem volt az új Intel lapkák ellen.
Az AMD bosszút forralt, és kitalálta, hogy a Core2 Duókkal együtt megérkezett négymagos vonalat veszi célba. A Barcelona-terv lényege az volt, hogy valódi négymagos chipet építsenek, nem úgy mint az Intel, amely két kétmagos csipet árult négymagosként. A CPU azonban csak késett és késett, és mire kijött, kiderült, hogy nagyon drága, és hiába hatékonyabb, mint az Intel lapkái, órajelben nem tudja megközelíteni a riválist. 

Így azután sok pénzért az AMD előállt egy olyan termékkel, amelyet nem lehet eladni az egyszerű felhasználóknak, a topfelhasználók és a szervergyártók pedig elégedetlenek voltak az órajelekkel. Eközben az Intel tovább nyomta az órajeleket, és lassan minden új középkategóriás és csúcs notebookba és asztali PC-be Core2 Duo került, míg a négymagos Quadrók jól muzsikálnak a szerverben.
Ha ez nem lett volna elég, kiderült, hogy a késedelemmel érkező, drága chipek még hibásak is. A problémát a gyártósoron csak márciusra tudják kiküszöbölni, addig szoftveresen oldják meg a gondot a már kész processzorokban. A szoftveres javítás ára viszont akár 10 százalék teljesítménycsökkenés is lehet. Eközben a videokártyák sem muzsikáltak a legjobban.

Dirk Meyer, az AMD elnöke - magyarázzuk a bizonyítványt?

A helyzet odáig fajult, hogy decemberben Dirk Meyer, az AMD elnöke elég sajátos magyarázkodásba kezdett. Eszerint feladják az Intellel folytatott teljesítményharcot, és az átlag felhasználót próbálják meg kiszolgálni, és a profitra koncentrálnak. Tudvalevő, hogy az AMD egyik problémája, hogy már jó ideje nem tud annyi hasznot hozni a chipjein, mint az Intel, és a gyártókapacitással is gondok vannak.
Dirk úr gondolatmenetében csupán egyetlen a bökkenő: a Core2 Duo már beparkolt az átlagfelhasználók által vásárolt szegmensbe, és köszöni szépen, nagyon jól érzi ott magát. Az AMD-re az volt a legutóbbi csapás, hogy az Intel bejelentette, áttér a 45 nanométeres technológiára. Úgy néz ki, hogy tartják is az ígért határidőt, és a gyorsabb, olcsóbb és energiatakarékosabb Intel chipeknek nem lesz riválisa. Ráadásul az Intel, új mobilarchitektúrájával, a mobilkészülékek piacát is célba vette, s ez a piac az Apple iPhone-ja és a Google beszállása óta az évszázad üzletének ígérkezik.

Mit léphet erre az AMD? Dirk Meyer nyilatkozatából az tűnik ki,hogy azt teszik, amit pár éve még az utánuk loholó Intel, megpróbálnak mindent kisajtolni abból, ami van. Maradnak a drágább 65 nanométeres gyártósoron, és igyekeznek felturbózni a már meglévő modelleket. Ha viszont egy éven belül nem rukkolnak elő valami naggyal, akkor valószínűleg végleg a másodhegedűs szerepébe kényszerülnek, és nem lesz, aki az Intellel versenyezzen.
A nagy kérdés, vajon tud-e előnyt kovácsolni az AMD a hátrányából, azaz tud-e valamit kezdeni az Ati felvásárlásával. Sokan úgy gondolják, hogy a processzor és a grafikus mag egyesítése lehetne a következő nagy dobás. Ez a megoldás működik a PS3-ban is, és meggyőző teljesítményű, de egyelőre úgy néz, ki nem hozta meg a várt áttörést.

Egyvalami tűnik csupán bizonyosnak: ha az AMD nem talál ki sürgősen valamit, könnyen a Cyrix sorsára juthat.