Az úgynevezett nanogenerátorok páronként összecsoportosított aprócska, sörtéhez hasonlító, kevlárkocsányból kiálló rostok, amelyeken egyenként 30-50 nanométer méretű, nanodrótoknak nevezett kristályok nőnek. A rostpárok egyike aranyba van mártva, hogy elektródaként működhessen - ha pedig a két rost  összedörzsölődik, abból elektromos energia termelődik. A rostoknak piezoelektromos hatásuk van, aminek révén a mechanikus energiát elektromossággá lehet átalakítani. A kísérletek azt mutatják, hogy két, egyenként 1 centiméter hosszú rost összedörzsölése négy nanoampernyi áramot és négy millivoltnyi kimenő feszültséget eredményez.

Az anyagot nemcsak a mindennapi viseletünkbe varrva lehetne hordani, hanem akár a sátoranyagban is elhelyezhető, így a nanorostok a szélenergiát is meg tudnák csapolni, nyilatkozott a technológia kifejlesztéséért felelős Zhong Lin Wang professzor, a Georgia Institute of Technology kutatója, hiszen a légmozgások és az apró vibrációk a mechanikus energia olyan megnyilvánulásai, amiből elektromosságot tudunk létrehozni. Ha a nanorostos megoldást kellően optimalizálják, egy négyzetméternyi anyagból 80 milliwattot is ki lehet hozni, ami körülbelül egy iPod meghajtásához elegendő - véli a professzor.

Ottilia Saxl, az Institute of Nanotechnology igazgatója szerint ezt a technológiát az egészségügyben is könnyűszerrel fel lehetne használni, a nanorostok ugyanis a pacemakerek, hallókészülékek vagy éppen a gyógyszeradagoló rendszerek energiaellátását is biztosítani tudnák.

George Stylios, aki a Heriot Watt Universityn foglalkozik intelligens hajlékonyanyagokkal, a BBC News kérdésére annyit válaszolt csak, hogy szerinte problémás lehet a mindennapokban hasznosítható mennyiségű energiát generálni ezzel a módszerrel, mivel a rostoknak nagyon gyorsan kellene mozogniuk, és rengeteg nanorostos ruhát kellene hordani ahhoz, hogy a gyakorlatban is bevethető maradjon az ötlet. A rostokat inkább arra kellene felhasználni Stylios szerint, hogy az anyagok színét, esetleg struktúráját lehessen változtatni.