Eddig a biológusok a ma élő madarakat három csoportba osztották, szárazföldi, vízi- és parti madarakéra, elsősorban életmódjuk és testfelépítésük alapján. A chicagói Field Museum munkatársa, Shannon Hackett és kollégái azonban ennek sokhelyütt ellentmondó eredményeket kaptak.
   
Így például a vízkedvelő flamingók nem állnak olyan közeli rokonságban a vízimadarakkal, mint azt eddig feltételezték, a kakukk pedig genetikailag meglehetősen távol áll a többi szárazföldi madártól. Másrészt az egymástól külsőre igencsak különböző csoportokat, mint a harkályokat, baglyokat és orrszarvúmadarakat szoros rokoni szálak fűzik egymáshoz.
   
65 millió évvel ezelőtt robbanásszerűen megnőtt a fajok száma, ez nehezítette meg eddig, hogy megértsük a madarak evolúcióját - magyarázzák a szakemberek. Emiatt alig akadtak köztes egyedek, amelyek lehetővé tették volna a kutatók számára, hogy az eddig alkalmazott összehasonlító módszerekkel derítsék fel a rokoni viszonyokat.
   
A genetikai vizsgálat azt is megmutatta, hogy a madarak számos életmódja és külső jegye az evolúció során többször, egymástól függetlenül alakult ki. Az új módszerrel most a kutatók pontosabban tudják majd besorolni a madarakat.