A hajóroncsok feltárásakor amforák ezrei kerülnek a felszínre, ahogy az egykori tárolóedények cserepei  régészeti ásatások során. Az évek folyamán sziklaszilárd nézetek alakultak ki arra vonatkozóan, hogy mit és honnan szállíthattak az ókori kereskedők bizonyos formájú amforákban. Ezeket az elméleteket soha senki nem kérdőjelezte meg, noha közvetlen bizonyíték nem létezett: a szakemberek meggyőződése szerint ugyanis az évezredek során a tengervíz már réges rég kimosott mindent, ami fényt deríthetett volna az antik világ szállítmányozóinak szokásaira - olvasható a The Times brit lap online kiadásában.

Egy új kutatás azonban azt bizonyította, hogy a DNS akár két évezredet is képes átvészelni a víz alatt. Az amforákban fellelt örökítőanyag maradványait az igazságügyi orvostanban meghonosodott úgynevezett polimeráz láncreakció (PCR) segítségével sikerült felszaporítani, ami meglepő eredményeket adott.

Maria Hansson svéd és Brendan Foley amerikai kutató, akik eredményeikről a The Journal of Archaeological Science című régészeti folyóiratban számoltak be, két, 2400 éves, épségben fellelt amfora tartalmát vizsgálták meg, amelyeket Khiosz görög szigetnél 70 méter mélységből hoztak fel az Égei-tenger fenekéről.

A Kr.e. IV. századból való két amfora közül az első tipikusan olyan edény, amelyben a szakemberek meggyőződése szerint khioszi bort szállíthattak egykoron. A másik az eurázsiai kontinensről vagy szintén Khioszról származhatott. A vizsgálathoz szükséges DNS-t az agyagedények belső faláról lekapart szerves anyagmintákból nyerték. Az így kapott eredményeket a sziget növényzetének örökítőanyagával vetették egybe, s mint kiderült, az első edényben olívaolaj és oregánó nyomaira bukkantak. A második amforában pisztácia nyomaira, valamint gyantára, amellyel a bortároló edények belső falát vonták be.

A régészek és a történészek több okból is azt feltételezték, hogy az első amforához hasonlatos tárolóedényekben bort szállítottak. Az ókorban Khiosz finom borairól volt híres, s a szigetről származó pénzérméken szőlőfürtöt és amforát ábrázoltak: utóbbi alakja igencsak emlékeztetett a tengerfenékről előkerült cserépedényre.

A két kutató jövőre folytatni kívánja az ókori amforák tanulmányozását. Mint remélik, módszerük segítségével meg lehet határozni a DNS-maradványokat, amelyek amforák ezreiben őrződhettek meg: ennek révén az antik világ kereskedelméről, gazdasági kapcsolatairól nyerhető új információ.