Lássunk egy rövid áttekintést, a monitoron (és Photoshopban) is működő, legjobb, leghihetetlenebb optikai csalódásból, ami után mindenki eldöntheti, hiszi-e, amit lát. Valószínűleg Escher volt az első, aki ilyen formákat rajzolt - gondoljunk csak a híres "Escher-lépcsőre", ahol mindenki felfelé megy, és felfelé.. majd megint felfelé... végül visszaér ahonnan indult, holott egyfolytában felfelé haladt.

Escher találmánya a híres „lehetetlen kocka” is.

A vizuális csalódások tehát nem új keletű dolgok - a számítógépek és képszerkesztők megjelenésével azonban újra hódítanak ezek az apró trükkök.
Az optikai illúziók egyik csoportja az, amikor olyan dolgokat látunk egy képen vagy fotón, amelyek valójában nincsenek ott. 

Az alábbi, akár Photoshopban is könnyedén reprodukálható képen az az érdekes, hogy csupán fekete kockákból áll, mi mégis látjuk a szürke illetve fehér pontokat is. Vajon a a pontok szürke, vagy fehér színűek? És valóban ott vannak, vagy csak a szemünk játszik velünk?

A következő csoportban olyan képek szerepelnek, amelyeken látszólag össze-vissza vonalakat látunk, de ha betöltjük őket egy képszerkesztőbe, és ellenőrizzük a vonalakat, kiderül, hogy a valójában egyenesek, és az egyenesek párhuzamosak. Ezt a stílust később, a magyar származású Victor Vasarely fejlesztette tökélyre - nagy kér, hogy nem kortárs művész volt, bizonyára csodákat tudna tenni Photoshopban.

A monitoron is látható érzékcsalódások legjobbjai azonban kétségtelenül, az úgynevezett „örökmozgók”.

Ha a valóságban nem is lehet örökmozgót készíteni, a szemünk azért képes arra, hogy egy képet állandóan mozgásban lévőnek lásson. Ha sokáig bámuljuk ezeket a képeket, bizony könnyen bele is szédülhetünk.

Jobban megfigyelve (vagy jobb egérklikkel lementve) kiderül, hogy ezek bizony állóképek, sima JPG-ek – mégis, mintha mozognának, sőt némelyik szinte búgócsigaként pörög a monitoron.

Vannak be nem kategorizálható effektusok, lássunk néhány példát ezekből is. Nézzük meredten a kép közepén levő keresztet. Egy idő után egy zöld foltot látunk körözni, majd az összes folt szépen lassan eltűnik. Természetesen ismét egy sima, mezei  képről van szó, a dologban nincsen semmi trükk – csupán a szemünk (agyunk) játszik velünk. Ha megmozdítjuk a szemünket, a foltok viszajönnek - de ha ismét a keresztre figyelünk, megint el fognak tűnni. A "szemünk sarkából" (periférikus látás) figyelve a képet azonban kiderül, hogy szó sincs eltűnésről, vagy trükkös GIF-animációról- a pontok bizony oda vannak rajzolva.

Hát ezt aztán már tényleg nem hiszem el!

És ha ennyi nem lett volna elég, jöjjön a végére a leghihetetlenebb optikai illúzió. A képen látható A és B terület egyforma színű.

A képet lementve bárki ellenőrizheti Photoshopban vagy Irfanview-ban: mindkét kocka, az A és a B is a #787878 színnel (RGB-ben: 120:120:120, magyarul szürke:) van kiszínezve.

Hiszem, ha látom, ugye? Vagy akkor sem?