Az Alexander Kaslinszkij asztrofizikus vezette kutatócsoport felfedezéséről az Astrophysical Journal Letters október 20-i kiadásában számol be. A csoport észlelései szerint az általunk megfigyelhető univerzum egyes részei hatalmas sebességgel mozognak egy bizonyos irányba, ezt pedig az eddig ismert gravitációs erőhatások egyikével sem lehet megmagyarázni. A jelenséget a csillagászok csak sötét örvénynek keresztelték el.

Mi a megfigyelhető univerzum?

Az a határ, amelyen belül az univerzumunk megfigyelhető, megfigyelő rendszereink technológiai fejlettségétől függetlenül. Az elképzelések szerint az univerzum 13.7 milliárd évvel ezelőtt alakult ki - ha a fény abban a pillanatban indult el felénk, még így is csak 13.7 milliárd fényévnyi távot tudunk csak jelenleg belátni.

Kaslinszkij és társai galaxisok és röntgensugárzást kibocsátó forró gáztömegek összességét, úgynevezett galaxisklasztereket vizsgáltak. A gáztömegek által kibocsátott röntgenhullámok és a Big Bang során visszamaradt kozmikus háttérsugárzás egymásra gyakorolt hatását kutatva arra figyeltek fel, hogy a klaszterek körülbelül 3.2 millió kilométer per órás sebességgel mozognak a Centaurus és Vela konstellációk közé. Ez a mozgás különbözik az univerzum tágulásától, ereje pedig nem csökken a távolság arányában, az általunk megfigyelhető univerzumban az erőhatások nem képesek ezt a fajta örvényt, folyamot produkálni.

Kaslinszkij és társai szerint bármi is mozgatja a klasztereket, az az általunk ismert univerzumon túl található. A kutatók egy olyan elméletet karoltak fel, amely szerint az általunk megfigyelt univerzum csak a tér-idő kontinuum egy apró buboréka, számos olyan más buborék van még, amelyeket nem látunk, ezekben máshogyan néz ki a tér és az idő. Ezen elmélet szerint előfordulhat, hogy egyes univerzumokban olyan masszív anyagcsomók vannak, amelyek nagyobbak mindennél a mi világunkban - lehet, hogy pont ezek "húzzák el" a galaxisklasztereket és okozzák a sötét örvényeket.