Artyom Taraszov, a Nemzeti Kulturális-történelmi Értékek Megmentése elnevezésű alapítvány elnöke a tervet sajtóértekezleten tette közzé azzal, hogy várhatóan 2010-ben látnak hozzá a munkához.

Az 1999-ben, 41 méteres mélységben megtalált vitorláshoz a finn Tengerészeti Múzeum munkatársai expedíciót szerveztek, s meggyőződtek arról, hogy egyenesen áll, mintegy másfél méternyire a tengerfenék talajába süllyedve.

A rakomány összetételét archív dokumentumokból rekonstruálták, s egyes szakértők szerint a képek között akár Rembrandt-festmény is lehet.

A műkincseket - a képek mellett porcelánokat és iparművészeti remekeket - II. Katalin cárnő megbízásából vásárolták egy amszterdami árverésen az akkori Téli Palota, a mai Ermitázs számára. A tárgyakat szállító Frau Maria elnevezésű szkúner (hosszú, keskeny testű, kétárbocos hajó) azonban 1771 októberében viharba került és elsüllyedt a svéd partok előtt, egy ma Finnország felségvizeihez tartozó helyen.

A szakértők azért reménykednek a 27 festmény viszonylagos épségében, mert arra számítanak, hogy a korabeli szokásoknak megfelelően azokat nem faládákba, hanem viasszal légmentesen lezárt óncsövekbe csomagolták.

Vita csak arról van, kinek a tulajdonát képezik a Frau Marián lévő műkincsek, amelyeknek értékét legalább 500 millió euróra becsülik. Egyesek úgy vélik, egész Európáé, s vándorkiállításon kell majd folyamatosan bemutatni a tárgyakat. Ugyanakkor mások arra hívták fel a figyelmet, hogy Oroszország az Orosz Birodalom jogutódaként jogot formálhat a II. Katalin cárnő által megvásárolt műtárgyakra.