A nyulak fókavadászokkal kerültek az alig 5 kilométer széles és 34 kilométer hosszú szigetre még 1878-ban. Száz évvel később már olyan sokan voltak, hogy végveszélybe került miattuk a növényvilág. Az ausztrál hatóságok ezért halálos vírust terjesztő tetveket vetettek be ellenük. A 130 ezres állomány a nyolcvanas évek közepére 20 ezer alá csökkent, a korábban főként nyúllal táplálkozó macskák - amelyeket ugyancsak az ember hurcolta be a szigetre - viszont rászoktak az őshonos madarakra.

1985-ben ezért macskairtó hadjárat indult. Az utolsó példány 2000-ben pusztult el, a nyulak azonban megint elszaporodtak, és újra hatalmas pusztítást vittek végbe az Ausztrália és az Antarktisz között félúton fekvő szigeten, a királypingvinek legfontosabb költőhelyén, amely 1997 óta szerepel a természeti világörökségek listáján. A nyúlhorda "óriási károkat okozott. A műholdfelvételek alapján a gazdag vegetáció tövig lelegelt pusztasággá változott a teljes terület 40 százalékán" - mondta Dana Bergstrom ausztrál kutató, aki munkatársaival az Applied Ecology című brit szaklapban publikált tanulmányban dolgozta fel a természeti katasztrófa történetét.

"2000 és 2007 között teljesen felborult az ökológiai egyensúly, évtizedek természetvédelmi munkája veszhet kárba" - mondta Bergstrom. A kutatók becslése szerint a helyreállítás költségei 24 millió ausztrál dollárra (3,45 milliárd forint) rúgnak. A történet tanulsága a természetvédelmi hatóságok számára az, hogy a tápláléklánc egyetlen szemének kiemelésével nemcsak egy állatfaj tűnik el az adott területről, hanem közvetett hatások is jelentkeznek - mondta Dana Bergstrom. "Számolni kell az indirekt hatásokkal, vagy viselni kell a következmények költségeit" - tette hozzá.

A százezresre duzzadt rágcsálóállományt mérgezett csalétekkel fogják megtizedelni. A nyúlirtás a tervek szerint 2010-ben indul.