Ősi vadászcsapdák voltak a rejtélyes közel-keleti sivatagi vonalak

Ezek a "vonalak" egyaránt megfigyelhetők a levegőből Izrael, Jordánia és Egyiptom sivatagos vidékein. A vonalak alacsony falaknak bizonyultak, amelyek általában párban futnak, egymáshoz közelítve, s egy veremben végződnek. Jordánia némely vidékén ezek a falak közel 60 kilométeres hálózatot alkotnak - olvasható a Discovery Channel hírei között.

Izraeli kutatók most 16 ilyen sivatagi építményt vettek górcső alá a Sínai-félsziget keleti részén. A vizsgálat bebizonyította, amit már a tudósok régóta gyanítottak: az alacsony falak az állatok terelésére szolgáltak, amelyek egyre jobban összezsúfolódtak, ahogy szűkült a "tölcsérszerű" struktúra, hogy a végén a szabadulás helyett a gyilkos verembe essenek. A tudósok becslése szerint az építmények 2300-2400 évesek lehetnek, viszont 2200 ével ezelőtt már nem használták őket.

"Kutatásaink arra derítettek fényt, hogy a korabeli vadászok jól ismerték a térséget benépesítő állatvilág szokásait" - hangsúlyozta Uzi Avner, az eilati Ben Gurion Egyetem kutatója, a Journal of Arid Enviroments szakfolyóiratban publikált tanulmány társszerzője. Mint hozzátette, biztosak abban, hogy ezek a struktúrák kizárólag vadászati célból épültek.

A sivatagi építmények vizsgálata azt is kimutatta, hogy specifikus állatfajok terelésére szolgált. A XX. századig a régióban nagy számban éltek gazellák, nyársas antilopok, vadkecskék. Érdekes módon a falak nem elég magasak ahhoz, hogy elvágják a külvilágtól az állatokat, csupán arra alkalmasak, hogy a helyes irányba tereljék az elejteni kívánt vadat.

Dani Nadel, a Haifai Egyetem kutatója, a tanulmány társszerzője szerint mindmáig rejtély, hogy miért mondtak le a hálózat alkalmazásáról az ókori vadászok. "Az építményeket már a középső bronzkor legelején hagyták el: ezt a lépést egyaránt kiválthatta az éghajlatváltozás vagy új létfenntartási stratégiák meghonosodása" - emelte ki Dani Nadel.