Meghalt a nagy szökés utolsó túlélője

A brit Jack Harrisont 97 évesen érte a halál egy skóciai veteránotthonban. A brit légierő pilótájaként szolgált a II. világháborúban, ám nem sokáig: gépét már első bevetésén lelőtték, ő pedig fogságba esett. Részt vett annak a tömeges szökésnek az előkészítésében, amely 1944-ben történt egy különlegesen megerősített német hadifogolytáborból. A történetből Hollywood John Sturges rendezésével csinált - mára klasszikusként kedvelt - filmet 1963-ban.

Harrison a kertészként szolgált a táborban, így segíthetett eltüntetni a földet, melyet a rabok kiástak szökési alagútjukhoz. Összesen 200 fogoly akart megszökni, gondosan megtervezték sorrendjüket is. Rajtuk kívül akadtak a rabok között még páran, akik segítették az akció előkészületeit.

A táborból 76 fogolynak sikerült megszöknie az egyik olyan alagútjukon keresztül, amelyet helyenként 10 méter mélyen a föld alatt fúrtak. Összesen hármat ástak. Kettőt felfedeztek az őrök még a szökés előtt, a harmadikat pedig közben. Harrison a 98. volt a sorrendlistán, ám már a 77. fogolynál megszakadt a sikerlánc, a németek felfedezték a dolgot, így Harrison villámgyorsan "visszavedlett" fogollyá.

Ha sikerül megszöknie, magyar villanyszerelőnek adta volna ki magát Regényi Sándor néven, aki egy német cégnél, a Siemensnél dolgozik. A szökés lelepleződésekor még maradt annyi ideje, hogy elégesse álcáját, a Siemens-mérnöki formaruhát.

A 76 szövetséges katonából egyébként mindössze háromnak sikerült biztonságba jutnia. Ötven szökevényt kivégeztek a németek Hitler parancsára, 23-at pedig visszavittek. Harrison utólag szerencsésnek mondhatta magát, hiszen ha neki is sikerül kijutni az alagúton, valószínűleg kivégezték volna.

"A fő cél nem csupán a szökés volt, hanem túljárni a németek eszén. Hatalmas morális győzelem volt. Megalázta Hitlert és fügét mutatott a náciknak" - mondta Harrison még tavaly a sajtónak egy visszaemlékező interjúban.