Az időjáráshoz kapcsolódó nehézségek dinasztiák felemelkedéséhez vagy bukásához vezethettek a tanulmány szerint, amelyet Zhibin Zhang (Cse-pin Csang), a Kínai Tudományos Akadémia munkatársa vezetésével készítettek. Eszerint a meleg időszakok stabilitást és prosperitást hoztak, a hideg időszakok viszont turbulenciához vezethettek, különösen az északi nomád népeket ösztökélték fegyverforgatásra, a gazdagabb kínai vidékek megtámadására.

A kínai és az európai tudósok most majdnem kétezer év (egészen pontosan 1900 esztendő) időjárási és történeti adatait vetették össze, és kiderült, hogy a lehűlések vezettek főleg a katonai konfliktusok kiéleződéséhez. Elsőorban a mongóliai sztyeppékről érkező nomád törzsek vonultak ilynkor délre, és támadták meg a kínai területeket.

A melegebb időszakokban nyugalmasabb politikai korszakok köszöntöttek be ugyanakkor - írják a brit tudományos lapban, a Proceedings of the Royal Society B című folyóiratban megjelent munkájukban a kínai és európai szerzők. A kutatók a háborúk gyakoriságát, a rizs árának változását, az áradások bekövetkezését és a szárazságok előfordulását vetették egybe. A konfliktusoknál megkülönböztették a külső és a belső harcokat.

Az agrárgazdaságra épülő dinasztiák összeomlása érintette a Han-dinasztiát (25-220 között), illetve a Tang-korszakot (618-907), az Északi-Szungot (960-1125), a Déli-Szungot (1127-1279) és a Ming-dinasztiát (1368-1644). Ezek összefüggtek az alacsony hőmérséklettel, és a gyors lehűléssel - állapítja meg a tanulmány.

A szerzők szerint a római és a maja birodalmak is a lehűlések idején hanyatlottak le. A kínai történelem 160-320 éves periódusai Cse-pin Csangék szerint így összefügghetnek a napteékenység és a Föld pályának és forgási tengelyének csillagászati ingadozásával, pontosabban a hőmérséklet periodikus csökkenésével.