Az öt meg nem értett zseni listáját a cracked.com Gregor Mendellel kezdi. Ő a genetika úttörője volt, és egy kolostor apátjaként tengette életét, mert senki nem ismerte fel kutatásainak jelentőségét. Volt egy kiskertje, ahol borsók termesztésével és a különböző fajták keresztezésével kísérletezett hét éven át. Gondosan dokumentálta kísérleteit, majd végül kidolgozta a Mendel-féle öröklődési törvényeket. Ezután publikálta eredményeit egy kevésbé ismert lapban, a brnói természettörténeti társaság folyóiratában, miközben életét tökéletes ismeretlenségben töltötte el. Senki sem olvasta munkáját, és hiába kereste meg a kor nagy tudósait, hiába küldte el személyesen elméletének leírását, senki nem foglalkozott vele, mert senki sem értette meg, amit állított.

Csak 16 évvel a halála után jöttek rá egymástól függetlenül dolgozó botanikusok a Mendel-féle eredmények jelentőségére. Ezek a törvények alkotják a mai genetika alapjait. A három újrafelfedező Carl Correns és Erich von Tschermak volt Németországban és Ausztriában, illetve Hugo de Vries Hollandiában. Az újrafelfedezők közül Correns és részben az osztrák Tschermak tárta fel Mendel munkásságát, míg de Vries vezette be a gének fogalmát, igaz, eredetileg pángéneknek hívta őket. A német Correns hívta fel Hugo de Vries 1900-ban publikált eredményeinek közzétételekor a holland tudós figyelmét Mendel tudományos elsőségére egyébként.

Semmelweis

Az oldal listájának negyedik helyén Semmelweis Ignác áll. 1847-ben két különböző szülészeti klinikán volt felelős beosztásban. Az egyik oktatóklinika volt, ahol az orvostanhallgatók tanultak, gyakorlatilag minden számukra szükséges gyógyítási eljárást tanulmányozva, de boncolásokat is végeztek itt. A másik viszont szegény nőknek fenntartott intézmény volt, ahol bábaasszonyokat alkalmaztak.

Mégis, a nők mindent megtettek azért, hogy a szegények kórházába jussanak be szülni. Miért? Mert az orvosok által irányított kórházban 10 százalék volt az esélyük, hogy gyermekágyi lázban meghaljanak. Ez hat százalékkal nagyobb arány volt, mint a bábák klinikáján. Semmelweis rájött arra, hogy az orvostanhallgatók és az orvosok kórokozókat hoznak be a szülő nők közé. Ezért klórmeszes vízben megmosatta a kezüket a boncolások után, mielőtt beléphettek volna a szülőszobákba. Az intézkedéssel rögtön sikerült 1-2 százalékra leszorítania a gyermekágyi láz miatti elhalálozást. Ám ekkor sem kapott elismerést, nem vált ismertté a neve Európa-szerte. Elhatalmasodó dementiája (elbutulása) miatt elmegyógyintézetbe rakták, végül egy elmegyógyintézetben verték agyon. Tudományos eredményeit csak jóval halála után, Pasteur fellépése után ismerték el.

George Zweig

A listán a harmadik helyet George Zweig foglalja el. 1964-ben egymástól függetlenül két tudós is felvetette a szubatomi, vagyis az atomnál kisebb részecskék létezésének lehetőségét. Vagyis a kvarkok egyik „megjóslója” volt Zweig. Minthogy fiatal egyetemi hallgató volt, Zweig nem tudta megfelelően publikálni elméletét.

Másoknak viszont sikerült közzétenni gondolataikat, és riválisa, Murray Gell-Mann 1969-ben meg is kapta a Nobel-díjat a kvarkok megjóslásáért. Zweiget sarlatánnak minősítették, aztán 1977-ben megint előkerült az ügy, de a Nobel-díj bizottság ekkor sem ítélte neki a díjat - szól a cracked.com verziója. A Wikipedia szerint a Nobel-díjas Feynman javasolta kettejüket az elismerésre, hiába.

Gell-Mann és Zweig azt vetették fel egyébként, hogy a mezonok és a barionok (például a protonok és a neutronok) még kisebb részecskékből, kvarkokból és/vagy antikvarkokból állnak. Zweig ászoknak nevezte el őket, végül azonban Gell-Mann megnevezése (kvark) terjedt el a tudományos világban. (Az előbb említett mezonok egyébként összetett részecskék, egy kvarkból és egy antikvarkból állnak, míg a barion vagy három kvarkból vagy három antikvarkból tevődnek össze.)

Albert Einstein

A lista második helyén Albert Einstein áll. Pedig ő Nobel-díjat is kapott. (Igaz, nem a leghíresebb ötletéért, a relativitáselméletért, hanem a fényelektromos jelenség tanulmányozásáért, gyakorlatilag a fotonok „felfedezéséért”.) A relativitáselmélet kidolgozójáról persze nem feltételeznénk, hogy kinevették, miközben teóriáját ma sem érti mindenki teljesen pontosan.

AP

Einsteint a kozmológiai állandó feltételezése miatt ugyanakkor valóban komoly tudományos támadások is érték, ezért vissza is vonta ezt a „tanát”, amely az univerzum összeroppanását jósolta. Ezt Edwin Hubble csillagász kutatásai nyomán tette, aki a világegyetem tágulását mutatta ki az adott korban. Einstein "élete legnagyobb baklövésének" nevezte, hogy a kozmológiai állandót bevezette a Világegyetem téridő-szerkezetét leíró egyenleteibe. Ennek járuléka nagyon nagy távolságokra egy taszítóerőt hozna létre, amely kiegyensúlyozná a tömegvonzás hatását. Eredetileg azt a célt szolgálta, hogy a Világegyetem időben állandó legyen, de amikor Edwin Hubble 1924-ben felfedezte az Univerzum tágulását, már fölöslegesnek tűnt. Einsteint egyébként is zavarta, mert sértette az egyenlet “eleganciáját” - írta minderről az Élet és Tudomány 1999-ben.

2004-ben is újabb eredmények születtek azonban, amelyek mégis Einstein eredeti ötletének megalapozottságát támasztják alá. Erről nemcsak a cracked.com ír, hanem a geographic.hu 2004-ben beszámolt arról, hogy éppen a Hubble-ról elnevezett távcső kutatásai kezdik mégiscsak bizonyítani, hogy létezhet ez a rejtélyes konstans, amelyet Einstein megjósolt, és a világegyetem tényleg „önmagába omolhat össze”. 2010 novemberében újra előkerült Einstein ötlete, és ismét az eredeti elmélet helyességét igazolta egy kutatás, amiről a hvg.hu is beszámolt.

Ludwig Boltzmann

Végül a lista első helyére az internetes lap Ludwig Boltzmannt teszi. A cracked.com szerint Boltzmann ugyanis zseniális aggyal, de rosszkor született. Az atomok létezését is megjósolta, de ő volt a statisztikai termodinamika megalapozója is. Ez nemcsak a nagyszámú részecskék tulajdonságait írta le bonyolult matematikai módszerekkel, hanem később a modern fizika, a kvantummechanika egyik fontos pillére lett. De nézzük, milyen jutalomban részesült ezért Boltzmann? Semmilyenben. Meghalt. Önkezével vetett véget életének, miután mindenki elutasította az atomok létezéséről szóló érvelését. Még korábbi „harcostársai” közül is ellene fordultak jónéhányan. Boltzmann egyébként 1906-ban lett öngyilkos, három évvel az atomok létezésének kísérleti bizonyítása előtt.

A Wikipedia így ír Boltzmann utolsó éveiről: "látása egyre gyengébb lett, sem írni, sem olvasni nem tudott, tudományos cikkeit feleségének diktálta. Boltzmann gyakran megtapasztalta a depressziós hangulat és az emelkedett, beszédes vagy ingerlékeny hangulat váltakozásait." Iglói Ferenc elméleti fizikus ugyanakkor nemcsak a sikertelenségekről számol be - Boltzmannt méltatva - a Fizikai Szemlében, 2006-ban: "Boltzmann tudományos elismerése már életében elkezdődött, a Royal Society tagjának választotta és az Oxfordi Egyetem díszdoktori címet adományozott neki. Ugyanakkor tudományos eredményeinek igazi fontosságát és értékét csak halála után ismerte fel a tudományos világ. Ebben nyilvánvalóan szerepet játszott az a tény is, hogy az anyag atomos szerkezetét, mely Boltzmann elméletének kiindulási pontja volt, csak halála után lehetett kísérletileg igazolni. Ma Boltzmannt elsősorban a statisztikus fizika megalapozójaként tiszteljük."

A cracked.com öt tudóst emelt ki a meg nem értett zsenik közül, de ha a hazai tudománytörténetet nézzük, akkor sorolhatnánk a korukat megelőző, vagy éppen országuk szűk és periférikus tudományos életéből kiemelkedni nem tudó magyar kutatókat, gondolkodókat. Közülük két matematikussal kezdjük.

Bolyai János

Bolyai János a nem-euklidészi geometria egyik úttörője volt az orosz Lobacsevszkijjel együtt. Hiperbolikus geometriája korszakalkotó jelentőségű lehetett volna, de tevékenysége nagyrészt ismeretlen maradt saját korában. Hiába küldte el a világ akkori talán legismertebb matematikusának, Gaussnak az eredményeit, az nem sokat foglalkozott az erdélyi magyar kutatóval, és inkább saját magát dicsérgette hasonló kutatásai miatt. Gauss egyébként igyekezett titokban tartani a maga nem-euklidészi gondolatait is.

Neumann János

Akár hisszük, akár nem, Neumann János is elfeledett személy manapság nyugaton. Mi, magyarok hiába mondjuk, hogy ő dolgozta ki a modern számítógépek működési elvét, valamint a játékelméletet, amely új ágat nyitott a matematikában. Amerikában és Nyugat-Európában másokat tolnak előtérbe a számítástechnika úttörőiként, a játékelmélettel pedig a nagyközönség kevesebbet foglalkozik. Pedig Neumann ezen kívül is számtalan területen alkotott maradandót, többek között a matematikai közgazdaságtanban, a geometriában és az atomfizikában, a kvantummechanikában is.

Jedlik Ányos

A külföldön el nem ismert zsenik közé tartozik a dinamó-elv hazai felfedezője, Jedlik Ányos, akit messze homályba taszított a német Werner Siemens hírneve, aki nyugaton szabadalmaztatta találmányát, amelyet egyébként ügyesen meg is valósított, ellentétben Jedlikkel. A közhiedelemmel ellentétben Jedlik egyébként nem dinamót készített, hanem egy korai elektromotort, a villamdelejes önforgonyt.

Jedlik találmánya

Stiller Ákos

Szilárd Leó

Szintén megemlíthetjük Neumann János egyik kortársát, Szilárd Leót, aki nyugaton méltatlanul kevéssé ismert atomfizikus lett. Szilárd volt az egyébként, aki a harmincas években, tehát jóval megvalósításuk előtt szabadalmaztatta az atombomba és atomreaktor működési elvét, a nukleáris láncreakciót. Minthogy ez egy titkosított angol szabadalom volt, csak kevesen tudnak minderről.

Szilárdról Marx György ír A marslakók érkezése című könyvében, Teller Edére, a hidrogénbomba atyjára hivatkozva. Teller így idézte fel Szilárd és a Nobel-díjas Rutherford találkozását: Szilárd "elmesélte, hogy meglátogatta Rutherfordot és azt mondta neki: a nukleáris energiát hasznosítani lehet, általa hatalmas robbanást lehet előidézni. Erre Rutherford kidobta az irodájából. Rutherford annyira felidegesítette magát, hogy napok múlva sem tudott másról beszélni, csak arról, hogy ez az ötlet milyen ostobaság."

Sorolhatnánk még a félreismert, kevésbé ismert magyar kutatókat, de nyilván a hazai ipar és gazdaság relatív fejletlensége örökösen ismétli a tudományos kudarcokat is, hiszen a hazai tudományos tanácskozásokon időről időre felvetődik: hiába vannak jó ötletek, az üzleti megvalósítás sokszor túl sokáig várat magára, addig, amíg külföldön mások megelőzik a magyar vállalkozókat, és learatják az üzleti sikert.