Nézzük meg álmainkat online!

 A Dreamlines nevű projekt egészen eredeti és érdekes, nem csoda, hogy a Facebook- és a Twitter-rajongók kitartóan rohamozzák az oldalt. A készítők saját bevallása szerint, a Dreamline egy „nem lineáris vizuális élmény”. Nincs más dolgunk, mint megadni egy vagy több szót (angolul), amely álmainkra vagy legutóbbi álmunkra jellemző – de megadhatunk bármit, még ha nem álmodtunk róla, akkor is, nem fogunk lebukni. Olyan digitális álmot kérünk, amilyet csak akarunk.

A kulcsszavak megadása után a Dreamlines elkezdi átnézni a webet megfelelő képek és effektusok után. Minél bonyolultabb és elképesztőbb kulcsszavakat adunk meg, annál tovább tart az előkészítő fázis. Ha elkészült az álom, akkor máris nézhetjük – sajnos zenét nem kapunk alá, így érdemes betenni a zenelejátszónkban valami megfelelőt. Az elkészült álom véletlenszerű képekből generált „festmények” (néha alig felismerhető alakzatok) sorozata lesz, mindenféle effektusokkal és átmenetekkel. A weben talált képek nem fognak megjelenni, a Dreamlines különféle ún. particle effektusok segítségével „újrarajzolja” a talált képeket, ettől lesz a hatás olyan álomszerű. A színek és a tempó is témától függően változik: ha olyan álmot akarunk látni, ahol menekülünk, akkor gyorsabb lesz a „film”, és erősebb színek lesznek az újrafestett képeken, míg egy romantikus álom lassú, meleg színekkel telített lesz.

Érdekesség, hogy soha nem lesz vége és soha nem ismétlődik, így gyakorlatilag bármeddig nézegethetjük, és szabadon asszociálgathatunk. Köszönhetően a képkereső algoritmusnak, tulajdonképpen bármilyen témát megadhatunk.

Egy-egy jól sikerült digitális álom megtekintése után felmerülhet a kérdés: ki az, aki ezeket a Dreamline-okat álmodja? A felhasználó? Vagy az internet (hiszen a képek a Google képkeresőjéből származnak)? Esetleg az oldal alatt üzemelő vegyes, JAVA/PHP alkalmazás? Valószínűleg mindhárman együtt.

De nem is érdemes ezen filozofálgatni, soha sem fogjuk megtudni, hogy „vajon én álmodtam a lepkét, vagy a lepke álmodott engem?” (Szabó Lőrinc klasszikusa alapján). Inkább készítsünk valami speciális, csak nekünk való álmot, indítsunk el némi relaxációs zenét, és merüljünk el a digitális álomképekben.