Ebben segít a demoscene.tv nevű oldal – a „demoscene” elnevezésből az idősebb netes generációs máris kitalálhatta miről lesz szó, a „tv” pedig magáért beszél. 

A demo („demó”) elnevezés természetesen a demonstráció, azaz a bemutató rövidítése, manapság már inkább játékok és szoftverek bemutató verziói esetében használjuk („játékdemó”), a számítástechnika hőskorában azonban a bemutató azt a célt szolgálta, hogy megmutassa, mire képes egy adott számítógép, és persze a zseniális programozók (akik akkoriban sokszor egy személyben voltak grafikusok, dizájnerek és zenészek is).  Az adott számítógép a legtöbb esetben a legendás Commodore 64 (részletes cikkünk itt) vagy egyéb Commodore változatok voltak, esetleg Spectrum, vagy később Amiga 500.

Végül persze megjelent a PC is: igaz, nem a mostanában jól ismert „atomerőmű”, fantasztikus videokártyákkal és multimédia eszközökkel, hanem a jó öreg, VGA-s, „csipogós”, 265 színű DOS-os verzió… A demó célja az volt, hogy a végletekig feszítse a hardver határait a képi megjelenítés, a látvány és a multimédia terén. Ékes példája ennek a legendás Sam Reciter nevű szoftver (tulajdonképpen demó), ami képes volt szintetizált beszédhangokat előállítani a C64-en: ez azért érdekes, mert a szóban forgó gép egyáltalán nem rendelkezett mintavételre alkalmas hangkártyával, ergó lehetetlenség lett (volna) emberi hangot szintetizálni vele. Mégis sikerült…

Ilyen és ehhez hasonló hihetetlen bemutatók születtek a demoscene, azaz a demókat készítő és azokat bemutató közösség jóvoltából: sok, napjainkban már őskorinak számító demó annyira látványos, hogy a mai napig megállná a helyét, akár egy videoklipnek is – holott ezek a „filmecskék” nagyon egyszerű hardvereken készültek, alig pár kilobájtban. Tekintsük is meg az egyik klasszikust a 90-es évekből: miközben nézzük és hallgatjuk, ne feledjük; ezek nem digitalizált és előre renderelt dolgok, minden egyes pixel (illetve vektor) a programozók műve, sőt a zenét (amiga mod) is a gép szolgáltatja (és nem „előre felvett” MP3). Az egész filmecske ha nem is négy, de akkor is kevés, nagyjából ötven (talán száz?) kilobájt lehet.

Szerencsére ezek az alkotások nem tűntek el a süllyesztőben, sőt, a stílus és a demoscene a mai napig aktív! A demók főbb jellegzetességei a modern darabokban is megvannak: igaz, most már „erőmű” ketyeg alattuk, de még mindig él a régi hagyomány: semmi előre renderelt dolog, és lehetőleg férjen el az egész 10 perces bemutató négy kilobájtban… A demoscene.tv oldalán választhatunk, hogy „old school” vagy modern demókat szeretnénk nézegetni, de vannak csatornák is (tematika, esetleg programozó csapat szerint csoportosítva). Ha nem is érdekelnek különösebben a demók, akkor is remek kikapcsolódás belenézni: öröm látni, hogy még mindig vannak tehetséges és szuperkreatív fiatalok. Szerencsére van „tévéjük” is!