A gepárd a ma élő leggyorsabb állat, amely óránkénti 113 kilométeres sebességre képes. Valószínűleg Afrikában alakult ki a miocén korban, mielőtt eljutott volna Ázsiába. A napvilágra kerülő fosszíliák arról tanúskodnak, hogy a gepárdok több faja is létezett, és köztük akadtak a maiaknál jóval termetesebbek is - olvasható a LiveScience tudományos hírportálon.

A weimari Senckenberg Kutatóintézet szakemberei Grúziában, az 1,8 millió éves Dmaniszi lelőhelyen kutattak. Ez az Afrikából elszármazott távoli őseink egyik legkorábbi élőhelye volt.

Korábban a helyszínen már felfedezték a kardfogú macskaformák családjába tartozó ragadozók maradványait. A legutóbbi feltárások során előkerült "ősgepárd" fosszíliái viszont arra utalnak, hogy ezek a ragadozók az ősemberek közvetlen közelében éltek és vadásztak. A végtagcsontjaikból ítélve súlyuk 110 kilogramm körüli lehetett, kétszer akkorák voltak, mint jelenkori "unokatestvéreik".

A terület - az egykoron erdőkkel borított völgy - füves szavannákba ment át, biztosítva a sebes ősgepárdnak a vadászathoz szükséges szabad tereket. Nagy valószínűséggel antilop, legfeljebb ló méretű állatokra portyáztak, és amikor utolérték a zsákmányt, rávetették magukat, majd az áldozat torka körül összezárva állkapcsaikat, megfojtották azt.

Több csontvázat hagytak hátra, mint bármely más ragadozó. Ezek a nagymacskák átlagosan évi 7500 kilogrammnyi zsákmányt ejtettek el.

Az ősgepárdok bőséges lakomáinak maradékából másoknak is csurrant-csöppent egy kis élelem. Előfordulhatott, hogy az ember is köztük lehetett: vagy elkergették az ősgepárdot a frissen megszerzett zsákmány közeléből, vagy a maradékon osztoztak, noha erre a német paleontológus szerint nincs bizonyíték, bár az effajta "együttműködés" lehetősége sem zárható ki.