Tanulmányukat a brazíliai Porto de Galinhasban tartott vízügyi világkongresszuson mutatták be a Der Spiegel online kiadása. Eredményeik arra utalnak, hogy a vízzel kapcsolatos problémák nagy részéért nem a hiány okolható, hanem politikai megoldásra lenne szükség. Alain Vidal, a kérdéssel foglalkozó nemzetközi szervezet (CPWF) vezetője szerint változtatásokkal sok vízgyűjtőben akár meg is lehetne kétszerezni az előállított élelmiszer mennyiségét.

A kutatócsapat öt éven át tanulmányozta egyebek között a Gangesz, a Mekong, az Indus, a Niger, a Nílus, a Limpopo, a brazíliai Sao Francisco, az ázsiai Sárga-folyó mentén és a dél-amerikai Andok területén fennálló helyzetet. Azért esett a választás ezekre a területekre, mert képviselik a fejlődő térségekre jellemző vízgazdálkodási problémák teljes spektrumát. Az elemzésből kitűnt, hogy elsősorban Afrikában a haszonnövények nagy részét esővízzel is lehetne öntözni - ugyanakkor jelenleg annak mindössze négy százalékát gyűjtik be és hasznosítják. Ázsia és Latin-Amerika egyes részein is csak félig használják ki az adottságokat.

Aránylag hatékony a vízhasználat a Gangesznél, a Nílusnál és a Sárga-folyónál. Ezekben a vízgyűjtő térségekben a gazdálkodók és a kormány már reagáltak a kialakult helyzetre, és jelentősen megnövelték a rendelkezésre álló vízzel megtermelhető élelmiszer mennyiségét.

MTI Fotó: Rosta Tibor

Amennyiben a csapadékvizet jobban kiaknáznák a mezőgazdaság számára, anélkül lehetne ellátni élelemmel a világot, hogy tovább kellene növelni a folyókra gyakorolt nyomást - fejtette ki a kutatást vezető Simon Cook, a Nemzetközi Trópusi Mezőgazdasági Központ (CIAT) kutatója. Az élelmiszer mennyisége ez esetben a 2050-re jövendölt 9,5 milliárd ember számára is elegendő lenne.

A víz elosztásából adódó konfliktusok által leginkább veszélyeztetett területeket is azonosították a kutatók: ilyen az Indus, a Nílus és a Limpopo térsége. A konfliktusok fő oka, hogy a vízháztartást részekre bontják: nemcsak az egy folyóhoz tartozó országok, hanem az ágazatok szerint is (például ipar, mezőgazdaság) ahelyett, hogy összefüggéseiben látnák a rendszert. A folyó egész hosszát látni kell ahhoz, hogy figyelembe lehessen venni a vízelosztási politika hatásait: csak ezzel az egészleges látásmóddal lehet megtalálni az összes ország számára megfelelő megoldásokat.