Több mint kétszeresére nőtt az utóbbi évtizedekben a nyári vízhiány a Balatonnál, miközben a tóra és vízgyűjtőjére lehullott csapadék nem sokkal lett több. Ez az egyre gyakrabban előforduló negatív vízmérleg évek során összeadódik, most is ezt látjuk.
Erről is döntenünk kell még azelőtt, hogy nekiállnánk megmenteni a tavat. Ahogy arról is, hogy fenn akarjuk-e tartani olyannak, amilyennek fiatalon megismertük, vagy elfogadjuk, hogy a klímaváltozással a Balaton sem marad a régi. Erre figyelmeztet Fülöp Bence vízgazdálkodási és klímaváltozási rendszerekre specializálódott építőmérnök, a SzabadonBalaton kezdeményezés egyik alapítója a zCast friss adásában, aminek témája két nagy tavunk. Tudta, hogy négy centi vízszint a Balatonon egy méter a Velencei-tavon? És hogy ennek mi a jelentősége a vízpótlásban?
Tudta, hogy már pár évvel a hazai folyószabályozások kezdete után is felmerültek kétségek a beavatkozás kedvezőtlen hatásaival kapcsolatban? Vagy azt, hogy a felszínről és a talajból hiányzó víz ott van a felmelegedett levegőben, csak segíteni kell lehozni? De mégis hogyan? És hogy kapcsolódik mindez az idei rekordvízhiányos évhez? A zCast friss, vízgazdálkodással kapcsolatos adásában ezeket a kérdéseket is boncolgatjuk Timár Gábor geofizikus-professzor és Ádám Szilvia, a WWF Magyarország szakértője segítésével. Szóba kerül a vízmegtartás, az árterek, a kutak és a fenékküszöb is. Kiderül, mi kell ahhoz, hogy végre lehessen hajtani a kormány ambiciózus vízmegtartási tervét, és mi utal arra, hogy ez nem biztosan lesz gyors siker. De hogy is lett idén vízválasztó a London–Nürnberg–Krakkó-vonal?
Az extrém hőség és a vízhiány nemcsak az energiarendszert teszi próbára, hanem azt is megmutatja, mennyit számít, mikor és mennyi áramot fogyasztunk. Nagy Zsuzsával, az E.ON Energiamegoldások Kft. ügyvezető igazgatójával arról beszélgettünk, hogyan alkalmazkodhatnak az új helyzethez a háztartások, a vállalkozások és maga az energiarendszer.
A felmérés szerint a magyarok 48 százaléka úgy vélekedett, hogy elsősorban a korábbi kormányok felelőssége volt, hogy az országnak energiakrízissel, víz- és áramhiánnyal kellett szembenéznie a nyáron.
Négy év után újra rendkívül gyenge esztendőre számíthat az agrárium, a csökkenő árak is a gazdák veszteségeit növelik. A GDP-re gyakorolt negatív hatás csak azért nem súlyos, mert már 2025 is gyenge volt.
Az aszály tönkretette Európa legnagyobb folyóját, a part mentén lakók közül sokan azért küszködnek, hogy legyen ivóvizük – így foglalja össze tapasztalatait Lorenzo Tondo, aki Pócsmegyertől Paksig mérte fel a terepet fotós kollégájával, David Levene-nel.
Közel 200 településen van érvényben valamilyen fokú ivóvíz-korlátozás. Van, ahol nem lehet locsolni, van, ahol már a nagyobb fogyasztók vízhasználatát is korlátozzák. Az ivóvízhiányhoz hozzájárul a Duna rekordalacsony vízállása is, de mégsem ez a fő oka. Akkor mitől fogy el hirtelen, és egyáltalán meddig folyhat még víz a csapokból?
Mennyi vízre van szüksége minimálisan egy négytagú családnak? Van-e értelme kertes házba költözni és kutat fúratni? Hogyan éljük túl a hosszú áramkimaradást napelem híján, ha egyszer minden azzal működik? Milyen élelmiszerből tartsunk otthon tartalékot? És mennyibe kerül, hogy felkészülten várjuk a legközelebbi katasztrófát? Kis túlélőkalauz klímavészhelyzet esetére.