Azt hihetnénk, hogy manapság, az mp3-lejátszók, a zenélésre is használható okostelefonok világában nem túl sok keresnivalója van egy újabb hordozható zenelejátszónak, azonban a netes közönség erről másképp döntött.

Pár napja került csak fel a Kickstarter oldalra egy hordozható zenelejátszó, a PonoPlayer, és bár óriási, 800 ezer dolláros támogatási összeget tűztek ki, ez kevesebb mint 24 óra alatt összejött, és immár több mint egymillió dollárt ítéltek meg neki a felhasználók.

De miért ez az óriási érdeklődés? Nos, a projekt mögött álló cég, a Neil Young alapította Pono Music azt a zenei élményt szeretné visszaadni ezzel a lejátszóval, ami eltűnt idáig a digitális világban (az mp3-nál ugyanis egy igencsak veszteséges zenetömörítési formáról van szó). Korábban, hogy kényelmesebb legyen a zenehallgatás (könnyebben lehessen letölteni, hordozható lehessen), feláldozták a minőséget, az elmúlt 10 évben azonban már annyit fejlődött a technika, hogy nem kell kompromisszumot kötni a kényelem és a minőség között.

A Pono Music küldetése, hogy a lehető legjobb minőségben adja át a felhasználóknak kedvenc zenéiket. Persze nem valami új fájlformátumról vagy szabványról van szó, hanem egy ökoszisztémát kínálnak a zene szerelmeseinek, akik úgy juthatnak hozzá a zenékhez, ahogy azt az előadók megálmodták, azzal a felvételi minőséggel, ami a stúdióban született. Éppen ezért a lehető legjobb felbontású digitális zenéket kínálják. Végre – olvasható a vonatkozó Kickstarter-oldalon – hallani lehet majd a zenei árnyalatokat, a visszhangokat, az érzelmet a zenében, mindazt, amiért a művész oly keményen megdolgozott.

A PonoPlayer éppen erre a célra készült lejátszó, amely hasonlóan működik, mint hordozható társai. A windowsos és maces számítógépre letölthető PonoMusic App hozzáférést nyújt a PonoMusic.com bolthoz, ahol böngészni, keresgélni lehet a számok között, és megvásárlás után ezek letölthetők a gépre, onnan pedig egyszerűen átvihetők a PonoPlayerre, amelyen éppen olyan minőségben lehet majd élvezni a felvételt, mint amilyen az eredeti volt.

A felvételek flac formátumban, négyféle minőségben érhetők el. A legkevésbé jó (44,1 kHz/16 bit) hatszor több zenei információt tartalmaz, mint az mp3, az ultranagy-felbontású felvételeknél (192 kHz/24 bit) pedig 30-szor több adatból rekonstruálja a fájlt a lejátszó, mint az mp3 esetében.

Ha ez érdekes volt, hasonlókért lájkolja a hvg.hu Tech rovatának facebookos oldalát.