„Ebbe a tükörbe nehéz belenézni” – unokájuk fotózta végig Marika és Sándor tízéves búcsúját
Szajki Bálint fotóriporter éveken át dokumentálta, ahogy nagymamája otthon ápolja súlyos beteg nagypapáját.
Olgit kevesen ismerik. A hangját is alig hallani, hajnalonként szólal csak meg időnként, amikor szinte senki sem figyel. Lehet, hogy jobb is így. Olgi ugyanis nem más, mint az Országos Légiriasztási Rendszer, amelynek egyik feladata, hogy a rádiókon és a televíziókon át is értesítse a lakosságot katasztrófa esetén (noha e katasztrófák közül manapság, a rendszer nevével ellentétben, a légitámadás látszik a legkevésbé valószínűnek). És vészhelyzetben Magyarországon még mindig a rádiót és a tévét érdemes figyelni. Legalábbis nem bukkantunk a nyomára annak, hogy az illetékesek próbálkoznának afféle mobiltelefonos riasztással, mint amilyennek a híre egy szeptemberi New York-i robbantás után járta be a világsajtót.
Cellaüzenet (cell broadcast) a neve a módszernek, amely hasonlít ugyan az sms-re, de jóval praktikusabb. Nem kell tudni hozzá, melyik előfizető tartózkodik a vészhelyzet közelében, mert a mobilhálózat adótornyai az általuk besugárzott területen (a cellában) válogatás nélkül minden telefonra elküldik az üzenetet. Ez egy többnyire kihasználatlan csatornán történik, ami azzal a további előnnyel jár, hogy a baj esetén zsúfolttá váló hálózattól függetlenül, biztosan célba jut az üzenet. Arról a csatornáról van szó egyébként, amellyel a mobilozás korai éveiben a tartózkodási helyet (a várost vagy például a Sziget Fesztivált) jelezte ki a készülék.
Működésben a német katasztrófavédelmi app. Zsebben hordott sziréna
hvg
93 karakternyi információt lehet így átnyomni a mobilokra. És bár az üzenetekből elvileg akár 15-öt is össze lehetne fűzni, az említett amerikai példában, a terrorista köröztetésekor mégis 93 karakterre kellett szorítkozni – vagyis még Amerikában sem működik minden, ami megoldható lenne. De az ottani hírközlési hatóság éppen most készül a négyszeresére emelni a karakterlimitet. A rövidke vészüzeneteket az USA-ban 2012 óta alkalmazzák. Időjárási vagy más katasztrófákat jeleznek velük, és egy másik, AMBER névre hallgató rendszerben az eltűnt gyerekek keresésére is használják. Országos vészhelyzet esetére létezik még az „elnöki üzenet”, amely a másik két fajtától eltérően ki sem kapcsolható, de ennek aktiválására 2012 óta még nem volt szükség.
Amikor a rendszer itthoni alkalmazásáról érdeklődtünk, államtitokhoz méltó visszafogottsággal válaszoltak a mobilszolgáltatók, de szakértők körében végzett körkérdésünk is azt jelezte, hogy Magyarországon egyelőre nem működik a cellaüzenetes riasztás. Igaz, akad kínai gyártmányú okostelefon, amelynek menüjében rábukkantunk az „elnöki üzenetre” vagy akár az AMBER riasztásra, de az amerikaiból magyarra fordított menüpontok gyakorlati jelentősége erősen kétséges.
Az amerikai módi más országokban sem honosodott meg mindenhol. EU-Alert néven évek óta létezik ugyan EU-szabvány, de csak kevesen alkalmazzák. Közéjük tartoznak a hollandok, akiknél az NL-Alert (minden országban saját néven fut az adaptált rendszer) cellaüzenetei az utóbbi években százszor riasztottak. Úgy tűnik, több helyen viszont egyelőre applikációk jelentik a megoldást. Németországban két, önkéntesen letölthető, nem országos lefedettségű rendszerrel próbálkoznak: az egyik a katasztrófavédelem által működtetett Nina, a másik a Katwarn, amely a júliusi müncheni ámokfutás óráiban hasznosnak bizonyult, ám az is kiderült, hogy – a cellaüzenetekkel ellentétben – határai vannak a kapacitásának, és az értesítések időnként késnek. Ennek nyomán azóta duplájára emelték a rendszer teljesítőképességét. Izraelben, ahol igazán szükség van a riasztásokra, több alkalmazás akkor küld figyelmeztetést a mobil tulajdonosának, ha a légvédelmi rendszer olyan rakétát észlel, amely a felhasználó által beállított körzetek valamelyike felé közeledik.
A viccbe fulladt belügyminisztériumi sms egy kicsit átdolgozva
Tumblr / reszegbroker
Lehet persze figyelmeztetni az embereket sms-ben is, de idehaza ez egyszer már nevetségbe fulladt. Az emlékezetes 2013. márciusi havazás idején a belügyi üzenetnek – „Segítünk! Ne hagyja el a gépjárművét! ...” – nemcsak a szövege és a késői időzítése sikerült szerencsétlenre, hanem a továbbítása is. Sokan az ítéletidő helyszínétől távol, még a határokon túl is megkapták. A nagy titkosszolgálati leleplezések óta közismert ugyan, hogy minden egyes mobiltelefon holléte nagyon rövid idő alatt megállapítható, de úgy látszik, gyorsan, tömegesen és legálisan még ma sem egyszerű feladat sms-eket küldeni egy bizonyos területre.
Azóta csak egyszer próbálkoztak volna hasonlóval, de nem tudhatjuk, hogyan sikerült volna az sms-riasztás idén nyáron, a franciaországi foci-Eb idején. Június közepén rövid hír tudatta, hogy a Terrorelhárítási Központ (TEK) a lehető legrövidebb időn belül sms-t küldene a Franciaországban tartózkodóknak, ha rendkívüli esemény történne. Ehhez a magyarországi mobilszolgáltatók közvetítését vették volna igénybe (vagyis a TEK nem kapja meg az előfizetők adatait – hangsúlyozta a közlemény). Az irányzék nem lett volna különösebben precíz: az üzenetet mindenki megkapta volna, akinek a magyarországi telefonja a határátlépéskor bejelentkezett valamelyik francia hálózatba.
Aki idehaza okostelefonon vágyik riasztásokra, annak egyelőre érdemes magának gondoskodnia a lehetőségről. Erre a katasztrófavédelem évek óta létező, ám csekély feltűnést keltő – a nyilvános, androidos statisztika szerint eddig 50–100 ezerszer letöltött – alkalmazása, a VÉSZ kínálkozik. A gyakori idegborzolásra vágyók készüléke minden tűzesetnél vagy útlezárásnál jelezni fog. A praktikusabb szemléletűek beállíthatják, hogy csak a fontosabb esetekről kapjanak hírt, és csak a lakóhelyük környékéről. Útközbenre az a beállítás kínálkozik, hogy a telefon rendszeresen jelzi a hollétét, így mindig a közeli esetekről szóló riasztásokat kapja meg. Közben a katasztrófavédelem folyamatosan készültségben tartja és fejleszti a hagyományos lakosságtájékoztató riasztók és szirénák modern változatait, amelyek ma már nemcsak sivítani, hanem hangos üzeneteket közvetíteni is tudnak. Veszélyes üzemek környékén 576 helyen telepítették őket, mintegy 440 ezer ember hallótávolságában.
A gyakorlatban azonban eddig az amúgy is egyre több embert elérő közösségi hálózatok, köztük a Facebook vagy a Twitter számítottak vész esetén a fő információs forrásnak. Egy nemzetközi felmérés tanúsága szerint (HVG, 2013. június 8.) Magyarország ebben már évekkel ezelőtt is igen jól állt. Megszokott dolog, hogy katasztrófa esetén az emberek az interneten át tudatják: nem esett bajuk. A Facebook még 2014-ben bevezette, hogy az esemény közelében lévők jelezhetik, jól vannak-e, illetve erre az ismerőseik is rákereshetnek. Ezt eredetileg természeti csapások idején alkalmazták volna, de inkább szükség volt rá terrorcselekmények miatt, például az orlandói lövöldözés vagy a nizzai teherautós mészárlás idején.
A Facebook személyes biztonságot ellenőrző szolgáltatása a nizzai terrortámadások után.
hvg.hu
Akik nem vacakolnak okostelefonos appokkal, azoknak a biztonságát alighanem Olgi szavatolná. A néhány évvel ezelőtti hatásköri bizonytalanságok nyomán a hírközlési hatóságra (NMHH) testálták a feladatot, és némi fejlesztés (például a tévék bevonása a rádiók mellé) után ma már korszerű a rendszer. „Éles alkalmazásra még nem volt szükség, ugyanakkor a rendszert az NMHH évente három alkalommal teszteli: ilyenkor egy néhány másodperces indító jelfolyam hallható. A tesztet hajnalban végezzük, amikor a legkisebb a rádióműsorok hallgatottsága” – tudtuk meg a hatóságtól. A riasztást úgy kell elképzelni, hogy vész esetén országszerte központilag lekapcsolnák sok rádió és tévé műsorát, átvennék a közszolgálati médiából a honvédség vagy a katasztrófavédelem közleményét, majd folytatnák a megszakított műsort.
A jó öreg rádióra másutt is sok helyen támaszkodnak. Az Egyesült Államokban például elővigyázatos családok tömegei szereztek be külön vevőkészülékeket a szokatlan csatornán folyamatosan sugárzó időjárási rádióhoz, amely katasztrófa esetén is riasztásokkal szolgál. Magyarországon a 2013-as dunai árvíz heteiben működött az Árvíz FM. Igaz, ez egyúttal a média katasztrofális helyzetét is jelezte: frekvenciáit a politikai ellenszél által elsodort Neo FM-től szerezték, később az állami rádiónak juttatták, a Kossuth és a Dankó rádió megerősítésére.
