Gulyásék nem aggódnak a Fidesz támogatottsága miatt, nem halasztják el a választást – élőben a kormányinfó
Gulyás Gergely és Vitályos Eszter válaszol az újságírók kérdéseire.
Az óriási érdeklődés miatt már nem fogadnak több jelentkezőt. Az ELTE etológia tanszékének munkatársai minnesotai törpemalacok befogadását és felnevelését kérték vállalkozó kedvű állatbarátoktól. Pillanatokon belül több százan jelentkeztek, közülük most fogják kiválasztani azt a tízet, akik hamarosan megkapják az anyjuktól éppen elválasztott, körülbelül hathetes malacokat. Szeretettel, türelemmel és hozzáértéssel kell gondozniuk az állatokat, hozzá kell szoktatniuk őket az emberi környezethez. Ez intenzív törődést, sok együttlétet, sok pozitív megerősítést, dicséretet jelent. Az állatkát nem szabad hosszú időre magára hagyni. El kell érni, mégpedig kevés korlátozással és konfliktussal, hogy erős és örömteli kapcsolata alakuljon ki a gazdájával és a környezetével, „megértsék” egymást, szóval igazi jó társállattá váljon, akár egy kutya.
A hasonlat nem véletlen. Az ELTE etológusai (állatviselkedés-kutatói) főképp a kutyák tanulmányozásával váltak nemzetközi hírűvé. Most törpemalacokkal folytatják az összehasonlító etológiai vizsgálatokat. Ehhez válogatnak vidám, együttműködő állatokat és embereket. A törpemalacot a házisertésből tenyésztették ki 50–70 évvel ezelőtt, elsősorban orvosbiológiai céllal. Azért lehet a kutyához méltó, kitűnő vizsgálati alany, mert rendkívül okos, jól tanítható, sokféle hangot képes kiadni, és szeret „beszélgetni”.
„A vizsgálatokat részben a korábbi kutyás kutatásaink motiválták, részben pedig az, amit az emberi nyelvről, a beszédfeldolgozásról tudunk” – mondja a kutatás vezetője, Andics Attila agykutató. A korábbi vizsgálatokból az derült ki, hogy a kutyák az emberhez nagyon hasonló módon dolgozzák fel a beszédet. Ha egy kutyát megdicsérnek, akkor a jobb agyféltekéjével „értelmezi” a hanglejtést és a hangszínt, a ballal pedig a szavak jelentését. Az emberhez hasonlóan képes integrálni a kettőt agyának jutalomközpontjaiban. Ha más intonációval mondják neki ugyanazokat a szavakat vagy ha ugyanazzal az intonációval mást mondanak, akkor a kutatók más-más agyi jelet látnak a jutalomközpontokban. Persze csak akkor, ha el tudják érni, hogy az agyvizsgálathoz a kutyák hajlandók legyenek percekig nyugodtan feküdni az MR-készülék szűk csövében.
Manka, a törpemalac és egyik kis gazdája. Követelmény az erős és örömteli kapcsoalt
Újváry Dóra
Most ugyanilyen vizsgálatokra készülnek a törpemalacokkal is. „Azt a feltételezést szeretnénk bizonyítani, hogy a beszéd feldolgozásához szükséges agyterületek az emlősökben már évmilliókkal az előtt rendelkezésre álltak, hogy az ember egyáltalán megjelent és beszélni kezdett.” A kutyás kísérletek eredményei azért nem perdöntőek, mert úgy is értelmezhetők, hogy az ő agyuk az emberrel való 20–30 ezer éves együttélés során alakult át úgy, hogy „értsék” a beszédet. „Tudomásunk szerint azonban ennyi idő nem elég az agy szerkezetének megváltozásához, tehát valószínűbb, hogy a beszédfeldolgozás már korábban kialakult, ősi agyterületeken történik. Megerősítené a feltételezésünket, ha sikerülne a malacoknál is kimutatni ugyanezeket az agytevékenységeket” – magyarázza Andics.
Az öt évre tervezett kísérletsorozat annak a hosszú távú vizsgálódásnak a része, amely az Összehasonlító agyi képalkotás emlősökben címet kapta. A törpemalacok kiváló társaságba kerülnek: rajtuk kívül kutyáknál, makákóknál és embereknél vizsgálják, hogyan tanulnak hallás után. Azt szeretnék jobban megérteni, vajon mennyiben biológiai és mennyiben kulturális fejlődés eredménye a nyelvi készség, a szavak megértése.
Ezenkívül többféle viselkedéses tesztet is terveznek. Szeretnék összehasonlítani – akárcsak korábban a kutyáknál és részben a farkasoknál –, hogyan reagálnak a malacok a fajtársak hangjára, hogyan a kutyákéra, az emberére. A kutatók további kérdései: Milyen feladatok elvégzésére képesek és hajlandóak a törpemalacok? Követik-e az ember által mutatott irányokat? Várnak-e segítséget az embertől, ha nem tudnak megoldani egy számukra fontos helyzetet? Mennyire kötődnek a gazdájukhoz, félnek-e az idegenektől?
Nem kevésbé érdekes, hogy az állati viselkedés tanulmányozásával a robotok programozásához is megpróbálnak adalékokat gyűjteni. Az etorobotikai (vagyis az etológiával és a robotikával is foglalkozó) kutatásokkal azokat a tulajdonságokat keresik, amelyekkel barátságossá, kellemessé lehet tenni az előbb-utóbb majd az ember körül tevékenykedő, szinte társává váló robotokat. Ehhez is hozzájárulhat a törpemalacok változatos intonációja és az, hogy roppantul szeretnek hangokkal kommunikálni.
