2011-ben jelent meg a Netscape alapítójának, Marc Andreessennek az esszéje: Hogyan falják fel a világot a szoftverek? De nem vettük komolyan. Azt hittük, ez csak egy metafora. És most már az internetes monopóliumok fogai közül kellene kimentenünk a világunkat.
Én is technooptimista voltam. 35 éven át foglalkoztam befektetésekkel a Szilícium-völgyben, részese lehettem a számítógépes, mobilkommunikációs, internetes és közösségi médiás forradalmaknak. Láttam a Facebook, a Google és az Amazon gyermekkorát, és négy éven át tanácsadója voltam Mark Zuckerbergnek, a Facebook alapítójának.
A technológia minden hulláma növelte a termelést és a hozzáférést a tudáshoz. Minden új platform kényelmesebb és könnyebben kezelhető volt. A fejlődés hajtotta a globalizációt és a gazdasági növekedést. Évtizedeken át egyre jobbá tette a világot. Azt hittük, ez mindig így lesz.
Aztán 2016-ra az internet megmutatta a sötét oldalait. Az egyik az egyént érinti. Az okostelefonokkal létrejött az első olyan tartalomszolgáltatási platform, amely minden ébren töltött pillanatban rendelkezésre áll. Megváltoztatta a tech-ipart és kétmilliárd felhasználó életét. A Facebook, a Google, az Amazon és a többiek minimális szabályozás mellett alkalmazhatták a propaganda és a kaszinók pszichológiai technikáit: az állandó értesítéseket és megerősítést, amelyek függőséget idéznek elő.
A sötétség másik oldala geopolitikai léptékű. Amerikában, Nyugat-Európában és Ázsiában az internetes hálózatok – különösen a Facebook – segítségével súlyos károkat okozhatnak a gazdagok és hatalmasok a gyengéknek és szegényeknek. Ez igaz a belpolitikára, a nemzetközi államügyekre és a kereskedelemre is. Az európai és amerikai választások megmutatták, hogy az automatizált hálózatok hogyan áshatják alá a demokráciát.
A Brexit-szavazás és az amerikai elnökválasztás arra is fényt derített, hogy a Facebookon sokkal jobban érvényesülnek a negatív üzenetek, mint a pozitívak. Az autoriter kormányzatok elnyomó politikájuk támogatására használhatják fel, ahogy történik Mianmarban, Kambodzsában, a Fülöp-szigeteken és másutt. Néhány esetben a Facebook ebben partner is – hiszen nagy megrendelőkről van szó.
Tudom, hogy a Facebook, a Google és a többi óriáscég alapítói nem akartak bántani senkit, amikor kialakították üzleti modelljüket. Ifjú, sikerre éhező vállalkozók voltak. Éveket töltöttek azzal, hogy gigantikus közönségüket kiépítsék, és átszervezzék az online világot. Pénzt csak akkor kezdtek csinálni, amikor a felhasználóik már rákattantak a szolgáltatásokra. Hatalmas előnyüket az garantálja, hogy a hirdetők korábban elképzelhetetlen pontossággal juttathatják el üzenetüket a célcsoportjaiknak.
És aztán jött az okostelefon, amely átalakította az internetet, és gyakorlatilag a Facebook, a Google és még néhány cég kezébe adta az információáramlást. A szűrők, amelyeknek köszönhetően a fogyasztók azt kapják, „ami nekik tetszik”, szétszakítják a társadalmakat és tönkreteszik az alapvető demokratikus intézmények – mindenekelőtt a szabad sajtó – legitimációját. A mechanizmus, amely oly nyereségessé tette ezeket a hálózatokat, ki is szolgáltatja azokat a rosszindulatú játékosoknak; és nem csak a demokráciaellenes rezsimek ilyenek.
Ahogy Andreessen írta, ezek a globális vállalatok felzabálják a világgazdaságot. Mind magukévá tették a Facebook filozófiáját: haladj gyorsan, és zúzz szét mindent. Mindegy, mi történik az emberekkel, intézményekkel és a demokráciával. A fejlett világ polgárai egyre inkább filterbuborékban élnek: digitális légvárakban, amelyekben a vélemények egyre merevebbek és egyre szélsőségesebbek lesznek.
Az Egyesült Államokban a felnőttek egyharmada már elutasít minden új gondolatot, beleértve a bizonyítható tényeket. Az ilyen embereket könnyű manipulálni – ez az, amit a Google volt etikai tanácsadója, Tristan Harris agyhackelésnek nevez. A nyugati demokráciák nincsenek felkészülve erre a fenyegetésre. Amerikában sincs hatékony szabályozás az internetes platformokra, sem politikai akarat, hogy legyen ilyen. Az EU próbálkozik, de erőfeszítései gyengék. Az unió legutóbbi büntetése – 2,7 milliárd dolláros bírság a Google-nak versenyellenes magatartásért – jó ötlet volt, de kevés. A cég fellebbezett, a befektetők megvonták a vállukat.
Útelágazáshoz érkeztünk. A veszélyt egyre többen ismerik fel, de a kényelem és a függőség parancsa annyira erős, hogy egy generációba telhet a változás, ahogy a dohányzás visszaszorításával történt. Már tudjuk, mi fenyeget, de a nyugati világnak még nincsen hatékony válasza.
Az internetes monopóliumok kezeléséhez nem lesz elég a trösztellenes törvénykezés. A Facebookot és társait népegészségügyi veszélyként kell felfognunk – a dohányzáshoz és az alkoholhoz hasonlóan szabályozást és oktatást egyszerre alkalmazva ellene.
Ideje felvenni a kesztyűt, és visszaszerezni az életünket.
A cikket a jogtulajdonos Project Syndicate engedélyével közöljük.
ROGER MCNAMEE
üzletember a Facebook egykori befektetője
Mi járhat Donald Trump fejében? Az USA és az EU mire juthat Kínával? Szijjártó Péter hozta Debrecenbe a kínai CATL-t vagy a német BMW? Pogátsa Zoltán, a Soproni Egyetem docense, és Trippon Mariann, a CIB Bank vezető elemzője volt a HVG Címlapsztori vendége. Videó.
Látványosan megszaporodtak a fideszes körökön belüli kibeszélések, egymásnak címzett beszólások.
Új helyzet van.
A felvételt egy az Emirátusok fölött repülő gép fedélzetéről készítették.
