Iskolai mobilhasználat: tiltják, tűrik, tanítják

Nagyjából 3 millió zárható telefonmegőrzőt kellene telepíteni az ország iskoláiban szeptemberig – kalkulálnak Franciaországban. Az oktatási miniszter, Jean-Michel Blanquer még tavaly decemberben jelentette be: a diákoknak 16 éves korukig tilos lesz mindenféle mobilhasználat az oktatási intézményekben. Bár ez egyike volt Emmanuel Macron köztársasági elnök kampányígéreteinek, azóta áll a bál – és a vonatkozó törvénykezés is – Franciaországban. A legtöbben azon vannak felháborodva, hogy egyáltalán miért van szükség további szigorításra.

Hiszen a francia iskolákban a diákoknak az oktatási törvény 2010-es kiegészítése értelmében már amúgy is tilos a telefonokat a tanórákon, illetve a folyosókon, könyvtárakban, étkezdékben használniuk. Jövőre viszont már az épületeken kívül, az udvaron sem vehetik majd elő a mobiljukat – hivatalosan. Míg a nyolc évvel ezelőtti rendelkezés elsősorban a káros elektromágneses sugárzástól kívánta megóvni a fiatalokat, ezúttal inkább a társas kapcsolatokért és az oktatás zavartalanságáért aggódik az állam.

Tény, hogy – amint a Le Monde című párizsi napilap egy évvel ezelőtti összeállításából kiderül – a francia pedagógusok jó része panaszkodik az áldatlan állapotok miatt. Az órákat rendre megzavarja a telefoncsörgés vagy -pittyegés, a szünetekben a diákok alig beszélgetnek, a többségük beletemetkezik a képernyőjébe, sok a készüléklopási és az online zaklatási ügy.

Lehetséges megoldás iskolai telefon megörzésre. Itt még a falnak is zsebe van

AFP / China xtra

A vitában gyorsan előkerült a London School of Economics kutatóinak 2015-ben publikált kutatása is. A Birmingham, Leicester, London és Manchester oktatási intézményeiben végzett felmérés alapján úgy találták, hogy ahol betiltották az iskolai mobilozást, ott érezhetően javult a tanulók teljesítménye, elsősorban a gyengébb képességűeké. Tőlük az okostelefon – a kutatók szerint – egy teljes hétnyi figyelmet, tanulási időt vesz el évente.

A liberálisabb telefonhasználatot támogatók fő érvei közé tartozik, hogy a diákokat nem elválasztani kellene a telefonjuktól, hanem megtanítani nekik a helyes és felelős használatot, hiszen az életben is erre lesz szükségük. Minél korábban rá kéne jönniük, hogy a puszta szórakozáson és időtöltésen túl mi mindenre jó egy mobil. Akár arra, hogy lefényképezzék a táblát, ha már nincs idejük lemásolni, akár pedig arra, hogy új módokon jussanak tudáshoz: nyelvtanulás, fizikai kísérletek vagy matekpéldák megoldása során. Sokan azzal is érvelnek, hogy a diákok okostelefonjai tehermentesíthetnék a közoktatást az iskolai informatikai eszközök tömeges beszerzésének költségei alól.

Ez utóbbival már Magyarországon is próbálkoznak.

„A tanulókat valósággal felvillanyozta, amikor az órán csoportokban filmajánlót kellett készíteniük a telefonjukkal”

– meséli a HVG-nek egy Pest megyei iskola angoltanárnője. Az ő tapasztalata azonban inkább ritkaságnak számít, és aligha fog egyhamar követőkre találni. A hazai iskolák a házirendben maguk szabályozzák a telefonhasználatot, igazodva a jogszabályhoz, mely szerint a mobil nem zavarhatja a tanítás rendjét. Sok helyütt a szünetekben sem szabad elővenni a telefonokat, ám a diákok többsége semmivel sem veszi komolyabban ezeket a regulákat, mint francia kortársaik.

Több intézményben próbálják szigorúbban fogni a tanulókat. A Hatvani Kodály Zoltán Értékközvetítő és Képességfejlesztő Általános Iskolában például március elején döntöttek úgy, hogy a felső tagozatos tanulók telefonjait egész tanítási idő alatt elzárva őrzik. Mint az igazgató, Jagodics István a HVG-nek elmondta, azért léptek, mert a gyerekek egy része már fittyet hányt a szankciókra, és a szünetek alatt a mellékhelyiségben mobilozott.

„Az ő érdekükben hoztuk meg a döntést, mert azt szeretnénk, ha a diáknak az osztálytársa, nem pedig a telefonja lenne a társa.”

Az új szabályozást (amit eddig egyetlen tanuló próbált kijátszani) a szülők tanácsa, a diákönkormányzat és a nevelőtestület egyhangú egyetértésével vezették be, és az év végén, a tapasztalatok tükrében felülvizsgálják.

Magyarországon az egyéb feltételek sem igazán adottak a mobilok bevonásához az oktatásba. Bár ma már a gyerekek többségének okostelefon lapul a zsebében, nem sok iskola wifihálózata bírná egyszerre több száz készülék rácsatlakozását, nem is szólva a telefonok gyakori lemerüléséből és eltérő minőségéből adódó problémákról. A nem egészen két éve kiadott, Digitális oktatási stratégia címet viselő, 157 oldalas kormány-előterjesztés sem a diákok saját eszközei révén képzeli el az oktatás modernizálását, hanem laptopokkal, tabletekkel, okostáblákkal.

Mobiltelefonok a tanteremben. Kísértés vagy taneszköz?

Túry Gergely

Csakhogy a kormányzat és az informatikai lobbi által varázsszóként használt „digitális oktatás” bevezetésére pillanatnyilag sem megfelelő tananyag, sem kidolgozott módszertan nem áll rendelkezésre – hangsúlyozza Csapodi Zoltán, az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnáziumának igazgatója. Szerinte legfeljebb az angol nyelv és néhány természettudományos anyagrész esetében van meg a lehetőség, hogy a hagyományosnál korszerűbb módszerekkel tanítsák. A Trefort igazgatója amúgy sem feltétlen híve a digitális oktatásnak, mivel „úgyis minden a tanári minőségen múlik: a jó tanár digitális órát tartva is jó tanár marad, a gyenge pedig úgy is gyenge. Bár lenne helyük a kiválóan előkészített digitális segédanyagoknak és módszereknek az oktatásban,

kutatások bizonyítják, hogy a diákok jobban emlékeznek a hagyományos módszerekkel elsajátított anyagra.

S e mögött a különbség mögött a tanár személyisége, illetve a tanári magyarázat és a diák anyagfeldolgozási sebessége közti kapcsolat állhat.”

Az iskolai mobilozással kapcsolatos megnyugtató megoldásra a világ más tájain sem leltek még rá. Nagy-Britanniában, ahol a magyarországi gyakorlathoz hasonlóan az iskolákra bízzák a szabályozást, több helyütt kezdik teljesen kizárni a készülékeket. Svédországban és Romániában pedig a francia szigort próbálják alkalmazni.

Másutt épp mostanában enyhülnek a tiltó rendelkezések. New Yorkban 2006–2015 között volt érvényben mobiltilalom a csalások és a diákok szétszórtsága miatt, de a rendeletet csak ott tudták betartatni, ahol volt – a fegyvereket kiszűrő – fémdetektor. Olaszországban, évtizedes tiltás után, most dolgozzák ki a mobileszközök integrálásának lehetőségét az oktatásba. Belgiumban ebben a tanévben kezdték bevezetni a saját telefon használatát, Kanadában több tartományban évek óta kísérleteznek vele. A tapasztalatok nem mindenütt kedvezőek. Egyes kanadai iskolákban már le is állították ezt a gyakorlatot, hogy elejét vegyék a mobilok „helytelen használatának”, például a tanárok folyamatos filmezésének.

A cikk a HVG 2018/13. számában jelent meg.