szerző:
Illényi Balázs
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Váltakozó szerencsével zajlik a küzdelem az iskolai mobilhasználat frontján. Míg Franciaország most készül bekeményíteni, máshol megpróbálják bevonni a telefonokat az oktatásba. Magyarország egyelőre a tiltás felé hajlik.

Nagyjából 3 millió zárható telefonmegőrzőt kellene telepíteni az ország iskoláiban szeptemberig – kalkulálnak Franciaországban. Az oktatási miniszter, Jean-Michel Blanquer még tavaly decemberben jelentette be: a diákoknak 16 éves korukig tilos lesz mindenféle mobilhasználat az oktatási intézményekben. Bár ez egyike volt Emmanuel Macron köztársasági elnök kampányígéreteinek, azóta áll a bál – és a vonatkozó törvénykezés is – Franciaországban. A legtöbben azon vannak felháborodva, hogy egyáltalán miért van szükség további szigorításra.

Hiszen a francia iskolákban a diákoknak az oktatási törvény 2010-es kiegészítése értelmében már amúgy is tilos a telefonokat a tanórákon, illetve a folyosókon, könyvtárakban, étkezdékben használniuk. Jövőre viszont már az épületeken kívül, az udvaron sem vehetik majd elő a mobiljukat – hivatalosan. Míg a nyolc évvel ezelőtti rendelkezés elsősorban a káros elektromágneses sugárzástól kívánta megóvni a fiatalokat, ezúttal inkább a társas kapcsolatokért és az oktatás zavartalanságáért aggódik az állam.

Tény, hogy – amint a Le Monde című párizsi napilap egy évvel ezelőtti összeállításából kiderül – a francia pedagógusok jó része panaszkodik az áldatlan állapotok miatt. Az órákat rendre megzavarja a telefoncsörgés vagy -pittyegés, a szünetekben a diákok alig beszélgetnek, a többségük beletemetkezik a képernyőjébe, sok a készüléklopási és az online zaklatási ügy.

Lehetséges megoldás iskolai telefon megörzésre. Itt még a falnak is zsebe van
©

A vitában gyorsan előkerült a London School of Economics kutatóinak 2015-ben publikált kutatása is. A Birmingham, Leicester, London és Manchester oktatási intézményeiben végzett felmérés alapján úgy találták, hogy ahol betiltották az iskolai mobilozást, ott érezhetően javult a tanulók teljesítménye, elsősorban a gyengébb képességűeké. Tőlük az okostelefon – a kutatók szerint – egy teljes hétnyi figyelmet, tanulási időt vesz el évente.

A liberálisabb telefonhasználatot támogatók fő érvei közé tartozik, hogy a diákokat nem elválasztani kellene a telefonjuktól, hanem megtanítani nekik a helyes és felelős használatot, hiszen az életben is erre lesz szükségük. Minél korábban rá kéne jönniük, hogy a puszta szórakozáson és időtöltésen túl mi mindenre jó egy mobil. Akár arra, hogy lefényképezzék a táblát, ha már nincs idejük lemásolni, akár pedig arra, hogy új módokon jussanak tudáshoz: nyelvtanulás, fizikai kísérletek vagy matekpéldák megoldása során. Sokan azzal is érvelnek, hogy a diákok okostelefonjai tehermentesíthetnék a közoktatást az iskolai informatikai eszközök tömeges beszerzésének költségei alól.

Ez utóbbival már Magyarországon is próbálkoznak.

„A tanulókat valósággal felvillanyozta, amikor az órán csoportokban filmajánlót kellett készíteniük a telefonjukkal”

– meséli a HVG-nek egy Pest megyei iskola angoltanárnője. Az ő tapasztalata azonban inkább ritkaságnak számít, és aligha fog egyhamar követőkre találni. A hazai iskolák a házirendben maguk szabályozzák a telefonhasználatot, igazodva a jogszabályhoz, mely szerint a mobil nem zavarhatja a tanítás rendjét. Sok helyütt a szünetekben sem szabad elővenni a telefonokat, ám a diákok többsége semmivel sem veszi komolyabban ezeket a regulákat, mint francia kortársaik.

Több intézményben próbálják szigorúbban fogni a tanulókat. A Hatvani Kodály Zoltán Értékközvetítő és Képességfejlesztő Általános Iskolában például március elején döntöttek úgy, hogy a felső tagozatos tanulók telefonjait egész tanítási idő alatt elzárva őrzik. Mint az igazgató, Jagodics István a HVG-nek elmondta, azért léptek, mert a gyerekek egy része már fittyet hányt a szankciókra, és a szünetek alatt a mellékhelyiségben mobilozott.

„Az ő érdekükben hoztuk meg a döntést, mert azt szeretnénk, ha a diáknak az osztálytársa, nem pedig a telefonja lenne a társa.”

Az új szabályozást (amit eddig egyetlen tanuló próbált kijátszani) a szülők tanácsa, a diákönkormányzat és a nevelőtestület egyhangú egyetértésével vezették be, és az év végén, a tapasztalatok tükrében felülvizsgálják.

Magyarországon az egyéb feltételek sem igazán adottak a mobilok bevonásához az oktatásba. Bár ma már a gyerekek többségének okostelefon lapul a zsebében, nem sok iskola wifihálózata bírná egyszerre több száz készülék rácsatlakozását, nem is szólva a telefonok gyakori lemerüléséből és eltérő minőségéből adódó problémákról. A nem egészen két éve kiadott, Digitális oktatási stratégia címet viselő, 157 oldalas kormány-előterjesztés sem a diákok saját eszközei révén képzeli el az oktatás modernizálását, hanem laptopokkal, tabletekkel, okostáblákkal.

Mobiltelefonok a tanteremben. Kísértés vagy taneszköz?
©

Csakhogy a kormányzat és az informatikai lobbi által varázsszóként használt „digitális oktatás” bevezetésére pillanatnyilag sem megfelelő tananyag, sem kidolgozott módszertan nem áll rendelkezésre – hangsúlyozza Csapodi Zoltán, az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnáziumának igazgatója. Szerinte legfeljebb az angol nyelv és néhány természettudományos anyagrész esetében van meg a lehetőség, hogy a hagyományosnál korszerűbb módszerekkel tanítsák. A Trefort igazgatója amúgy sem feltétlen híve a digitális oktatásnak, mivel „úgyis minden a tanári minőségen múlik: a jó tanár digitális órát tartva is jó tanár marad, a gyenge pedig úgy is gyenge. Bár lenne helyük a kiválóan előkészített digitális segédanyagoknak és módszereknek az oktatásban,

kutatások bizonyítják, hogy a diákok jobban emlékeznek a hagyományos módszerekkel elsajátított anyagra.

S e mögött a különbség mögött a tanár személyisége, illetve a tanári magyarázat és a diák anyagfeldolgozási sebessége közti kapcsolat állhat.”

Az iskolai mobilozással kapcsolatos megnyugtató megoldásra a világ más tájain sem leltek még rá. Nagy-Britanniában, ahol a magyarországi gyakorlathoz hasonlóan az iskolákra bízzák a szabályozást, több helyütt kezdik teljesen kizárni a készülékeket. Svédországban és Romániában pedig a francia szigort próbálják alkalmazni.

Másutt épp mostanában enyhülnek a tiltó rendelkezések. New Yorkban 2006–2015 között volt érvényben mobiltilalom a csalások és a diákok szétszórtsága miatt, de a rendeletet csak ott tudták betartatni, ahol volt – a fegyvereket kiszűrő – fémdetektor. Olaszországban, évtizedes tiltás után, most dolgozzák ki a mobileszközök integrálásának lehetőségét az oktatásba. Belgiumban ebben a tanévben kezdték bevezetni a saját telefon használatát, Kanadában több tartományban évek óta kísérleteznek vele. A tapasztalatok nem mindenütt kedvezőek. Egyes kanadai iskolákban már le is állították ezt a gyakorlatot, hogy elejét vegyék a mobilok „helytelen használatának”, például a tanárok folyamatos filmezésének.

A cikk a HVG 2018/13. számában jelent meg.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!