Egymillió ázsiai munkás dolgozik jelenleg az Adidasnak, de a robotok náluk is olcsóbbak lesznek, ráadásul odahaza.
Robotműhellyel kísérletezett tavaly a vezető német sportszergyár, az Adidas. Az egyik berlini bevásárlóközpontban megnyitott storefactory különlegessége az volt, hogy a vásárlók rövid idő alatt megkaphatták a maguk személyre szabott melegítőfelsőjét. A próbafülkében a gépek beszkennelték a megrendelő testméreteit, majd a négy szövő- és varrórobot egyike a vásárló valamennyi kívánságát figyelembe véve legyártotta a ruhadarabot.
A storefactory csak egy kis része annak a nagyszabású Adidas-tervnek, amelynek az a célja, hogy robotokat alkalmazó gyorsüzemek – speedfactoryk – révén gyorsan és hatékonyan szolgálják ki a vásárlók igényeit. Az első ilyen üzem Németországban nyílt meg 2015-ben, de ugyancsak speedfactorykban készülnek majd a brit piacra szánt futócipők is. Ha a terv beválik, hasonló kis szériás, egyéni igényeket kielégítő cipőket gyártanak majd a New York-i, a párizsi és a tokiói vásárlók számára is.
A robotok bevetése alapvetően változtatja meg az Adidas üzletmenetét: a cég jelenleg egymillió munkást alkalmaz ázsiai – elsősorban kínai és vietnami – üzemeiben, és az ott készülő 600 millió pár cipő, valamint egyéb termék adja a vállalat alapkínálatát. A robotgyárak viszont a fő piacokon, a vásárlók közvetlen közelében – Németországban és az USA-ban – nyílnak, ahol a gépek az ázsiai munkásoknál is olcsóbban dolgoznak. És nemcsak a munkabérek, illetve a zuhanó szállítási és logisztikai költségek számítanak, hanem az is, hogy a tervezéstől a boltba kerülésig látványosan lerövidül az idő: eddig másfél évig tartott a tervezés, a gépsorok átállítása, illetve a termékek terítése, most akár 45 nap is elég lehet minderre. A robotforradalom jelentőségét mutatja, hogy az Adidas három évtized után most először nyitott termelőüzemet hazai földön.
Nem csak az Adidas, illetve a ruházati ipar többi óriása kezdte meg a termelés és az állások egy részének hazavitelét. Az USA-ban 2016 volt a fordulóév, amikor több ipari állás jött létre – jórészt a robotokat alkalmazó üzemek megnyitása vagy bővítése miatt –, mint amennyi elhagyta az országot: 77 ezer új munkahely keletkezett, és 50 ezer költözött el. Az USA-ban egyébként már 2011 óta nő az ipari állások száma, ami főként azzal magyarázható, hogy az amerikai és külföldi befektetőknek újra megéri üzemet létesíteni a fő felvevőpiacon, mert az ott dolgozó robotok gyorsan és egyre olcsóbban termelnek. Az amerikai statisztikák szerint a legtöbb hazavitt állás az autóiparban van, a második helyen az elektronikai üzemek, a harmadikon pedig a gépeket és berendezéseket gyártó cégek állnak.
A legtöbb munkahely Kínából tér vissza az USA-ba. A bérek gyorsan, évente 10–12 százalékkal nőnek a világ legnépesebb országában, ahol most már maguk is látják a problémát. Peking részben az egyetemi képzés minőségének javítására figyel, a cél az, hogy Kínában is világszínvonalú kutatási-fejlesztési központokat hozzanak létre, és az ottani ipari vállalatok saját jogon kapcsolódjanak be a csúcstechnológiai gyártásba.
Míg a ruházati iparban – legalábbis annak márkás termékeket gyártó szegmensében –, illetve a tömegigényeket kielégítő autógyártásban a jelek szerint mindent visznek a robotok, a prémium autók terén kissé más a helyzet. Bár ott is meghatározó szerep jut az automatizálásnak, a Mercedes a közelmúltban néhány robotot lecserélt hús-vér munkásokra. A csúcskategóriás S osztályban ugyanis annyi a megrendelhető extra, hogy azt már nem tudták kezelni a robotok; az embereknek egyelőre jobban megy a hűthető vagy fűthető pohártartók, a különféle jelzések vagy a különleges szelepsapkák beszerelése.
Az elemzők többsége azt állítja, hogy azok a fejlődő államok járnak a legrosszabbul, amelyekből a fejlettek hazatelepítik a termelést. A Harvard közgazdásza, Dani Rodrik szerint a fejlődés alsó szintjén álló országok közül soknak már nem lesz lehetősége arra, hogy Tajvanhoz, Kínához vagy Dél-Koreához hasonlóan az ipari termelés gyors növekedésével emelkedjen ki a szegénységből. A termelési rendszerek átrendeződése természetesen nem lesz egyenletes, sok vállalatnak – leginkább az olcsóbb termékeket előállító cégeknek – még hosszú ideig megéri az ázsiai vagy afrikai munkások alkalmazása. A varrórobotok például ma viszonylag drágák; sok fejlesztésre lesz még szükség, amíg annyira leesnek az automatizálás költségei, hogy kiszorítsák a havonta 68 dollárt (mintegy 22 ezer forintot) kereső bangladesi ruhagyári munkásokat.
NÉMETH ANDRÁS
A cikk a HVG 2018/21. számában jelent meg.
Belső feszültségek, rég elvétett politikai ritmus, tévedhetetlensége látszatát veszítő vezető – számos jel szerint mély sebeket ejt a Fideszen, hogy Magyar Péteren nem tud fogást találni. Forrásaink szerint a közvélemény-kutatások miatt nő a feszültség a pártban, de az egység még nem bomlott meg.
Új helyzet van.
Orbán Balázs és az MCC hazugsággal vádolja a HVG-t, pedig saját számaikkal állnak konfliktusban.
Budapest hozzászürkült az országos átlaghoz. A legjobb teljesítményt ugyan a belvárosi iskolák diákjai nyújtották, de átlagban Budapest már nincs az élen.
A MagNet Bank helyi fiókját próbálták meg kirabolni. A rendőrség keresi az elkövetőt.
A több mint másfél millió gyorshajtónak mintegy hatoda nem fizetett.
Még lakat sincs a kapun.
A felvételt egy az Emirátusok fölött repülő gép fedélzetéről készítették.
