Az 1970-es években a tudósok úgynevezett rózsás farkascsigákat (Euglandina rosea) telepítettek be egy szigetcsoportra a Dél-Csendes-óceánon, hogy megszabaduljanak egy kártevő csigafajtól. A lépés nem volt túl bölcs, az invazív élőlények ugyanis szinte minden őshonos csigát kiszorítottak a területről, de néhány faj azért fennmaradt. Ezek közé tartozik egy trópusi szárazföldi csiga, a Partula hyalina is.

A kutatók tudni szerették volna, milyen taktikát alkalmaztak a túlélők, de ezt rendes módszerekkel lehetetlennek bizonyult kideríteni. Utóbbi oka, hogy mindkét faj képviselői inkább éjszaka aktívak. A kutatók ezért arra a döntésre jutottak, hogy apró számítógépeket hívnak segítségül, amelyeket a csigák házára erősítettek. A kísérletet a lehető leghumánusabb módon végezték, így nem átfúrták a házukat, az eszközöket csak rájuk ragasztották. A másik faj esetében még ez sem volt kivitelezhető, így elsősorban a csiga közelében lévő növényeken helyezték el a parányi, Michigan Micro Mote (M3) nevű készülékeket.

A kutatást végző Michigani Egyetem szakértői azt mérték, hogy a csigák mennyi napfényt képesek elviselni, merrefelé mozognak. Ezek alapján pedig kiderült, hogy a P. hyalina jobban állja a sarat nappal, szemben a másik, invazív fajjal. A kutatók úgy tartják, hogy ha kis eszközt nem vetik be, akkor nem lenne egyértelmű válaszuk arra vonatkozóan, hogyan tudott a másik csigafaj életben maradni. "Olyan adatokat gyűjtöttünk, amelyeket eddig senki sem tudott" – érzékeltette a kutatás eredményességét David Blaauw, az M3 nevű kis kompúter kidolgozója. (Az M3-at hivatalosan 2014-ben tervezte Blaauw és csapata, de a most először próbálták ki terepen.)

A szakemberek úgy vélik, hogy a vezeték nélkül működő rendszer más élőlények esetében is hasznos lehet, így többüket is megfigyelhetik.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.