Nem kell nagy rákészülést igénylő sporttevékenységekre gondolni. Ott van például a korcsolyázás, amelyhez még saját felszerelés sem feltétlenül szükséges. Az ilyentájt országszerte nyíló jégpályákon mellett általában korcsolyabérlési lehetőséget is biztosítanak, és akadnak helyszínek, ahol szakképzett oktatók segítenek az alapok elsajátításában. Amellett, hogy a korcsolyázás remek közös program is lehet a családdal, barátokkal, alapos edzésnek is beillik. A Harvard Medical School kutatása szerint ezzel a fajta mozgással

30 percenként akár 200 kalóriát is el lehet égetni.

A test szinte minden izmát megmozgatja – különösen a láb- és a hasizmokat –, segít fejleszteni az egyensúlyt és a koordinációt, továbbá a szív- és érrendszer egészségének megőrzéséhez is hozzájárul, hiszen alaposan felpörgeti a szívritmust.

Márpedig egy, az év elején megjelent kutatás szerint nincs felső határa a testmozgásnak, ha a szív- és érrendszeri egészség javításáról van szó. A PLOS Medicine című folyóiratban megjelent tanulmány öt évig és több mint 90 ezer ember bevonásával készült, akiknek fizikai aktivitását a csuklójukon viselt mérőeszköz rögzítette. Az eredmények szerint az erőteljes testmozgást végzők felső 25 százalékánál volt a legalacsonyabb a szívbetegségek kockázata – esetükben átlagosan 54-63 százalékos volt a kockázatcsökkenés.

MTI / Mohai Balázs

A futás szerelmeseinek sem kell feltétlenül lemondaniuk arról, hogy kedvenc sportjukat a szabadban űzzék, a hidegben persze nagyobb rákészüléssel érdemes nekivágni a napi távnak.

Azoknak, ilyenkor indulnak futni, a szakértők hosszabb, jó 10-15 perces, beltérben elvégzett bemelegítést ajánlanak, hogy kilépve az izmok, amelyek ilyenkor egyébként is kevésbé hatékonyan dolgoznak, ne merevedjenek be azonnal.

Nagyon fontos a jól megválasztott, aktuális időjáráshoz illő, réteges, az izzadságot elvezető öltözék, amelynek egyes elemeit, ha szükséges, edzés közben le lehet venni. Nem szabad elfeledkezni a fej, a kezek és a lábfejek melegen tartásáról sem, a nagy hidegben ugyanis ezek hűlnek ki legelőször. Az útvonalat pedig érdemes úgy megtervezni, hogy az átnedvesedett ruhát minél előbb szárazra lehessen cserélni, így elkerülhető a meghűlés.

Wikimedia

Abban nincs egyetértés a szakértők és a futók között, hogy mikor túl alacsony a hőmérséklet a kinti futáshoz. Egy 2016-os, a londoni St Mary’s Egyetemen elvégzett kísérlet során a kutatók azt vizsgálták, hogy milyen a résztvevők teljesítménye, ha 8 vagy ha 22,3 Celsius-fokban futnak 40 percet úgy, hogy az oxigénfelvételüket a maximális szint 70 százalékán tartják. Mint kiderült, a futók pulzusa átlagosan 6 százalékkal magasabb volt, amikor a melegebb körülmények között kocogtak, és átlagosan 1,3 liternyit izzadtak, vagyis a testük keményebben kellett dolgoznia azért, hogy megküzdjön a kiszáradással. A hűvösben kocogás sokkal kevésbé volt megterhelő, így aztán gyorsabban is tudtak futni.

Az viszont biztos, hogy bizonyos egészségi problémákat – többek között légzőszervi és bőrbetegségeket, ízületi bajokat – előhozhat vagy felerősíthet a hideg. Azoknak, akik e bajoktól tartanak, érdemes inkább a futópadon lekocogniuk a kitűzött távot, amíg újra kellemessé nem válik az időjárás.

És ha már edzőterem: érdemes lehet kicsit távolabb lépni a hagyományos gépektől és kipróbálni a funkcionális tréninget. Ha valami, hát ez garantáltan nem válik unalmassá, mert bár olyan gyakorlatokból épül fel, amelyek a mindennapi életben is megtapasztalt mozgásszituációkat képezik le, a különféle eszközök – például a CrossCore vagy a TRX, a kettlebell, a medicinlabda vagy a különféle egyensúlyt is fejlesztő tárgyak – és az edzők kreativitása minden alkalommal kínál izgalmakat.

Pixabay / tacofleur

Ez az ezdésforma, amelyben nagy hangsúlyt kap a törzs izmainak erősítése, nem külön-külön dolgozza meg az egyes izomcsoportokat, hanem az egész testre összpontosít, ideális esetben személyre szabottan, hiszen másra van szüksége egy él- vagy egy hobbisportolónak, és annak is, aki az ülőmunka káros hatásait szeretné ellensúlyozni. Az edzés során egyszerűbb és bonyolultabb gyakorlatok váltják egymást, amelyeknél különös figyelmet fordítanak a helyes végrehajtásra. A funkcionális edzés fejleszti az erőt, az állóképességet, a gyorsaságot és a koordinációt is.

Azoknak, akikben buzog a versenyszellem, érdemes lehet olyan sportba fogni, amelyik garantáltan felpörgeti őket és még a versengés iránti vágyukat is kielégíti. Ilyen például a fallabda (squash), amelyben nemcsak a játéktéren észvesztő tempóban utazó gumilabdával, de az ellenféllel is meg kell küzdeni. Már a XIII. században is ismertek voltak olyan játékok, amelyekben a résztvevők a falnak ütötték vagy háló felett egymásnak adogatták a labdát, húrozott ütőket azonban csak három évszázaddal később kezdtek használni. Azokkal játszották előbb a teniszt, majd a racketet, amely először londoni börtönök falai között jelent meg, a fogvatartottak játszották a maguk szórakoztatására. A játék lassacskán terjedni kezdett, s valamikor az 1830-as évek táján alakult olyanná, ami már hasonlított a jelenlegi formájára. Manapság a világ legnagyobb részén puha labdával az úgynevezett „soft ball” változatot játsszák 6,4 méter széles és 9,75 méter hosszú pályán.

Pixabay / Firmbee

Mivel a játék még a szabályokkal ismerkedő kezdők számára is pörgős – ők általában nagyobbat pattanó, gyorsabb labdákkal játszanak, míg a profik extra lassút ütögetnek –, a pulzus folyamatosan magas tartományban marad és a tüdő sem lazsálhat. Ez a sport amellett, hogy az egész testet átmozgatja, bizonyosan fejleszti a gyorsaságot és a robbanékonyságot, az állóképességet, a szem-kéz koordinációt, a rugalmasságot, emellett erősít és nem utolsó sorban segít levezetni a stresszt.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos kérdésekkel is foglalkozó Facebook-oldalát.