Illényi Balázs
Illényi Balázs
Tetszett a cikk?

A világ számos tájáról csodájára járnak az esztergomi bazilika felújításához készített egyedi, „lebegő” állványzatnak. A magyar mérnökök teljesítménye olyan helyeken is lehetővé teszi a biztonságos munkát (sőt akár a kalandtúrát), ahol 140 éve nem járt senki.

Tériszonyosoknak sem kell feltétlenül remegő térdekkel a mellvédhez lapulniuk, vagy izzadt tenyérrel markolni a lépcsőkorlátot felfelé kapaszkodva, hiszen a talaj szintje nem látható, csupán az igen bonyolult állványszerkezet, alul meg, ahol a földet sejtjük, egy cirkuszi artisták alá kifeszítetthez hasonló zöld háló fogja el a kilátást. Így az élmény egy (nem teljesen) szokványos hegyi kilátó megmászását idézi. Jobb is, hogy a látogató csak tudja: alatta még majd’ 40 méter van, amikor elkezd lépcsőzni az állványzaton, amely, ha nem is lebeg, de mindössze négy ablakpárkányon támaszkodik.

Jól látszik ahogy az ablakpárkányokon támaszkodik az állványszerkezet
Juhász István András

A különleges acél- és alumíniumstruktúra már egy éve tölti be az esztergomi bazilika szinte teljes kupolaterét. Bár világszerte igen sok kupolával fedett templom és épület van, korántsem tipikus, hogy a felújítási munkálatok nem egy földön álló állványzatról zajlanak. Itt azért volt szükség erre az unortodox megoldásra, mert a hivatalos nevén Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyház elöljáróinak elsődleges szempontja volt, hogy a kupola restaurálása idején mind a szertartásokra érkező hívők, mind a látogatók háborítatlanul használhassák az alatta található templomteret.

Térháló a kupolában
Juhász István András

Az ezt lehetővé tevő mérnöki bravúr megértéséhez tudni kell, hogy az elkészült, több mint 20 méter magasságú fémszerkezet súlya a 90 tonnát is meghaladja. Ahhoz, hogy ez ilyen építményt „ég és föld között” rögzítsenek, egy-másfél éves tervezési folyamatra, számításokra és modellezésre volt szükség, illetve arra, hogy több körben a gyakorlatban is teszteljék, vajon a kiszemelt állványelemek bírják-e majd a terhelést – érzékelteti a szakmai kihívást Horváth Tamás, a munkálatok főszereplője, a Belvárosi Építő Kft. főépítésvezetője. A terhelési próbák közül tavaly októberben, a bazilika előtt került sor az utolsóra, amikor vizesballonokból 40 tonnányi súlyt helyeztek az acélgerendákra.

A kupola réz borítását is cserélik
Juhász István András

Ezeket is, akárcsak az építkezés többi alapanyagát a második világháború utáni újjáépítés idején gründolt német állványspecialista cég, a Layher biztosítja. Az említett főtartókat azonban nem lehetett csak úgy „áttolni” a kupola szemközti ablakai között. Előbb csörlőkkel fel kellett emelni egy 6 tonnás, négyzet alakú segédrácsozatot a magasba, ennek segítségével tudták csak rögzíteni – mindössze négy ponton – a 26 méteres távot áthidaló kulcselemeket. A nagyobb biztonság kedvéért mindjárt kettőt-kettőt, egymásra helyezve, bár utóbb, a rendszeres kontrollmérések során kiderült, hogy a négy helyett valószínűleg elegendő lett volna két gerenda is – meséli a főépítésvezető. Ezekről kiindulva épült fel a középen üreges, a falak vonalát pár centiméteres távolságban követő állványerdő.

Bár laikusok elszörnyedhetnek az ablakpárkányon „egyensúlyozó” 90 tonna hallatán, a szakértők megnyugtatnak: a szerkezet Magyarország legmasszívabb falaira támaszkodik, amelyek a kupola alatt, a bazilika altemplomában 17 méter vastagok.

Az esztergomi tájat és a Duna-kanyart látványosan uraló főszékesegyház kupoláját egyébként a bazilika második építésze, az osztrák származású Packh János kezdte el. Az ő nevéhez fűződik a híres reneszánsz műemlék, az egykor önálló Bakócz-kápolna „beemelése” is a templomba. Mivel azonban Packh 1839 októberében tragikus módon elhunyt (a saját házában lett egy brutális rablógyilkosság áldozata), a kupolát már – az utóbb a pesti Szent István-bazilikát is tervező – Hild József fejezte be.

Juhász István András
100 méteres magasságával Magyarország legmagasabb épülete volt a MOL új toronyházának felépüléséig
Juhász István András

A klasszicista, és az utóbbi időben már igen rossz állapotban lévő kupolatér helyreállítását segítő állványszerkezetben nem csupán a „lebegés” az újszerű megoldás. Az is példa nélküli, hogy – a Layher előregyártott elemeit kombinálva – egyszerre ilyen nagy területen biztosítanak hozzáférést a restaurátoroknak a munkaterülethez – magyarázza Horváth Tamás. A bravúros állványrendszernek olyan híre van, hogy külföldről is érkeznek szakemberek, hogy tanulmányozhassák az unikális megoldást.

Felújítási munkálatok a kupola felső harmadában
Juhász István András

Jelenleg (egyébként immár a terhelhetőség határán) két szinten, összesen húsz ember dolgozhat az állványzatról, az adott „kupolacikkelyhez” tartozó falfelület teljes hosszában. A fal mentén futó állványzatok pedig a munkafolyamatokhoz alkalmazkodva mozgathatók, átépíthetők. Még így sem férnek oda azonban a szakértők mindenhez. A kupola csúcsának ellaposodó mennyezeti részéhez például a Layher mérnökeinek egy speciális „esernyőállványt” kellett tervezniük, és azt rögzíteni az opeionon keresztül. Ez az a kis kör alakú nyílás a kupola záradékpontján, amelyen keresztül a belső tér természetes levegőztetése biztosított. Az innen belógatott (a legfelső szinten végzett munkálatok végeztével múlt héten szétszedett) állvány valóban egy túlméretezett esernyőre hasonlított, amit fordítva, lefelé nyitottak ki.

Juhász István András

A falak tisztításán, a szükséges javítások elvégzésén és az eredetivel azonos újrafestésén túl most pótolják a gipszstukkókból készült növényi ornamentika és egyéb szimbolikus díszítőelemek hiányosságait is, illetve ezek aranyozását. Utóbbit egyébként csak a domborművek lentről is látszó felületeinek egy részére futtatják fel, mert a túlzásba vitt aranyozás nemcsak drága, hanem felesleges is, hiszen elvesz az ornamentika térhatásából. Ezzel már így voltak a kupola belső kiképzését az 1880-as években újragondoló stukkóművészek is, akik az eredetileg világoskék, csillagos eget imitáló falfelületre megálmodták a ma látható díszítést.

Juhász István András
Juhász István András

A bazilika közel 13 milliárd forint állami támogatásból megvalósuló, hat évig tartó teljes felújítása közben nem csupán a talaj szintjén található liturgikus tereket, a Kincstárat és a felújítást bemutató interaktív kiállítást lehet látogatni, hanem a magasban folyó építkezést is. A főszékesegyház által szervezett „Ég és föld között” című exkluzív kalandtúra keretében (előzetes jelentkezés után) bárki felkapaszkodhat a hetvenméteres magasságba a kupolán belül, illetve a külső héjon a hatalmas kereszt tövéig is elmerészkedhet. A szervezők csúszásbiztos cipő és zárható zsebű ruházat viselését javasolják a belső állványzaton mászkálóknak, mivel „van olyan helyszín, ahova, ha bármi beesik, nincs mód a kiszedésére”. A kalandturistáknak azonban már a feljutáshoz sem árt némi lélekjelenlét, hiszen ők is a bazilika oldalában ugyanazon az egyetlen karcsú acéloszlopon kapaszkodó építkezési felvonón jutnak fel az épület párkányára, a kupola tövébe, amin nap mint nap jár az összes munkás és minden építőanyag.

A liftnek a függőlegestől olykor eltérő irányú mozgása sokaknak lehet szokatlan
Juhász István András
A külső kupola acélszerkezete
Juhász István András
A kereszthez vezető kijárat a kupola külső héján
Juhász István András
A kereszt ünnepi díszkivilágítást kapott
Juhász István András
Caput, Mater et Magistra Ecclesiarum Hungariae (Magyarország Egyházainak Feje, Anyja és Tanítómestere) hirdeti az aranyozott felirat az Esztergomi Bazilikának a homlokzatán
Juhász István András

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos kérdésekkel is foglalkozó Facebook-oldalát.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!