Az űrkutatás úttörőinek számító Voyager-szondák közel 45 éve vannak úton, ez idő alatt pedig elérték az úgynevezett csillagközi teret is. Az emberiség eddig legmesszebbre jutott (űr)eszközei azonban a rendes szolgálati idejük végéhez közelednek: az energiakészletük rohamosan csökken – mutatott rá összefoglaló cikkében a Scientific American.

A Voyager-1 és a Voyager-2 szondákat 1977-ben indította el a NASA, hogy a Naprendszer bolygóit vizsgálják és információkat küldjenek róluk vissza a Földre. Ez a munka ma már viszont nem csak ennyiben merül ki, hiszen elemzik többek közt a töltött részecskék viselkedését és a világűrben lévő sugárzást is. Bár eredetileg csak négyévnyi működést vártak tőlük, a tudományos munka még most, napjainkban is tart: mindkét szerkezet napi szinten továbbít értékes rádiójeleket a program mérnökeinek.

Ez a NASA szerint az egyik leghangsúlyosabb eredmény, amit egy ember által épített eszköz képes volt elérni.

A szondák fogytán lévő energiájuk miatt azonban lassan kénytelenek búcsút venni az aktív szolgálattól – legalábbis abban a formában, ahogyan ez most zajlik. Kikapcsolás ugyanis nem lesz, és a számítások alapján még az elkövetkező évtizedekben sem várható ilyen: a kutatók úgy vélik, hogy ha a Voyagereken csak a legszükségesebb berendezéseket kezdik működtetni, még bőven 2030 után is tudnak majd adatokat küldeni. (A szerkezetek úgynevezett radioizotópos termoelektromos generátorral mennek, amik a felszabadult hőt elektromos energiává alakítják.)

A Voyager-2

NASA

A rólunk készült legtávolabbi szelfi

A Voyagerek elképesztő utazását rengeteg kép gazdagította, köztük az a „szelfi”, aminek hátterében egy apró, de így is elég fényes pont látszik: a Föld. Az 1990-ben készült felvételnek a Halványkék pötty címet adták; a Voyager-1 ekkor mintegy 6 milliárd kilométeres távolságban volt bolygónktól.

(…) Azok mi vagyunk. Ott van mindenki, akit szeretnek, mindenki, akit ismernek, mindenki, akiről valaha hallottak, az összes emberi lény, aki létezett. Az összes örömünk és szenvedésünk, vallások, ideológiák és gazdasági dogmák ezreinek magabiztossága, minden vadász és növényevő, minden hős és gyáva, minden civilizáció alkotója és lerombolója”

– nyilatkozta a képpel kapcsolatban tartott 1996-os beszédében Carl Sagan, a Cornell Egyetem csillagásza. Ő volt ugyanis, aki szorgalmazta, hogy az űreszköz készítsen egy utolsó fotót a Földről, amikor a Naprendszer pereméhez ér. (A szonda végül azonban nem egyet, hanem összesen több mint hatvan képet lőtt.)

Felújították az egyik leghíresebb fotót, amely a Földről készült

A Halványkék pötty című fénykép 1990-ben készült. Minket ábrázol, 6 milliárd kilométerről. A mára erősen megkopott fotót nemrég felújították.

Ma már mindkét Voyager olyan messze van a Földtől, hogy a fénysebességgel terjedő rádiójelnek majdnem 22 óra kell ahhoz, hogy elérje a Voyager 1-et, és több mint 18 óra, hogy utolérje a Voyager 2-t. Ez a távolság minden nap további három-négy fénymásodperccel növekszik. Egyetlen kapcsolatuk a bolygónkkal a NASA Deep Space Network, egy, a Föld körül szétszórt nyomkövető rendszer.

A Voyagerek összesen több mint 33 000 felvételt készítettek, és szinte valamennyi új információval gazdagította az űrrel kapcsolatos tudásunkat. Kiderült például, hogy az Európát, a Jupiter egyik holdját, jeges kéreg borítja. A Neptunusz legnagyobb holdja, a Triton pedig a Naprendszer egyik leghidegebb helye: a felszíni hőmérséklet itt –235 Celsius-fok.

Üzenet, tőlünk

A Voyagerek ugyanakkor nemcsak adatgyűjtők, hanem adathordozók is – rajtuk van az emberiség „válogatása”, egy „best of” lemez, amin képek és hanganyagok sokaságát találni. A korongot (merthogy valóban arról, egy arannyal bevont, rézből készült lemezről van szó) és tartalmát idegen civilizációknak szánták, egyfajta üdvözlőkártyaként – a szondák eddigi útja során azonban nem találtak senkit, akinek megmutathatták volna. Ezzel természetesen a tudósok is tisztában voltak.

Emberiség best of lemez, amin nincs rajta a Beatles - 43 éve indult a Voyager-1

Napra pontosan negyvenhárom éve tapossa csillagközi útját a Voyager-1, a hátán pedig az emberiség válogatáskazettáját viszi. Összeállítása során a tét olyan nagy volt, mint amilyen kicsi az esély, hogy valaha megtalálják. Pedig a kulturális és tudományos bemutatkozásunk keletkezési körülménye, ha akarták sem lehetett volna ennél emberibb.

A Voyagerek utazása azonban még nem ért véget, és ha a későbbiekben már nem is továbbítanak majd adatokat a Földre, attól még jó eséllyel úton lesznek – de akkor már olyan távolságra, amit a NASA elképzelni sem mert.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.