A palackpostánk a kozmikus óceánban – foglalta össze a tudóscsoport vezetője, Carl Sagan, a Cornell Egyetem csillagászati professzora azt a kilenc hónapos megfeszített munkát, minek eredményeként elkészült a Sounds of Earth (A Föld hangjai) válogatáslemez az emberiségről. (Kópiáját bárki beszerezheti.) Az aranyozott lemezt a Voyager-1 űrszonda viszi a zsebében, más életformáknak bemutatkozóul.

Kevés album van, melyen fel kell tüntetni a kiadás helyeként a bolygót is, itt azért volt fontos, mert már jelenleg is 22 milliárd kilométerre jár tőlünk, a Naprendszeren kívül. (A NASA korábban közzétette azt a hangfelvételt, amelyet a Voyager–1 készített a Naprendszeren kívül. Az űrszonda által rögzített hangokat itt hallgathatja meg.) Negyvenhárom éve, 1977. szeptember 5-én indult el ugyanis a Voyager-1 űrszonda, hogy némi adatgyűjtés után elhagyja a kilenc bolygó közösségét és elinduljon a végtelenbe, akkora már csak egyetlen, fontos feladattal a listáján: jusson minél messzebbre.

Szerencsés csillagzat alatt

Már 1965-ben számításokat végeztek azzal kapcsolatban, hogy a hetvenes évek végén kedvező bolygóállás lesz ahhoz, hogy az űrszondák – egy úgynevezett hintamanővert téve – jelentős üzemanyagot spórolva tudják elhagyni a Naprendszert. Ez a jelenség, a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz szerencsés együttállása – más néven Grand Tour –, csak 175 évenként ismétlődik meg. Lehetővé teszi, hogy a bolygók gravitációs mezői rásegítsenek a szonda sebességére és energiatakarékosan kitessékeljék a Naprendszerből. A NASA eredeti tervén pénzszűke miatt változtatni kényszerült, a misszióra végül ikerszondákat készítettek, ezek lettek a Voyager-1 és a Voyager-2. Mindkettő érintette a projekt eredeti úti céljait – a Jupitert és a Szaturnuszt –, utóbbinak feladatául szánták a másik két gázóriás vizsgálatát is.

Két évtized "szomszédban" végzett munka után a Voyager-1 1990-ben utoljára visszanézett a peremvidékről és készített egy utolsó családi fotót a Naprendszerről – e fotók adták az ihletet a Föld pale blue dot (halványkék pötty) nevéhez, a bolygónk ugyanis ekkora távolságból, közel 6 milliárd kilométerről ilyen végtelenül elveszett kis pontnak látszik.

Halványkék pötty

NASA

A szonda (űrléptékben mérve) nem sokkal később, 2012-ben hagyta el a Naprendszerünk határának tartott helioszférát, amikor is a napszél által védett burokból kitörve elindult küldetésének utolsó szakaszára, a végtelen ismeretlen felé.

Szondázzák

NASA

Képeslap a Föld bolygóról

A NASA a Voyager-program előtt már túl volt egy másik hosszú távú projektjének, a Pioneer-program 1972–1973-as szakaszán. Ekkor szintén bolygóközi űrszondákat indítottak el a végtelenbe, a Pioneer-10 közel 2 millió év múlva éri el végső célját, a 68 fényévre lévő Aldebaran csillagot.

Az ötlet, hogy a Pioneer-10 és a Pioneer-11 emberi üzenetet vigyen, egy Eric Burgess nevű újságírónak köszönhető, aki akkoriban az amerikai űrhivatal kaliforniai laboratóriumában tett látogatást. Tippjét Sagannak adta, aki akkor vendégtudósként vett részt a kutatásban. A NASA-nak is tetszett az ötlet: adott is három hetet az egész emberiség nevében beszélő kozmikus üzenet kidolgozására. Az azóta Pioneer-táblaként elhíresült plakett tartalmát Sagan egy amerikai csillagásszal közösen dolgozta ki, a megvalósításával pedig feleségét, a művész Linda Salzman Sagant bízta meg.

Így esett, hogy a Voyagerek felbocsátása előtt kilenc hónappal a NASA megkereste Sagant, hogy tervezzen nekik újból szuvenírt, amit kivihetnek az éterbe – ezúttal viszont komplexebb információcsomagot, mint a plakett. Az idő (újból) vészesen kevés volt, ahhoz pláne, hogy a teljes emberi tudásanyagot átfésüljék az általuk "kulturális Noé bárkájaként" emlegetett válogatáslemezhez, a Golden Recordhoz.

Garantáltan aranylemez

NASA

Arra, hogy a földönkívüliek megtalálják a Voyagereket, elenyésző esély van, ettől függetlenül nagyon komolyan vettük a munkánkat – mesélte később a projektről Ann Druyan, az akkor 27 éves, tudományos kommunikációval foglalkozó szakember.

Az adathordozó egy aranyozott rézből készült bakelit lemez lett, a lemezforma ugyanis időtálló a mágnesszalagos kazettával szemben, amit könnyen károsítanak az űrbéli sugárzások és rádióhullámok.

Ráadásul a lemezlejátszó beüzemelése még ufófejjel sem tűnik bonyolult feladatnak – állapította meg bizakodva a tudóscsapat.

A kor technológiai fejlettsége és a választott tárolóeszköz révén az adatmennyiséget tekintve szűkös keretek között mozogtak az összeállítók, a lemezre csak másfél órányi hangfelvételnek és közel száz képnek volt hely. Így a Jefferson Starship nevű zenekar már nem fért be Chuck Berry és Beethoven közé, a Beatles Here Comes The Sun slágeréről pedig jogi akadályok miatt nem értesülhetnek korán a földönkívüliek.

A képek egy részén a Pioneer-tábláról is ismert emberrajzok és magyarázat van a bolygónk helyzetéről és mértékegységeinkről, másik része az emberi élet mindennapjait hivatott megmutatni: növényzet és állatok, táplálkozás, épületek és formák, éjszakák és nappalok. A szelektálási módszert sokat támadták a kortársak, a képek kiválasztásánál ugyanis fontos szempont volt, hogy azok témája ne érintsen háborút, szegénységet, bűntényt, járványokat, filozófiát és vallást.

Ezekhez jött még 55 nyelven – köztük magyarul is – földi üdvözlet, néhány tipikus földi hang, mint a mennydörgés, kutyaugatás, szívdobogás, vulkánkitörés és még néhány "szó" a bálnák nyelvén is.

Intergalaktikus piktogramok

NASA

A csapat 1977 júniusára készült el. Ekkor vetette fel Ann Druyan, hogy emberi gondolatoknak is helyük lenne a válogatásban. Önként vállalkozott arra, hogy egy elektroenkefalográfiás felvétel (EEG) készüljön az agyhullámairól, és kellő gondossággal próbálta magát felkészíteni arra, hogy minőségi gondolatokra próbáljon majd koncentrálni a vizsgálat során.

Ez azonban két nappal a felvétel előtt meghiúsult. Azon az estén ugyanis Druyan rátalált egy 2500 éves kínai zeneműre, izgalmában pedig felhívta Sagant, aki nem vette fel, ezért üzenetet hagyott neki. Egy órával később, amikor Sagan visszahívta a nőt, történt valami, a hosszú telefonhívás végére pedig nemcsak a Golden Record végleges tartalmáról döntöttek, de arról is, hogy összeházasodnak. A felvételre pedig már úgy ment el Druyan, hogy semmi másra nem tudott gondolni, mint a szerelmére – kárára az előre kigondolt filozófiai eszmefuttatásoknak. Az egyórás EEG-diagramot összetömörítették és Brainwaves of a Woman in Love (Egy szerelmes nő agyhullámai) néven lehet megtalálni a Voyager-1 leltárában.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.