Koppintott drónokért kilincselnek az oroszok, hogy megállítsák az ukrán rakétatámadásokat
Már akkora a félelem az orosz katonai vezetésben az ukránok által használt HIMARS rakétavető-rendszerektől, hogy Irántól próbálnak venni amerikai típusokról lemásolt drónokat, hogy levadásszák őket.
Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter a hét elején arra utasította az orosz hadsereg tábornokait, hogy elsődleges céljaik között szerepeljen az Ukrajna rendelkezésére álló, nagy hatótávolságú rakétarendszerek kiiktatása. Az ukázt azután adta ki, hogy ukrán katonai beszámolók szerint a csapataik a nyugati országoktól kapott rakétarendszerek segítségével harminc orosz logisztikai és lőszertároló központra mértek sikeres csapást, az orosz támadásokat ezzel jelentősen lassítva.
Sojgu utasítása logikus, bár kérdéses, hogyan tudják kivitelezni, ugyanis az ukrán taktika pont azt próbálja meggátolni, hogy esélyt adjon az oroszoknak a rakétavetők elpusztítására.
A háború első szakaszában, amikor még Kijev is Moszkva közvetlen célpontjai között szerepelt, alkalmazott hasonló taktikát az ukrán haderő, mint most Kelet-Ukrajnában. Akkor az orosz hadoszlopokat pusztították az „üss és fuss” módszerrel, amivel többek között megakadályozták, hogy az utánpótlás eljusson az agresszorhoz. Akkor a fő eszközeik a drónok voltak, illetve a kis csoportos gyalogsági erők, akik páncéltörő fegyverekkel pusztították az orosz erőket.
A taktika bevált és most a Donbaszban, illetve Herszon környékén is hasonló módszerrel élnek: a célpontok a raktárak, hogy az orosz tüzérség ne jusson munícióhoz. Mindez azért különösen fontos, mert Moszkva is taktikát váltott, a nyomasztó tüzérségi fölényét kihasználva nyomulnak előre, maguk előtt mindent elpusztítva. Bár az ukránok kaptak modern önjáró tarackokat, amivel megszerezték a minőségi fölényt, de ez nem ellensúlyozta eléggé azt, hogy az oroszok akár 10-15-ször annyi lövést eresztettek el a frontvonalon hozzájuk képest.
Készülhetnek az oroszok a vesztes tüzérségi párbajokra
Az oroszok elsöprő tüzérségi fölénnyel próbálják megtörni a Donbaszban az ukrán ellenállást, azonban a nyugati csúcstechnika minőségi változást hozhat a frontokon. A tarackok háborújában a Paladinnak, a Ráknak és a Caesarnak nem nagyon van ellenfele.
Az amerikai HIMARS-rakétavető rendszerek azonban a jelek szerint óriási változásokat hoztak. A taktika ugyanaz, csak az eszköz más. A Nyugattól kapott rakétavetőkkel tudják a mélyen a front mögött található fegyverraktárakat támadni. Az teszi lehetővé ezt, hogy a hatótávolsága meghaladja a 80 kilométert is. Ugyanakkor nem veszélytelen vállalkozás az orosz hadtáp támadása, mert az oroszok is „egyből” válaszolnak.
Másfél perc az élet
Kaiser Ferenc, katonai szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense arról beszélt a hvg.hu-nak, hogy az ukrán HIMARS-csapás és az esetleges ellencsapás között másfél perc telhet el. Ez elsőre nem tűnik soknak, de ha a támadás után a talpakat felemelik és már indulnak is, akkor pont elég ahhoz, hogy a rakétavető az őt célzó orosz tüzérségi ellentámadás idején már ne legyen ott. Kaiser azt is elmondta, hogy minden hadsereg használ tüzérségi tűzvezető lokátorokat, így az orosz is, a mért ballisztikai pályával meg lehet állapítani, hogy honnan érkezik a csapás. Azonban mire észlelik, kiszámítják a helyet, kiadják a parancsot, visszalőnek és odaérnek a lövedékek, addig eltelik másfél perc. A HIMARS-ok gumikerekes járművek, a rakétavetőt behajtva tulajdonképpen úgy néznek ki, mint egy teherautó. Közúton 85 km/h sebességre képesek. Mire megjön a válasz, addigra akár egy kilométerre lehetnek attól a helytől, ahonnan korábban tüzeltek.
HIMARS is approaching.pic.twitter.com/vnhIoOG6ep
— Altavista ������������������������ (@na_intel) July 13, 2022
Az ukránok kaptak M270 MLRS rakétavetőket is, amelyek 12 rakétát képesek kilőni, azonban ezek lánctalpas eszközök. Ezekkel már nehezebb meglépni tüzelés után, de a sebességük ezeknek is 60 kilométer/óra, vagyis messzire juthatnak rövid idő alatt.
������������������������The United States trained 200 Ukrainian troops to work with the HIMARS MLRS, - General Mark Milley.
— Ukrainian News24 (@MarkRid89403375) July 20, 2022
The crew of HIMARS is three people.#UkraineRussiaWar pic.twitter.com/u60E6mDA8c
Az is az oroszok ellen dolgozik, hogy nincsenek olyan pontosságú rakétavetőik, amivel vissza tudnának lőni. A Tornado, vagy az Uragan rakétavetőjük el tud lőni akkora távolságra, mint a HIMARS, de míg a nyugati fejlesztésű fegyver rakétái GPS-vezérlésűek és pár méteres pontossággal csapódnak a célba, addig az orosz területet fog le a tűzcsapással, vagyis, vagy talál, vagy nem. Leginkább nem.
Persze az lenne az oroszok számára a legjobb, ha meg tudnák állapítani még a HIMARS–csapás előtt az eszköz helyét, de ezt meg az elégtelen felderítési adatok nem teszik lehetővé. Kaiser arra hívta fel a figyelmünket, hogy műholddal nehéz őket megtalálni, mert ugyebár úgy néznek ki, mint egy teherautó, ráadásul, ha még kis is szúrják őket, akkor csatarepülőgépekkel, vagy helikopterekkel kellene mélyen ukrán területre bemenniük kilőni, az ukrán csapatlégvédelem pedig nagyon kemény válaszokra képes. Ráadásul a HIMARS ütegek mellett légvédelmi feladatokkal ellátott katonák is szolgálnak, az orosz gépek pedig könnyű prédát jelenthetnek a nyugati Stinger-rakétákkal felszerelt legénységnek.
Az ukránok olyannyira elégedettek a HIMARS-okkal, hogy Olekszij Reznyikov ukrán védelmi miniszter hétfőn kijelentette, ötven ilyen eszközzel meg tudnák állítani az orosz hadsereget, százzal pedig sikeres ellentámadást tudnának indítani. Az Egyesült Államok szerdán közölte, hogy további négy rakétavetőt ad az ukrán haderőnek, ezzel együtt lesz 16 nekik belőle. Kérdéses ugyanakkor, hogy még mennyit kaphatnak, mivel összesen 540 darab készült belőle. Kaiser Ferenc szerint, ha lenne is belőle 100 darab az ukrán hadseregnél, akkor más probléma jelentkezne. Hat rakétát tud kilőni egy körben a HIMARS, ami 2,5 tonna súlyt jelent. Száz darabnál ez már 250 tonna és még mindig csak eszközönként egy csapásról beszélünk. A rakéták szállítása, átrakodása is komoly problémát jelenthet, ráadásul az ukrán vasút az orosz erők egyik legfontosabb célpontja.
Mindenesetre az ukrán módszer nagyon hatásos már most is, az alábbi ábrán lehet megfigyelni, mennyire visszaesett az orosz támadások intenzitása a hadtápellátásuk akadozása miatt:
1.: Haha, the HIMARS will be completely ineffective against us
— Mark (@KnightMirko) July 19, 2022
2.: Okay, we're doing an operational pause totally not because of HIMARS
3.: Iran help
(c) Adam Something pic.twitter.com/aaUn1mlPnt
Szegény ember Predatora
Az orosz hadsereg számára a megoldás a felderítési és csapásmérő hiányosságaikra a drónok lehetnek, de az már a háború elején kiderült, hogy nem rendelkeznek elegendővel ezekből, ami pedig van, annak a minősége nem megfelelő. A precíziós rakétákból is kifogytak, így körül kellett nézni a piacon, honnan tudnak drónokat vásárolni. A háború kirobbantása óta azonban alig akad valaki, aki üzletelne velük, a Nyugat ugyebár szóba sem jöhet, Kína nem ad el ilyen fegyvereket az oroszoknak, Törökország szintén nem, így maradt Irán, akik az elmúlt években jelentkeztek azzal, hogy modern drónokat tudnak gyártani.
Putyinnak kevés szövetségese maradt a világban, és azok is megkérik az árát
Bár Vlagyimir Putyin többször is azt mondta, a világ népességének több mint fele Moszkva pártját fogja az orosz-ukrán konfliktusban, a valóságban igencsak megfogyatkozott a Kreml szövetségeseinek száma. Akik maradtak, komoly ellentételezést várnak a támogatásért cserébe.
Az oroszokat elsősorban két típus érdekli, kétszer is Iránban jártak Oroszország képviselői, illetve a drónügylet is alighanem szóba került Vlagyimir Putyin orosz államfő keddi teheráni tárgyalásain. A látogatások amerikai források szerint eredményesek voltak, állítólag napokon belül Iránba érkeznek azok az orosz katonák, akiket kiképeznek a perzsa államban gyártott, pilóta nélküli gépek kezelésére.
Az iráni fejlesztést és a gyártást az pörgette fel, hogy Irakban és Afganisztánban amerikai MQ–1 Predator drónok zuhantak le, amelyek az ő kezükbe kerültek. Innentől kezdve nagyjából lekoppintották az USA drónját és Shahed 129 néven előálltak vele. Erre állítólag négy, lézerrel irányított bomba szerelhető és hasonló csapásokra képes, mint amerikai társa. Legalábbis Teherán ezt állítja.
Ugyanez a helyzet a Shahed–171-gyel, ami meg a RQ-170 Sentinelről lett lemásolva. Kaiser elmondta, az Egyesült Államok drónja 2011-ben zuhant le – Irán szerint ők lőtték le – majd jutott a Predator sorsára. A Sentinel egy lopakodó tulajdonságokkal rendelkező – úgy néz ki, mint egy kicsinyített B-2-es bombázó - felderítő drón, azonban Irán szerint az ő változatuk képes fegyvereket is hordozni és támadó feladatokat ellátni. A szakember szerint azonban, ha felfüggesztenek rá rakétákat, akkor a lopakodó képesség sérül, így kérdéses, mennyire igaz, amit állítanak.
Ráadásul az sem mindegy, milyen minőségben tudják ezeket a drónokat előállítani és az is kérdéses, milyen technikát tudtak beleszerelni, mivel Irán évek óta nyögi a nyugati szankciókat. A Shahed–171 ráadásul még nem működik teljesen megbízhatóan, Izrael többet is lelőtt a Hezbollahnak átadott darabokból. Azt sem lehet tudni, hogy mire mennek majd az ukrán légvédelemmel, az is benne van a pakliban, hogy teljesen feleslegesen vásárolhatott be Putyin Teheránban.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Kilenc HIMARS rakétarendszert kapott Ukrajna a Nyugattól
Ukrajnának azonban további rakétákra lenne szüksége Oroszország ellen.
Az Egyesült Államok újabb négy HIMARS rakéta-sorozatvetőt ad Ukrajnának
Az ukrán erőknek így már 16 ilyen fegyverrendszere lesz.
