A legalacsonyabb becslések szerint is több mint 10 ezer ember lelte halálát 1815. június 18-án a waterlooi csatatéren, ahol az Arthur Wellesley, Wellington hercege alatt szolgáló brit csapatok és Gebhard von Blücher tábornagy porosz serege döntő vereséget mértek Bonaparte Napóleon haderejére. A csata elesettjei azonban szőrén szálán eltűntek, az utóbbi években mindössze két ember maradványai kerültek elő, akikről bebizonyosodott, hogy az ütközet áldozatai. Mi történt hát a holttestekkel?

A CNN összeállítása szerint a csata utáni évtizedek alatt az elföldelt maradványokat a környékbeli parasztok kiásták és a cukorgyáraknak értékesítették ezeket. A Belgiumi Állami Levéltár kutatója, Bernard Wilkin egy előadásán ki is fejtette, hogy a cukor tisztítási folyamatához tudták felhasználni az elszenesedett csontokat. Mások szerint viszont a csontokat a helyi mezőgazdaságokban használták fel trágya gyanánt, miután lisztfinomságúra őrölték azokat.

Wilkin számára azonban az igazi meglepetést az okozta, hogy az előadása után egy idős bácsi odatipegett hozzá és megszólította, majd közölte vele, hogy porosz katonák csontjait őrizgeti a padlásán. A bácsi Plancenoitban lakott, mely település fontos stratégiai pontnak számított a waterlooi csatában, itt csaptak össze a Wellington segítségére érkező poroszok a franciákkal.

Mint elmondta Wilkinnek a '80-as években egy apró, magánmúzeumot működtetett a házában, a maradványokat pedig egy barátjától kapta, aki néhány évvel korábban bukkant rájuk.

Wilkin, miután megvizsgálta a maradványokat, hitelesnek találta azokat, az egyik koponyán jól látható szurony, vagy kardnyomot is talált. A terv az, hogy DNS vizsgálatot végeznek a maradványokon, bár olyan komoly reményeket nem fűznek azok sikeréhez. A Wilkinnel dolgozó német hadtörténész, Rob Schafer szerint 20-30 százalék esélyük van a sikerre, ami nem sok, de ha összejönne, akkor a következő lépés az volna, hogy feltöltik az elesettek adatait egy adatbázisba és meg lehetne kezdeni a leszármazottak utáni kutatást.

A meglepetések sora azonban nem ért ezzel véget, a poroszok maradványait őrző bácsi közölte Wilkinnel, hogy van egy barátja, akinél pedig talán négy brit katona maradványai találhatók. Állítása szerint az Oroszlános-domb (a csata legkorábbi emlékműve, I. Vilmos holland király építtette meg 1823 és 1826 között – a szerk.) környékén nézelődött a fémdetektorával és akkor bukkant rájuk.

Mindezek erős gyanút ébresztettek Wilkinben és csapatában arra vonatkozóan, hogy a csatatér környékének lakóinál még akadhat a szó legszorosabb értelmében véve néhány csontváz a szekrényben. „Egészen nyilvánvaló, hogy beszélnünk kell ezekkel az emberekkel, akik már generációk óta élnek itt. Meglehetősen biztosak vagyunk benne, hogy vannak még itt olyan csontok, amiket át kellene adni a belga hatóságoknak” – mondta Wilkin.