Bicikli, autó, film hanggal – csak néhány találmány, melyekben a kezdeti időkben kétkedtek az emberek, hasztalanságokról cikkeztek a neves újságok, de manapság már mindegyik fontos része az életünknek. Temették a laptopot, kinevették a körömlakkot – nemcsak a találmányok érdekesek, hanem a történetük is.
Az emberek hajlamosak lebecsülni egy új találmány jelentőségét annak megjelenésekor – előfordulhat ugyanis, hogy nem tűnik áttörésnek, vagy egyáltalán nem látjuk értelmét.
Pedig lehet, hogy később – évek, évtizedek, évszázasok múltán – már nem is tudnánk élni nélkülük, annyira az életünk szerves részévé váltak. Sokan tartották károsnak, értelmetlennek az okostelefonokat is azok megjelenésekor, és voltak is, akik sokáig kitartottak a hagyományos készülékük mellett – ma pedig örömmel használnak egy okoskészüléket.
De mely találmányok voltak azok, amelyekre az emberek rosszallóan néztek, mégis, napjainkban már elképzelhetetlen az élet nélkülük? A Vox összegyűjtött hét ilyet, és egészen meglepő dolgok vannak a listán.
Ki gondolná, hogy a napjainkban a közlekedés szerves részét képező kerékpárok – melyek a környezetvédelem miatt a városi közlekedésben is egyre nagyobb jelentőséggel bírnak – egykoron nem voltak éppen pozitív megítélés alatt?
A The Washington Post 1890-ben a nők „divatos hóbortjaként” írta le, mely már egyre több réteg számára volt népszerű, és ahogy a kerékpárok fejlődtek, úgy alakult a megítélésük is: 1896-ra már sokkal népszerűbb volt ez a közlekedési mód, és a lap ekkor már „nemzeti sportnak” nevezte a kerékpározást.
Jött azonban egy pálfordulás: 1902-ben már „múló divat” lett a bringázás a Post szerint, és a szakértők szerint „kudarca ítéltetett”, mondván a kerékpár nem biztonságos, nehezen fejleszthető, és nem is praktikus. Bár 1906-ban már halottá nyilvánították, szerencsére erről a kerékpározás nem értesült: ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a mai utcaképek
Ha a kerékpárokat halálra ítélték, nem meglepő, hogy az autókat is. 1902-ben az autómobilokat a The New York Times nem praktikusként jellemezte, és a megítélése nagy hasonlóságot mutatott a bringázással.
A lap az árakkal is példálózott, mondván azok sosem lesznek elég alacsonyak ahhoz, hogy olyan népszerűek legyenek, mint – az épp akkor népszerűnek megítélt – kerékpárok.
Henry Ford azonban tökéletesítette a tömeggyártást – a T-modellel –, és a többi már történelem, az autók ma már nélkülözhetetlen kellékei minden családnak.
A Curtex nevű cég 1917-ben találta fel a mai folyékony körömlakkokhoz leginkább hasonlító folyadékot, ám beletelt némi időbe, míg a mainstream részévé vált. 1927-ben a The New York Times még „londoni hóbortként” hivatkozta a dolgot, de a Vogue hasábjain is értekeztek az újdonságról, mondván kétségek merülhetnek fel a körömlakk káros hatásai kapcsán a nőkben.
Bár több kritika is érte, az idő nem őket igazolta: manapság a jobb gyártási folyamatok és a tömegmarketing által rendkívül népszerűnek számítanak.
A filmek korai korszakát a némafilmek dominálták, a filmszínházakban a vetített felvételek tényleg csak felvételek voltak: hangot legfeljebb aláfestőzenével varázsoltak a mozi alá.
Bár furának tűnhet, de volt, akik szerint ez jó is volt így: 1928-ban a United Artists elnöke, Joseph Schenck magabiztosan állította, hogy a „beszélő kép” csak hóbort, és nem való a képekhez a mozikban. „A dialógusok túlértékeltek” – mondta, és ezzel a véleményével nem is volt egyedül.
A hangosfilmek első vetítései idején az alkotók is attól tartottak, hogy a zaj kiűzi majd az embereket a filmszínházakból. Nem így lett, sőt: ma már a modern technológiák által rendkívül tisztán, térhangzásban halljuk a filmek párbeszédeit és mozzanatait.
A sajtburgert tipikusan amerikai ételként tartjuk számon, a McDonald’s egyik húzóneveként – a hamburgerért tömegek álltak sorba a rendszerváltás hajnalán is a Régiposta utcai, első magyar Meki nyitásakor 1988-ban.
A sajtburger feltalálását a legtöbben Lionel Sternberger nevéhez fűzik, bár ebben érezni némi bizonytalanságot a külföldi források esetében. Mindenesetre, Sternberger 1934-ben alkothatta meg a ma már ikonikus hamburgert, melyet a kezdetekben nem kezeltek épp komoly áttörésnek.
A The New York Times 1938-ban írt először az ételről, kaliforniai „különcségként” hivatkozva arra, így a hagyományos, sertés- és pulykahúsos változatok mellett a sajtos-marhahúsos burger a harmadik helyre került a lap listáján.
Ugyan sokan szkepszissel fogadták a sajt, a marhahús és a paradicsom kombinációja miatt, de miután a McDonald’s felvette a termékei közé, kétségtelenül ikonikussá nőtte ki magát – ráadásul az elmúlt időszakban kicsit csavartak is az elkészítési módján.
Bár napjainkra az üzenetrögzítők már egyre hátrébb szorulnak, kétségtelenül volt egy időszak – a vezetékes telefonálás csúcsán –, amikor igen hasznosnak bizonyultak. A telefontársaságok a kezdeti időkben azonban nem engedélyezték az ilyen készülékek telepítését a legtöbb otthonba.
Robert Howard, a New York Telefontársaság szóvivője arról értekezett, hogy az illegálisan telepített eszközök veszélyt jelentenek a szerelőikre nézve. Az 1940-es évektől kezdődően a legtöbb amerikai társaság betiltotta őket, mondván „nincs szükség ilyen eszközre”.
1975-ben azonban az FCC döntésének köszönhetően már legális volt a használatuk, ugyanakkor a New York Times még mindig kétkedve tekintett a készülékekre – míg 1991-re meg nem békélt az üzenetrögzítők létezésével.
Nehéz elképzelni, hogy amikor már mappa vékonyságú és tömegű laptopokat kapni, miért kérdőjelezhette meg bárki is a hordozható számítógépek létjogosultságát. A válasz talán épp abban rejlik, hogy a hőskorban bizony nem egy mappa tömegével vetekedtek: nehezek voltak, nagyok, és az üzemidejük sem volt éppen kiemelkedő.
Ebből az okból a The New York Times ebben a technológiában is kételkedett, a kezdeti időkben, 1985 magasságában ezt is temették.
Néhány év, évtized múltán azonban a technológia sokat fejlődött, a laptopok már könnyűek és praktikusak lettek, mindenféle méretben kaphatóak, és megjelentek az ultrabookok is, mint az Apple-féle MacBook Air, melyet Steve Jobs a bejelentésekor tényleg egy mappából húzott elő.
Arról nem is beszélve, hogy manapság már szinte mindent el lehet végezni egy még kompaktabb okostelefonnal is.
Napjaink talán legmegosztóbb újdonsága szintén az Apple-höz köthető, ez pedig a Vision Pro kevertvalóság-szemüveg. Ki tudja, lehet, hogy egyszer ez is az életünk nélkülözhetetlen kelléke lesz.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
Átnéztük Kerkez Milos tavalyi évét, mik azok a fontos mutatók, amikben már most a legjobbak között van, illetve mennyire illeszkedik a játékstílusa az angol bajnok játékrendszerébe.
A Tisza Párt elnöke arra kérte a magyar rendőröket, hogy a szombati Pride-on a magyar embereket védjék meg.
Érthetetlennek tűnhet, hogy a szexuális kisebbségek negatív megkülönböztetése zajlik ma Magyarországon, miközben a magyarok nem keveset tettek hozzá a homoszexualitás kultúrtörténetéhez.
Az Európai Bizottság a szervezés egyes elemei miatt eljárást indíthat.
Nehéz-Posony Kata, a HVG ügyvédje minden kérdésre válaszol.
A jelentős indulótőkével is megtámogatott alapítvány már dátumot sem mond, mikorra várható a régóta ígért beruházás.
