A fénnyel varázsol igazán a legújabb Huawei mobil, teszten a Pura 70
Kipróbáltuk, hogy hogyan teljesít a gyakorlatban a Huawei okostelefon fronton új fejezetet nyitó készüléke, a sajnos még mindig Google támogatás nélküli, cserébe viszont egész fejlett kamerás Pura 70.
2012-t írtunk, amikor a Huawei előrukkolt első P-sorozatú mobiljával, az Ascend P1-gyel, és akkor vélhetően még kevesen sejtették, hogy ezek a készülékek milyen komoly, megannyi generáción átívelő karriert fognak befutni.
Akkoriban egy szupervékony házba szerelt 4,3 colos kijelző, egy 8 megapixeles kamera, 1 GB RAM, 4 GB memória és egy 1670 mAh kapacitású akkumulátor bőven elegendő volt a sikerhez – micsoda idők voltak ezek!
Innen egy hatalmas ugrással jutunk el 2023-ba, amikor is lehullott a lepel arról a P60-ról, melyről most már tudjuk, hogy a P-széria utolsó delikvense volt. Mostantól ugyanis már a megújult Pura termékcsaláddal vág neki a számára rossz irányba lejtő mobil szektor középső/felső szegmensének a kínai gyártó.
A Huawei négy verzióval, a Pura 70-nel, 70 Próval, 70 Pro+-szal, illetve Pura 70 Ultrával rukkolt elő, melyek közül utóbbi uralja a DxOMark toplistáját, vagyis jelenleg ez a világ legjobb kamerás mobilja. Magyarországon viszont csak a másik végletet képviselő Pura 70 kapható, így mi is ezt a belépőszintű vadonatúj Purát fogtuk vallatóra.
Kínai alma
A Huawei Pura 70 láttán kapásból az új iPhone-ok juthatnak eszünkbe, annyira hasonló a két készülék képernyőjének és készülékházának kialakítása, arról nem is beszélve, hogy például a kamera és a galéria ikonjaik is szinte megegyeznek egymással.
Persze, ha egymás mellé helyezünk egy Pura 70-et és egy iPhone 16 Pro Maxet, akkor gyorsan meg lehet különböztetni egymástól a két telefont, hiszen utóbbi egyrészt kicsit nagyobb, másrészt a kijelzőben lévő szenzorszigete is nagyobb.
A minőségérzet egyenesen pazar, a fémesen fénylő oldalsó keret elegáns kontrasztot mutat a matt, ily módon egyáltalán nem piszkolódó és kellemes tapintásérzetű hátlappal. Az oldalak sokkal csupaszabbak, mint a legújabb iPhone-ok esetében: a bal oldal teljesen üres, az ellentétes oldal pedig a szokásos hangerőállító- bekapcsológombokat vonultatja fel.
Felül egy mikrofon, alul egy hatlyukas hangszóró, egy USB-C port és egy SIM-tálca található – kár, hogy az eSIM támogatásról le kell mondanunk. Az IP68 védelem szerencsére adott, így a víz és a por elvileg nem tehet kárt a technikában.
Kijelző
A Samsung Galaxy S24+ méretkategóriájában versenyző Pura 70 előlapját egy a P60-as elődben lévőnél némileg kisebb, 6,6 colos LTPO OLED érintőkijelző uralja, mely a gyártó ígérete szerint a korábbiaknál kétszer ellenállóbb kínai védőréteget vonultat fel.
A teljesen sík kialakítású, sarkaiban erősen lekerekített képernyőn nehéz fogást találni, remek a képminősége, 1–120 Hz-es a frissítési sebessége, és persze HDR kompatibilis. A 2500 nites maximális fényerőnek köszönhetően erős napsütésben is jól látható a kijelző képe, és a készenléti AOD funkció is jó szolgálatot tesz.
A sztereó kihangosítás némileg átlag feletti minőségi szintet képvisel, a kijelzőbe integrált ujjlenyomat-szenzor gyors és pontos, a szintén a panelbe szerelt frontkamerával pedig 13 megapixeles felbontású és 4K/60 fps videók rögzíthetők.
Az f/2,4-es fényerejű szelfikamera három virtuális látószöggel szolgál, és bár alapvetően egész jó önarcképek készíthetők vele, az autofókusz a Xiaomi mobilokhoz hasonlóan sajnos kimaradt a repertoárjából.
Fényt!
A hátlap síkjából erőteljesen kiemelkedik a lekerekített sarkú háromszöget formázó kamerasziget, mely a csúcsmodell Pura 70 Ultrától eltérően nem tartalmaz mechanikusan mozgó objektívet. A P60-hoz képest minimális mértékben, 48-ról 50 megapixelre nőtt a felbontás, és maradt a változtatható rekeszérték.
Utóbbinak köszönhetően tíz fokozatban állítható a mélységélesség f/1,4 és f/4 között. A Xiaomi 14 Ultra esetében ugyan fokozatmentesen, szuperfinoman állítható a blende, ez a szintén kínai versenyző azonban csak f/1,6-os maximumra képes.
Rossz fényviszonyok mellett jól jön az optikai képstabilizátor, a gyors élességállításról PDAF technika gondoskodik, a képminőség minden körülmények mellett átlag feletti. Pro módban többek közt a fénymérés, a fényérzékenység, a zársebesség, a fehéregyensúly és a fókuszálás is manuálisan állítható.
A másik két kamera az elődből lett átemelve, annak minden előnyével és hátrányával. A 13 megapixeles nagylátószögű modul f/2,2-es fényereje és 13 milliméteres fókusztávolsága abszolút szerethető, az viszont már kevésbé, hogy kimaradt az autofókusz.
A periszkópos kialakítású zoomkamera természetesen autofókuszos és optikai képstabilizátort is kapott. Az f/3,4-es fényerejű és 125 milliméteres gyújtótávolságú modul révén egész jó minőségű 13 megapixeles felvételek lőhetők. Az optikai zoom 5x-ös nagyításra képes, és a 10x-es hibrid zoom fotók is egész használható minőségűek, az 50x-es digitális zoom viszont már inkább a felejtős kategóriába tartozik.
8K videófelvevő nincs, be kell érnünk 4K/60 fps-sel, a lassított mozgóképek 120-960 képkocka/másodperc sebességűek lehetnek, ezenkívül pedig szupermakró funkciót és fényfestő üzemmódot is kapunk.
Fekete leves
Míg Kínában HarmonyOS 4.2-vel, addig mindenhol máshol EMUI 14.2-vel debütált a Pura 70, ami nem más, mint egy Android 12 operációs rendszerre felhúzott letisztult és könnyen átlátható felhasználói felület.
Hogy ez így nem teljesen kerek sztori, többek közt abból is sejthető, hogy a Google már az Android 15-nél jár, ráadásul az amerikai-kínai kereskedelmi háború hozományaként a Huawei telefonokon továbbra sem érhető el a Google ökoszisztéma.
Így például nincs Play Áruház sem, és bár ott az ezt részben kiváltó AppGallery és az egyéb trükközős megoldások, Huawei mobilt vásárolva bőven beleszaladhatunk különböző szoftveres kellemetlenségekbe.
Hardver fronton sem teljesen rózsás a helyzet, ugyanis a kínai fejlesztésű, elavult 7 nanométeres Kirin 9000S1 chipset körülbelül fele akkora tempót diktál, mint a Samsung és Xiaomi hasonló kategóriás telefonjaiban lévő processzorok.
A 12 GB RAM és a 256 GB flashmemória korrekt, és a microSD bővíthetőséget is egyre kevesebben hiányolják, ellenben nagy kár, hogy az 5G-t elbukjuk. Ily módon be kell érjük 4G-vel, illetve ma már a 6-os wi-fi és az 5.2-es Bluetooth is enyhén túlhaladottnak számít.
A 4900 mAh kapacitású akkumulátor átlagosan 1-1,5 napos üzemidőt tesz lehetővé, a 66 W-os gyorstöltés valahol félúton van a Samsung 45 W-ja és a Xiaomi 90-120 W-ja között, és remek dolog, hogy alapáron jár nemcsak az átlátszó tok, hanem a töltőfej is.
Fél óra elegendő ahhoz, hogy 75 százalékra töltsük a teljesen lemerült aksit, a komplett töltés körülbelül háromnegyed órányi időt vesz igénybe. A vezeték nélküli töltés is adott, ráadásul igen gyors, 50 W-os.
Konklúzió, árak
A Huawei Pura 70 egy abszolút szerethető külsejű, kiváló minőségű, bár enyhén iPhone-klón hangulatú felső-középkategóriás telefon, mely remek kijelzőt és kamerát, illetve egész gyors töltési opciókat vonultat fel.
A kevésbé napos oldalra sorolható az elavult chipset, az 5G és az eSIM hiánya, továbbá negatívum, hogy a szelfikamerából és az nagylátószögű modulból kimaradt autofókusz, és ugyebár a régi Androidra épülő szoftver, valamint a Google támogatás hiánya felett sem könnyű szemet hunyni.
Ehhez képest igen bátor a 400 ezer forintos árcédula akkor, amikor hasonló összegért sokkal kerekebb történet lehet egy Samsung Galaxy S24+. Arról nem is beszélve, hogy az egész ütős Xiaomi 14T Pro akár már 330 ezer forintból is megúszható.
A többi tesztünket itt találja. Ha rendszeresen szeretne értesülni róluk, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
