Bár a drónok használatát igyekeznek szigorúan szabályozni a hatóságok, ez nem jelenti azt, hogy időnként ne használnák az eszközöket olyan helyeken is, ahol azt ne lenne szabad. Elég csak arra a balesetre gondolni, ami miatt a Los Angeles-i tűzvész ellen küzdő egyik kanadai repülőgép a földre kényszerült.

A hatóságok dolgát nehezíti, hogy a jelenlegi radarok leginkább a 120 méteres magasság felett lévő repülő szerkezeteket érzékelik jól, az alatt már nagyon nehéz észlelni a kisméretű pilóta nélküli járműveket. Az amerikai Brigham Young Egyetem kutatói azonban megoldást találhattak erre a problémára.

A Cammy Peterson mérnök által vezetett kutatócsoport olyan olcsó radaregységek hálózatát fejlesztette ki, amelyek együttesen kifejezetten hatékonyak a drónok észlelésében. A szakember szerint a cél az volt, hogy valós időben lehessen nyomon követni a drónok pozícióját. Ahelyett, hogy ehhez egyetlen, a repülőtereken is használt nagy radart alkalmaztak volna, több kisebb egységet szinkronizáltak.

Karl Warnick, a Journal of Intelligent & Robotic Systems című tudományos lapban megjelent publikáció társszerzője szerint a fejlesztés hatalmas előnye, hogy rendkívül olcsó.

„Ahelyett, hogy egy repülőtér 10 millió dolláros radarrendszerére támaszkodnánk, olyan egységekkel dolgozunk, amelyeket néhány száz dollárért meg lehet építeni. Bár előfordulhat, hogy hiányzik belőlük a csúcskategóriás rendszerek összes funkciója, az együttes adatok megbízható nyomkövető hálózatot hozhatnak létre” – idézte őt az Interesting Engineering.

A hálózat minden modulja az ég felé néz, hogy azonosítsa és kövesse a hatótávolságán belül mozgó objektumokat. Ha egy észlelés történik, a rendszer naplózza az objektum és a radar pozícióját is. Ezek az adatok azután globális koordinátarendszerré alakulnak, így összefüggő és dinamikus képet adnak a közeli légi forgalomról.

A kutatók szerint a kis radaregységeket olyan szerkezetek tetejére lehetne telepíteni, mint a villanyoszlopok vagy a cellatornyok, ami jelentős költségek nélkül tenné lehetővé a széles körű telepítést. A szakemberek három radarral tesztelték a rendszert, amelyek mindegyike egy nagyjából 76 méter sugarú területet fedtek le, ugyanakkor úgy vélik, hogy a rendszer könnyen skálázható.

A beszámoló szerint a mérnököknek sikerült azt a problémát is leküzdeniük, hogy a radarokat valamilyen fizikai tényező esetleg zavarhatja. Egy matematikai modell segítségével úgy tudják újra kalibrálni az adott eszközt, hogy ahhoz a teljes rendszer igazodik, ami nagy követési pontosságot tesz lehetővé.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.