Egy nemzetközi kutatócsoportnak köszönhetően mostantól már csak a második legtöbb holddal rendelkező bolygó a Jupiter, a Szaturnusznál ugyanis sokkal több van, mint eddig ismert volt.
HVG
Egészen mostanáig a Naprendszer legtöbb holdjával rendelkező bolygója a Jupiter volt, ám tajvani kutatók vizsgálata megállapította, a Szaturnusz sokkal többet tart a pályán, mint a szomszédja. Az Academia Sincia Csillagászati és Asztrofizikai Intézet tudósai 128 új holdat fedeztek fel a gyűrűjéről elhíresült égitest körül, így az összes ismert kísérőjének száma 274-re emelkedett. Ehhez képest a 2024. február 5-i ismeretek szerint a Jupiter körül 95 hold kering.
A The Guardian azt írja, a felfedezés mögött álló csapat korábban 62 szaturnuszi holdat azonosított a Mauna Kea Obszervatóriumban található Kanada–Francia–Hawaii-teleszkóp segítségével. A szakemberek ugyanakkor olyan jeleket találtak, ami arra utalt, hogy továbbiak is lehetnek még ott, ezért 2023-ban további megfigyeléseket végeztek.
Edward Ashton, az intézet tudósa szerint az előrejelzések alapján nem valószínű, hogy ebben a tekintetben a Jupiter valaha is utoléri a Szaturnuszt.
Az új holdak jelenlétét nemrég a Nemzetközi Csillagászati Unió is elismerte. Egyelőre szám- és betűsorokat rendeltek hozzájuk, később azonban gall, skandináv és kanadai inuit istenek neveit kapják majd meg. Mivel a névadási szokások alapján a legtöbb újonnan felfedezett holdat skandináv istenekről kellene elnevezni, így jelenleg több tucat új istenségre lenne ehhez szükség. Emiatt a szakemberek úgy vélik, lazítani fognak az eddigi szabályokon.
A NASA olyan robotkígyót tervezett, amelyik jeges, havas és homokos környezetben egyaránt el tud navigálni. Most jön az egyik legizgalmasabb fázis, a felszín alatti tesztek.
A 128 újhold mindegyike „szabálytalan”, vagyis burgonya alakú objektum, amelyek átmérője mindössze néhány kilométer. Ezen égitestek növekvő száma rávilágít arra a vitára, amit a jövőben azzal kapcsolatban folytatnak majd le a szakemberek, hogy pontosan mi számít holdnak.
Ashton szerint a jelenlegi technológiával elérték a holdészlelések határát, vagyis nem valószínű, hogy a közeljövőben továbbiakat találnak majd.
Az ilyen égitestek megfigyelése azért is fontos, mert betekintést nyújthat a Naprendszer keletkezésébe – abba az időszakba, amikor a bolygók még instabil pályán keringtek, és gyakoriak voltak az ütközések. A most felfedezett égitestek csoportokba tömörülnek, ami azt mutatja, hogy nagyobb holdak részei lehettek, amelyek az elmúlt 100 millió évben ütköztek egymással.
Egy lecsúszott zsákfaluban játszódik, ahhoz képest mégis meglepően pozitív kicsengésű a Loupe Színházi Társulás Az éjjel soha nem érhet véget című bemutatója. De mit jelent itt a fociultrák kedvenc dala? Kritika.