A Nap 2024 májusában olyan erős aktivitást produkált – épp az aktuális napciklus maximumán –, amelynek köszönhetően a Földet évtizedek óta nem látott napvihar érte el. Az eseményről felvétel is készült – több képet szerkesztettek videóvá a szakemberek –, amelyen jól látni, milyen óriási volt a napkitörés és a koronakidobódás, amelynek során töltött részecskék indultak útnak a Föld felé.
Ugyanakkor nem a bolygónk volt az egyetlen planéta a Naprendszerben, ami épp útjában volt a részecskéknek.
https://gizmodo.com/app/uploads/2026/03/Coronal_mass_ejection_on_27_May_2024.gif
Az Európai Űrügynökség (ESA) kutatói most alaposabban megvizsgálták a napkitörés megfigyeléséből származó adatokat, és azt, hogy milyen hatása volt az eseménynek. A tudósok két európai űrszonda, a Mars Express és az ExoMars Trace Gas Orbiter (TGO) által gyűjtött adatokat elemezték, amelyek évek óta tanulmányozzák a vörös bolygó légkörét. Megállapították, hogy a napvihar a Mars ionoszférájának alsó rétegének drámai kitágulását okozta, amely majdnem háromszorosára nőtt a tipikus méretéhez képest.
Az eredményeket a Nature Communications című tudományos lapban közölték.
Jacob Parrott, a tanulmány vezető szerzője szerint ez volt a legerősebb megfigyelt hatás, amit egy napvihar váltott ki a Marson.
A napvihar részecskéi az AR3664 kódjelű napfoltból indultak útnak. A napfolt a csillag azon része, amely hűvösebb a környezeténél, emiatt a Napról készült felvételeken sötétebbnek látszanak a régiók.
2024 májusában, amikor épp a Föld irányába állt, az AR3664-ből több kitörést és koronakidobódást is produkált, amelyek nagy mennyiségű, gyorsan mozgó mágneses plazmát küldtek a bolygó felé. Amikor a töltött részecskék kölcsönhatásba léptek a Föld magnetoszférájával, hatalmas geomágneses vihar alakult ki, amely az évszázad legerősebb ilyen eseménye lehetett.
https://hvg.hu/360/20250104_napkitores-napciklus-nap-fold-koronakidobodas-technologiai-osszeomlas-carrington-esemeny
Míg a napkitörés Földre gyakorolt hatása viszonylag jól ismert, arról már kevesebbet tudni, milyen hatással van ez a többi bolygóra. Szerencsére az ESA Mars-űrszondái jó időben és jó helyen voltak, amikor a napvihar lecsapott, ez pedig ritka lehetőséget kínált a kutatók számára, hogy tanulmányozzák, hogyan hat mindez a vörös bolygóra.
A dolog pikantériája, hogy a napvihar a két szondára is hatással volt, és majdnem károsította azokat. Szerencsére azonban az eszközöket úgy tervezték, hogy ki tudják védeni az ilyen jellegű sugárzás egy részét.
A vizsgálat során a Mars Express rádiójelet sugárzott az ExoMars nevű orbiternek, amint az eltűnt a vörös bolygó horizontja alatt. Ennek köszönhetően a légkör rétegei hajlították meg a jelet, mielőtt a szonda megkapta volna azt. Ez lehetővé tette a kutatók számára, hogy információkat gyűjtsenek az egyes rétegekről.
A vizsgálat az alsó ionoszféra drámai tágulását mutatta, amely a napplazma és a röntgensugarak záporának volt köszönhető. A kutatók úgy vélik, hogy a részecskék a Mars felső légkörében lévő semleges atomokkal ütköztek, leszakítva róluk az elektronokat, így növelve a szabad elektronok és a töltött részecskék számát. A szakemberek szerint ugyanakkor további mérések nélkül nehéz megmondani, hogy mekkora mennyiségű elektron keletkezett.
A kutatók szerint eredmények pontosították a Marssal kapcsolatos eddigi ismereteket azáltal, hogy feltárták, hogyan juttatnak energiát és részecskéket a napviharok a légkörébe. Ez azért fontos, mert azt már régóta tudni, hogy a bolygó hatalmas mennyiségű vize és légkörének nagy része az űrbe illant el, és a legvalószínűbb elképzelés, hogy ezt a folyamatot a folyamatos napszél katalizálhatta. A marsi ionoszféra folyamatos, nagy felbontású megfigyelése – különösen a fokozott naptevékenység időszakaiban – jelentős mértékben pontosíthatják az eddigi ismereteket.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
