Már több mint ötven éve keringtek történetek arról, hogy a kongói Luvilombo vízesésnél igen fura halacskák élnek. A nagyjából kövér sült krumpli méretű kagylóhalak ugyanis a fizikának ellentmondva képesek felmászni a vízesés függőleges falán. Kongói kutatóknak most először sikerült lefényképezniük (Afrikában) ezt a nem mindennapi viselkedést.
A Scientific Reports folyóiratban megjelent tanulmányban a kutatók részletesen elmagyarázzák e különleges biológiai jelenséget. A Parakneria thysi nevű halfaj képes feljutni akár egy 15 méter magas vízesésen. A halak nem ugrálnak, mint a lazacok, hanem szépen, lassan, centiméterről centiméterre araszolnak felfelé, és a mászás akár 9-10 órán keresztül is tarthat. Hogy mekkora teljesítményről van szó, azt Steven Cooke, a Carleton Egyetem halökológusa világítja meg: „olyan, mintha egy lazac megpróbálna átjutni a Niagara-vízesésen, vagy megmászná a CN Towert”.
A mászás azonban nem folyamatos, ezek a kagylóhalak sem csodalények. Gyakran megállnak pihenni, mielőtt újra nekivágnának. Olykor visszacsúsznak, de ilyenkor sem adják fel, újra mászni kezdenek. A sok szünet ellenére a mászás veszélyes. „Egyes példányok hirtelen lezuhannak, például amikor váratlan vízsugár éri őket. Egy ilyen zuhanás akkor is valószínűbb, amikor a halak fejjel lefelé fordulva próbálnak meg kikerülni egy túlnyúló sziklát” – írják a szerzők.
A kutatók magyarázatot is adtak arra, hogy mindez hogyan lehetséges. Amikor visszatértek a laboratóriumba, áttekintették a halak függőleges mozgását a videofelvételeken, illetve CT-vizsgálatokat is végeztek rajtuk, hogy megvizsgálják az anatómiájukat. Észrevették, hogy a hátsó medenceúszóikkal tartják meg magukat. Az elülső mellúszóikon pedig apró horgok sora található, amelyek tépőzárként működnek, és amelyekkel a sziklába kapaszkodnak. A halaknak egy vaskos csontívük is van, amelyet mellövnek neveznek, és amely a mászáshoz szükséges izomzatot támasztja alá. Emellett különlegesen mozognak: a testüket oldalirányba hullámoztatják, szinte kígyószerűen kúszva felfelé. A mozgásuk olyan, mintha „függőlegesen úsznának”.
Scientific Reports
S hogy miért vállalják a halak ezt a fárasztó és kockázatos mászást?A szerzők azt sugallják, hogy talán megpróbálnak visszatérni a folyó feletti élőhelyeikre, miután az áradások lejjebb sodorták őket, vagy hogy elkerüljék a táplálékversenyt, esetleg a ragadozókat.
A Luvilombo folyót olyan emberi fenyegetések veszélyeztetik, mint az illegális halászat szúnyoghálókkal (amelyek szembősége elég kicsi ahhoz, hogy könnyen kifogják ezeket a kis halakat), és a vízfolyás elterelése a növények öntözésére a száraz évszakban. Bár ez csak alkalmanként történik meg, a szerzők szerint „aláássa a folyó ökológiai folytonosságát”, és jelentős veszélyt jelent.
A tudósok remélik, hogy tanulmányuk rávilágít az ökoszisztéma védelmének fontosságára, ami „úgy válhatna lehetővé, ha nagyobb figyelmet fordítanánk ezekre a vízesésekre, és természeti emlékként és/vagy nemzeti érdekű ökoszisztémaként azonosítanánk őket”.
https://www.youtube.com/watch?v=GdQ7wAuJ_uI
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
