Részletesen bemutatták, mihez kezd a Tisza-kormány a rendkívüli aszályhelyzettel
A most lehullott csapadékból is tartanak vissza vizet ahol tudnak, zsilipeket és fenékküszöböket építenek, és újítanak fel, ütemezik az öntözési vízhasználatot.
Az Alföld mezőgazdaságát ma nagyrészt néhány szántóföldi növény – búza, kukorica, árpa, repce, napraforgó – termesztése határozza meg. Ez a specializált, koncentrált szerkezet azonban a klímaváltozás, az egyre gyakoribb aszályok és a mezőgazdasági piacok válságai miatt tartós krízisbe került.
Mivel a termelőhelyi adottságok miatt az Alföld kimondottan a klímaváltozás európai válságövezetei közé tartozik, ezért a kutatók szerint nem elég egy-egy technológiai beavatkozás: a földhasználat egész rendszerét újra kell gondolni.
Pinke Zsolt, a HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani Intézetének kutatója és társai friss, a Geography and Sustainability című tudományos lapban megjelent tanulmányukban bemutatták: a vízvisszatartás nemcsak természetvédelmi cél, hanem a mezőgazdaság hosszú távú alkalmazkodásának egyik kulcsa is lehet a klímaváltozásnak különösen kitett térségben.
A kutatás szerint az Alföldön közel egymillió hektárnyi olyan terület azonosítható, ahol a korábbi vizes élőhelyek helyreállítása lehetséges lenne. A szerzők a hidrológiai és ökoszisztéma modellek összekapcsolásával azt vizsgálták, hogy a lehetséges beavatkozások – például a vízvisszatartás és egy tiszai árhullám kivezetése – miként hatnának a talajvízkészletekre, illetve ezen keresztül a környező szántóföldek terméseredményeire.
Egy 247 négyzetkilométeres tiszai ártéri öblözet modellezése alapján a talajvíz utánpótlása évente átlagosan 367–552 köbméter/hektár között alakulhatna. A vízvisszatartás különösen azokat a síkvidéki teraszokat segíthetné, amelyek 1–2 méterrel emelkednek a vizes élőhelyek környezete fölé. Ezeken a területeken a számítások szerint a kukoricatermés 20–28 százalékkal is nőhetne a megnövekedett talajvízszint miatt.
A kutatók a vízvisszatartás lehetséges célterületeit több szempont alapján jelölték ki. Figyelembe vették a szántóföldi alkalmasságot, a természetvédelmi védettséget vagy magas természeti értéket, a belvíz- és aszálykitettséget, valamint a nitrátérzékenységet. A vizsgálatból kizárták a beépített területeket, a nyílt vizeket, továbbá a jó és kiváló termőképességű szántókat.
Az eredmények szerint az Alföld területének 21 százalékán található olyan gyenge vagy közepes termőképességű, belvíznek kitett terület, ahol a vízvisszatartás indokolt vagy szükséges lehet.
5000-szer gyorsabban melegszik a Föld, mint ahogy a rizs bírná a tempót
Megkongatták a vészharangot a kutatók az éghajlatváltozás újabb, ijesztő hozadékával kapcsolatban. A világ egyik alapélelmiszere, a rizs egyre kevésbé tud megbirkózni az új körülményekkel, képtelen alkalmazkodni a megváltozott hőmérséklethez.
A kutatások alapján kétféle kiemelt övezet rajzolódott ki.
Az 1. zónába azok a területek kerültek, ahol a belvíz előfordulásának valószínűsége meghaladja az öt évente egyszeri szintet, és a terület természetvédelmi oltalom alatt áll, vagy magas természeti értéket képvisel. Ezeken a helyeken a nitrátérzékenység is jelentős.
A szerzők szerint itt a vízvisszatartás sok esetben földhasználatváltással járhat együtt, vagyis a szántóföldi művelés helyett természetközelibb hasznosítás válhat indokolttá. Ez nemcsak ökológiai, hanem szakpolitikai szempontból is fontos lenne, mert illeszkedik a hazai és uniós környezetpolitikai célokhoz.
A 2. zónában szintén magas a belvíz előfordulásának valószínűsége és jellemző a nitrátérzékenység, de nincs természetvédelmi oltalom. Itt különösen magas, 88 százalékos a szántók aránya (az 1. zónában ez az érték 41 százalék). A kutatók szerint ezekben a térségekben a jelenlegi, gyakran veszteséges és közösségi forrásokra támaszkodó szántóföldi hasznosítással szemben komoly alternatívát jelenthet a vizes élőhelyekhez kötődő ökoszisztéma-szolgáltatások erősítése.
Ilyen szolgáltatás lehet az árvízvédelem, az aszályvédelem, a talajvízpótlás, a biodiverzitás helyreállítása, valamint a tájképi és turisztikai érték növelése.
A Tisza csak a választáson áradt, idén megint nem hullott elég csapadék, lassan kiszárad az ország
A március végi csapadék nagyon jól jött, de lenne még helye a talajban a víznek az ország jelentős részén, pláne hogy a szeles idő miatt hevesen száradni kezdett a talaj. Télen megint átlag alatti mennyiség esett, a talajvízszint rekordmélységbe süllyedt. Az idei évkezdet a legszárazabbak közé tartozik, március közepén már sokfelé volt aszály, a nyári növényekre már nagy fokú aszályt jeleznek, ami az ország gazdasági teljesítményét is erősen korlátozhatja. Nem véletlen, hogy vízmérnök, biológus, talajkutató és geográfus együtt szorgalmazza a paradigmaváltást a vízgazdálkodásban.
A tanulmány egyik legfontosabb üzenete, hogy a vizes élőhelyek helyreállítása nem pusztán természetvédelmi beavatkozás. A kutatók szerint ez a klímaadaptív földhasználat egyik alapja lehet az Alföldön, ahol a hagyományos, intenzív szántóföldi művelés sok helyen egyre kevésbé fenntartható.
A vízvisszatartás egyszerre csökkentheti az aszály hatásait, javíthatja a talajvízháztartást, segítheti az élővilág regenerációját, és bizonyos termőhelyeken még a mezőgazdasági termelés eredményességét is növelheti. A kutatás ezért arra utal, hogy az Alföld jövője nem feltétlenül a még intenzívebb vízelvezetésben, hanem éppen a víz tájban tartásában keresendő.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
