Szétköltözött Rétvári Bence és felesége, derült ki az idei vagyonnyilatkozatokból. Előfordul ez emberekkel, neveletlen dolog is lenne csámcsogni rajta, ha másról lenne szó. Csakhogy a kereszténydemokrata államtitkár egyike azoknak, akik feszt a mások magánéletébe óhajtanak avatkozni, és megmondani, mi az etalon. Hogy milyen jogi konstrukcióban illik együtt élni, kiknek és hány gyerekkel, és azokat mire kell nevelni. Ilyenkor aztán majdnem olyan nehéz elfojtani a kajánságot, mint amikor Tőkés Lászlóról derül ki, hogy felszedte a titkárnőjét.

Kurva könnyű sport egyébként ez. Meg van írva, hogy mi a szentség. Egy utolsó senkihelyettes is foghatja a Bibliát, aztán a jóisten tekintélyével a háta mögött oszthatja az észt tinédzsereknek, leányanyáknak, elvált szülőknek, melegeknek, meg aki még elé kerül. És nem lehet vitatkozni vele, mutatja, hogy írva vagyon, nem is ő mondja, hanem Isten, és ne magyarázza senki, hogy az élet bonyolultabb, mert Jézus megmondta, hogy nem. Egyszerűség lakik benne, vicsorogva, szelíden.

Aztán egyszer csak szembejön a valóság. Tökre nem érdekel egyébként, miért bomlott fel Rétvári Bence házassága, elég annyi, hogy a jelek szerint nem jött össze a holtomiglan, nem várták meg az ásót-kapát-nagyharangot, hanem úgy alakult, ahogy még millióknál. Azoknál a millióknál, akiknek életviteléről és választásairól ennek a tejfölösszájú kis templomszolgának annyira sommás véleménye volt, hogy az MTI-vel kellett letagadtatnia.

Isten nem ver bottal, ugye. Viszont mindig meg tud bocsátani, állítólag. Ahhoz viszont, ha jól értelmezem, ami meg van írva, valami bűnbánatfélére szükség lesz, és nem, nem a válást kell megbánni, hanem a pofátlan beleugatást a mások életébe, most, amikor már érzed, hogyan esik az. Meg hogy igen, az élet mégiscsak bonyolultabb, mint a mesekönyvek.

Ezzel a tudással persze már nehéz lenne kibírni a KDNP-ben, de hát Bence, látod: van, amikor tovább kell lépni.