Az 59 évesen - kvázi parkolópályáról - a testület élére reaktivált karrierdiplomatának már a születése is nemzetközi esemény volt: "Várandós édesanyám a háború vége felé sorkatonai szolgálatot teljesítő édesapámmal együtt esett amerikai hadifogságba, így születtem én az ausztriai Hartkirchenben."

Az 59 évesen - kvázi parkolópályáról - a testület élére reaktivált karrierdiplomatának már a születése is nemzetközi esemény volt: "Várandós édesanyám a háború vége felé sorkatonai szolgálatot teljesítő édesapámmal együtt esett amerikai hadifogságba, így születtem én az ausztriai Hartkirchenben." A gyerekkorra azonban már inkább a röplabda nyomta rá bélyegét: a mama NB I-es csapatban játszott, míg a papa röplabdabíróként írta be nevét a Népsport tudósításaiba. "Gimnazistaként magam is eljutottam az ifjúsági válogatott keretébe szóló meghívásig", jön azonban egy betegség, és így már semmi nem térítheti el a "valamilyen nemzetközi tevékenységre" vonatkozó elképzelés megvalósításától. Céltudatosságát mutatja, hogy az érettségire készülve a budai József Attila Gimnáziumban egyedül ő jelölte meg az oroszt vizsgatárgyként. Be is kerül a pesti közgáz diplomataneveldéjébe, és zsebében az 1968-ban szerzett oklevéllel előbb a burmai, majd három évvel később a nigériai magyar nagykövetségen tanulja a fortélyokat. Azután 1980-ban - már irigyelt hely - a New York-i állandó magyar ENSZ-képviselő helyettese, 1986-ban főosztályvezető, majd a Németh-kormányban államtitkár, és ezt az Antall-kabinetben is folytathatja - igaz, csak egy évig. Búfelejtőül "a külkereskedelmi főiskolán az angol nyelvű képzés alapító igazgatója lettem", és az akkor alakult Exportgarancia Rt. elnökségét is elvállalja. Igaz, csak az 1994-es szoci comebackig, amikor közigazgatási államtitkárként tér vissza a külügybe. 1998-ban a befutó Fidesznek nem kell, ekkor hívja a Matáv Rt., majd küldi is 2001-ben a cégcsoporthoz tartozó macedóniai vállalkozásához vezérigazgatónak. Onnan tér vissza a harmadik szolgálatára.

"Tenisz és olvasás" - említi, ha lenne ideje, mivel múlatná. Figyelmét ugyanis meg kell osztania a két kisfiukat nevelő második feleség és az őt egy budai lakópark 94 négyzetméteres lakásába hazaváró 5 esztendős Balázs, valamint a három évvel ifjabb Bence között.

- Furcsa kettősség: magánéletében sportos, ötven felett ifjú nejet választó, mondhatnók reneszánsz jellegű embernek, míg diplomataként szigorúan pragmatikus, túlságosan szabályszerű, tehát nem igazán színes egyéniségnek mutatkozik. Melyik az igazi?

- Lehet, hogy nagyképűen hangzik, de nem gondolom, hogy szürke lennék. És akiknek alkalmuk volt megismerni a tárgyalási stílusomat is, valószínűleg megerősítik ezt.

- Akkor miért nincs tele önnel a sajtó? Ennyire vakok és süketek lennénk?

- Nem. Az ugyanis igaz, hogy csak ritkán teszek olyan nyilatkozatot, amely nagyot durran. Egy vérbeli diplomata azonban már csak ilyen.

- Szóval sok jóra most se számítsunk?! Azért annyit elárul, hogy úgy magában, titkon nem álmodozott egy olyan diadalmas visszatérésről, mint a mostani?

- Én, ha bárki erről érdeklődött, csak annyit mondtam: ez csak akkor lenne lehetséges, ha a külügyben népszavazást tartanának a jövendő miniszter személyéről.

- Hát önnek e nélkül is bejött. Annak ellenére, hogy 1991-ben, első távozásakor kimondta a szót, amit diplomatának tilos: soha...

- Nem emlékszem rá, hogy ezt mondtam volna, de nem vonom kétségbe. Valószínűleg hirtelen felindulásból tettem. Látják, belőlem sem hiányoznak az emberi érzések, emóciók. Ami a lényeget illeti: eddig kétszer távoztam saját elhatározásomból a külügyből. És nem gondolom, hogy hibáztam volna, amikor elmentem vagy amikor visszajöttem.

- E reakcióját - ha befolyásunk lenne rá - szerepeltetnénk minden diplomataképző tankönyvében. Annak idején - a cél szentesíti az eszközt alapon - nekiállt oroszból érettségizni is. El tudná a fentieket ilyen szépen mondani oroszul is?

- A nyelvet igazán az egyetemen tanultam meg, egy orosz anyanyelvű tanárnőtől. Tudásom azonban idővel nagyon megkopott, így azután amikor 1984-ben visszajöttem New Yorkból, elhatároztam, hogy az akkori szocialista országokat képviselő kollégáimmal is csak angolul fogok beszélni. Csak később derült ki, hogy szovjet partnereim ebben is az akkor már a sorból gyakran kilógó magyar diplomácia újabb furfangját gyanították. Magyarázatomat ugyanis - szerintük - gyönyörű irodalmi kiejtéssel adtam elő.

- Ezt még megúszta, de mindaz, amit addig épített, összeomlani látszott, amikor Antall József külügyi megbízást kapott közeli rokona - hogy kell ezt diplomatikusan mondani? - nem kereste önnel az összhangot. Hogy érezte magát a külügyek nélkül?

- Kezdetben a partra vetett hal érzése volt a meghatározó: hiába intéztem a külkereskedelmi főiskola tagozatigazgatójaként és az Exportgarancia Rt. elnökeként reggeltől estig az ügyeket, estére mindig az volt az érzésem, hogy ma megint nem csináltam semmi fontosat. Mert számomra a diplomácia jelentette az igazi munkát.

- Mégis mi az, amit e munkásságból ma is láthat a külvilág?

- Világot rengető ötleteim nem voltak. De széles körű felhatalmazással és nagyfokú önállósággal vezethettem nagy jelentőségű tárgyalásokat. Talán elég olyan feladataimra utalni, mint a szovjet csapatkivonási tárgyalások vezetése, a magyar-szlovák és a magyar-román alapszerződések tárgyalása, a NATO-csatlakozási tárgyalások vezetése vagy például az EU-harmonizáció első szakaszának vezénylése...

- És került olyan szituációba, ahol igencsak elkelt a diplomáciai tálentum?

- Egy érzékeny tárgyaláson - konkrétumot nem mondok - a másik fél delegációjának a vezetőjével megállapodtunk, hogy a főbb csomópontokat négyszemközt egyeztetjük, munkatársaink pedig majd kidolgozzák a részleteket. Azután partnerem e megállapodásokat a plénumon egyszerűen letagadta. Ekkor ott, mindenki előtt részletesen ismertettem négyszemközti megbeszélésünk minden mozzanatát, kollégámat pedig arra kértem, hogy korrigálja, ha valamit nem a valóságnak megfelelően prezentálnék. Nem volt észrevétele...

- Egyszer meg baseballismeretével fűzte meg a jenkiket. Azt miért hallgatja el?

- Ez a NATO-csatlakozásunk érdekében az USA-ban szervezett "road show" keretében történt. Volt egy alkalom, amikor a hallgatóság szemében nem látszott az a csillogás, ami azt jelzi, hogy pontosan értik, miről beszél itt ez a magyar. Jött a mentőötlet, az amerikaiak kedvenc sportjából, a baseballból vettem a példát: három játékos áll a bázison, és vár a nagy ütésre, hogy "hazafuthasson". A három játékos a három tagjelölt: Magyarország, Csehország, Lengyelország. Na, ekkor leesett a tantusz...

- Mennyi izgalom, és mégis úgy jutott a csúcsra, hogy mindig a rivaldától kissé távolabb álló háttérember volt. Például soha nem ön látta el kézjegyével azokat a fontos dokumentumokat, amelyek kidolgozásáért sokat tett. Gondolkodott-e már azon, hogy miniszterként maradt-e még egyáltalán valamilyen történelmi aláírnivalója?

- Nem tudom. De hát a közreműködésemmel született és a jelenlétemben aláírt dokumentumok egy részéről is csak utóbb bizonyosodott be, hogy valóban történelmi jelentőségűek.

LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!