Biztonsági emberek vették át az irányítást több napra az egyik dunaújvárosi erőműben
Egy jogvita vezethetett oda, hogy májusban biztonsági emberek jelentek meg az egyik dunaújvárosi erőműnél, és több napon keresztül akadályozták a működést.
Az indítvány célja meglehetősen végletes, és a postának aligha jelenthet tárgyalási alapot. Az érintett önkormányzatok nem kevesebbet akarnak ugyanis keresztülvinni az Országgyűlésen, mint azt, hogy a Magyar Posta Rt. csak az illetékes települési önkormányzattal egyetértésben működtethessen mobil postát. Ami gyakorlatilag azt jelentené, hogy nem lehetne "álló" postát mobillal kiváltani. Mert aligha van olyan polgármester és képviselő-testület - hacsak nem törekszik kollektív politikai öngyilkosságot elkövetni -, amely kockáztatni merné a zömében idős emberek által lakott kistelepüléseken megszokott intézmény felváltását.
Így hát a népi kezdeményezés követelése meglehetősen életidegen. Ami persze nem jelenti azt, hogy a leveleinket kézbesítő cégnek mindenben igaza lenne. Mindkét oldalon elfogult fél- és részigazságok csatáznak. Ami az érvek háborújából napi szinten átjön, az a megdöbbentően leegyszerűsített világlátás. A népi kezdeményezés pályára állítói - és az alájuk csatamén nagyságú lovat adó ellenzék politikusai - arról beszélnek, hogy a posta, illetve a tulajdonos állam szántszándékkal el akarja sorvasztani a magyar vidéket, felszámolni a civilizációs végpontokat. A cég menedzsmentje és a kormány pedig azt sulykolja, hogy a kispostákhoz való ragaszkodás, a mobil verzió elvetése nem egyéb, mint maga a modernizációtól idegenkedő, provinciális gondolkodás. Mindkét oldal sáros csúsztatásban és politikai célok előtérbe helyezésében.
Az egyszerűen nem valós, hogy a posták bezárása és a szolgáltatás átalakítása ördögtől származó dolog lenne. Ausztriában a múlt év őszén 350 hivatal megszüntetéséről vagy összevonásáról döntött az ottani posta. Általános, világméretű tendencia a hagyományos postai intézmények átalakítása, liberalizációja. Nálunk viszont a posta (is) vízfejű szocialista mamutvállalatként funkcionált, és az utóbbi másfél évtizedben sem sokat tett azért, hogy ez megváltozzon. Talán nem alaptalan a gyanú, hogy a mostani, reformnak álcázott kísérlet sem a minőség javítása okán, hanem a kormányokkal szinkronban érkező-távozó cégvezetők rossz gazdálkodása miatti veszteség lefaragásának céljából történik.
A mobil posta intézménye önmagában aligha kifogásolható, de az igen, ha nem nyújt az addigival egyenértékű szolgáltatást. Márpedig az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy e szolgáltatást számos esetben nem a helyi viszonyokhoz igazították. Hiszen ismerve a mindenkori politikának a kézi vezérlést állami cégeknél előnyben részesítő hajlamát, egyáltalán nem lehetünk biztosak abban, hogy mindig ott vezették be a mobil postát, ahol ezt a kihasználtság adatai indokolták. Magyarországon a köztulajdonú vállalatok oly mértékben függenek a kormánytól, hogy az majdhogynem lehetetlenné teszi a tisztán szakmai reformlépéseket. Egy állami cég nem mer belekezdeni nagyobb lépésbe "politikai egyeztetés" nélkül.
Ausztriában a posta a kormánnyal szemben vitte keresztül rendkívül hatékonynak látszó átalakítását. Itthon kormányzati rábólintás nélkül ez aligha ment volna. Így a döntések eleve kódoltan átpolitizálódnak. És minek is akarna átalakítást végrehajtani egy cég, ha a dolog nem vérre megy, ha nyugodtan dagonyázhat monopolhelyzetének poshadt állóvizében. A sógoroknál sem tetszett a tartományi önkormányzatoknak a posták felszámolása. De ott kormányszinten az a piackonform javaslat született, hogy "büntetésből" fosszák meg a postát levélkézbesítési monopóliumától. Ez magyar viszonylatban is hasznos lenne. Így ha ok nélkül számolnak fel egy nagy forgalmú postát, netán a mobil változat rosszabbul működik, a benyomuló versenytársak elszipkázhatnák az ügyfeleket. Ez hasznosabb lenne, mint a most, mobil posta ürügyén is zajló kormány-ellenzék örök rangadó.
PAPP LÁSZLÓ TAMÁS
(A szerző újságíró)
