© HVG

HVG: Napokig próbálkoztunk, mire elértük telefonon. Mindig ilyen nehéz önt megtalálni, vagy kinevezése után lett hirtelen sok a dolga?

M. Gy.: Az új megbízatások első két hetében ugrásszerűen megnő az osztálytársak és a szülők munkatársainak száma. Ilyenkor azzal védekezem, hogy nem veszem fel a mobilomat, ha ismeretlen számot jelez ki.

HVG: De hát mit remélhetnek öntől, Gyurcsány Ferenc kormányfő budapesti megbízottjától a volt osztálytársak? Egyáltalán: miféle pozícióba került? Mi a feladata?

M. Gy.: A megbízatásom bejelentésekor hiba csúszott a kommunikációnkba. Ellenfeleink bírálatára válaszolgattunk, ahelyett hogy arról beszéltünk volna: Gyurcsány Ferenc a kinevezésem révén kinyilvánította, számára Budapest nem csupán egy a városok közül, hanem fontosabbnak tartja a főváros fejlődését más városokénál. Az én dolgom, hogy segítsem a kormányfőt a fővárossal kapcsolatos döntések meghozatalában, legyenek azok rövid, közép- vagy hosszú távúak.

HVG: Kinevezésére válaszul Demszky Gábor megbízta Lakos Imrét, az SZDSZ fővárosi elnökét, XI. kerületi alpolgármestert - vagyis az ön egyik helyettesét - az önnel való kapcsolattartással. Nem megalázó ez önnek?

M. Gy.: Lakos kinevezése politikailag ügyes húzás volt, inkább kedves fricska,

Az utóbbi hónapokban a partvonalról ismét a nagypolitika forgatagába került Molnár Gyula a moszkvai Textilipari Egyetem Vegyész-mérnöki Karán diplomázott 1986-ban. Hazatérése után rövid ideig a Magyar Selyem-ipari Vállalatnál mérnökös-ködött, aztán 1987 és 1988 között a KISZ III. kerületi szervezetének titkára, majd négy évig a Baloldali Ifjúsági Társulás alelnöke volt. 1992-ben listán került be a fővárosi közgyűlésbe, két évre rá viszont "egyéniben" a parlamentbe. Karrierje a párton belül hamar fölívelt: 1998 és 2000 között az MSZP alelnöke volt, ám aztán lejtmenet következett. 2000-ben nem választották be az MSZP országos vezetésébe, s a párt budapesti elnökségéért Mandur Lászlóval vívott küzdelemben is alulmaradt. A legutóbbi helyhatósági választásokon viszont a XI. kerület polgár-mesterségével vigasztalódha-tott, októberben pedig ő lett az MSZP budapesti elnöke.

mint sértő cselekedet: nem bántódtam meg. Kedvelem és az SZDSZ egyik legtehetségesebb várospolitikusának tartom őt. Tudom, hogy nehezen hihető, de nagyon jó a személyes kapcsolatom a főpolgármesterrel, sok mindenről hasonlóan gondolkodunk, s az utóbbi hetek történései sem tudtak szembefordítani minket. Egyetértünk például abban, hogyan kellene ezt a várost üzemeltetnünk, mi a legfontosabb teendőnk a következő két évben. Ám az is tény: az MSZP-ben eldöntöttük, hogy mi szeretnénk vezetni ezt a várost, vagyis önálló főpolgármester-jelöltet állítunk. Ez a városvezetés elfáradt, nincs már benne a gyökeres változásokhoz szükséges lelkesedés, tűz.

HVG: Ön a párt budapesti elnöke. Gyurcsány nyilván eddig is megkérdezte a véleményét a fővárosi ügyekről. Mi változik az új pozícióval?

M. Gy.: Nem árt, ha van ilyen, s az adófizetőknek sem kerül pénzbe. A köztisztviselők alighanem szívesebben adnak nekem információt, ha nem pártpolitikusként, hanem a miniszterelnök megbízottjaként kérem tőlük. Kinevezésem az MSZP-n belül is jelentőséggel bír, hiszen így arra is mandátumot kaptam, hogy a következő választások előkészületeinek ügyében döntsek. Felelős vagyok a párt 2006-os fővárosi választási szerepléséért is, vagyis ha nem marad meg a többségünk a fővárosi közgyűlésben, és nem MSZP-s lesz a következő főpolgármester, e posztról lemondok.

HVG: Két hete azt állította, ön a lehetséges főpolgármester-jelöltek egyike, mostanában viszont mintha visszafogta volna ambícióit. Tanult a 2000-ben történtekből, amikor egyes párttársai szerint azért bukott meg az MSZP alelnökeként, mert elbízta magát?

M. Gy.: Eldöntöttem, hogy legközelebb is a XI. kerületi polgármesterségért szállok harcba, s ezzel lezárom a személyemmel kapcsolatos találgatásokat. Egyszer, később, nagyon szívesen lennék bármi a fővárosban, de 2000-ben valóban megtanultam, nem kell előreszaladni, nem kell mindenért kapkodni. Politikai értelemben nem tekintem utolsó esélyemnek 2006-ot. Vegyes érzésekkel kezdtem el 2002-ben a XI. kerületi polgármesterséget, és ma már nagyon jól érzem magam. Látom döntéseim eredményét, s állítom, egész más kerület lesz itt 10-15 év múlva. Nemsokára hivatalosan is felvesszük az Újbuda nevet, ezzel tudatva azt is, hogy a városnak ez a fejlődő része. Albertfalva vidéke sűrűn benépesül, a Budafoki út környékén szolgáltató- és kereskedelmi központ létesül, a Lágymányosi-öböl körzetében pedig megépül majd a város egyik legnagyobb kulturális, szabadidő- és sportcentruma.

HVG: Ha nem ön lesz az MSZP főpolgármester-jelöltje, akkor is lassan ideje volna hivatalosan megnevezniük valakit, nemde? Az országosan ismeretlen Hunvald György erzsébetvárosi és Horváth Csaba II. kerületi polgármesterek neve szintén fölbukkant már a találgatások közt. Mit szólna hozzájuk?

M. Gy.: Legkésőbb egy évvel a választás előtt meglesz a jelöltünk. Csak olyasvalakit tudok jó szívvel támogatni, aki a jelölés pillanatában is legalább 40 százalékos ismertséggel rendelkezik.

HVG: Demszky Gábornak viszont eszében sincs harc nélkül föladni pozícióját, s máris bejelentette, hogy 2006-ban is elindul a főpolgármesteri posztért, s ezt Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke is támogatta.

M. Gy.: Ez az egyetlen kérdőjel a kettőnk együttműködésében. 2006-ban mégis olyan főpolgármesterre szavazunk, aki nemcsak jól üzemelteti ezt a várost, hanem valami többet is tesz. Össze kell fogniuk a szocialistáknak és a liberálisoknak ahhoz, hogy ne a nevető harmadik szerezze meg a város vezetését. A főpolgármester-jelöltség arról szól, hogy az MSZP és az SZDSZ hogyan kíván együttműködni a jövőben. Hamarosan új köztársasági elnököt, új legfőbb ügyészt, új alkotmánybírákat kell választani, és 2006-ban új kormány is alakul.

HVG: Gondolom, ezzel jelezni kívánja, hogy a főpolgármester-jelöltség mégis alku kérdése lehet majd a koalíció két pártja közt. Akárhogy dőljön is el a kérdés, a budapestieket alighanem az izgatja a leginkább: mitől válhat majd elviselhetőbbé a főváros.

M. Gy.: Például az egységes parkolási rendszertől, ami nem azt jelenti, hogy mindenütt fizetni kell a parkolásért, hanem azt, hogy egységes a tarifa- és a díjbeszedési rendszer. Szükség van egy graffitieltüntető és köztisztasági programra, és azt is meg kellene nézni, mit lehet tenni a panelfelújítások terén: elképesztő, hogy Budapest alig költ az utóbbira. Emellett felül kell vizsgálni a lassan haladó vagy megtorpant beruházásokat. Ilyen az M0-s körgyűrű befejezése. Tudom, nincs forrás arra, hogy új híd épüljön délen, Csepel és Albertfalva között, de szerintem megvalósulhatna ez magántőkéből is. A tömegközlekedés sehol a világon nem nyereséges, s nekünk sem fog sikerülni azzá tenni, ezért ki kell találni, milyen rendszerben juthat kiszámítható forrásokhoz a BKV. Emellett biztos, hogy rendezni kellene az Erzsébet téri Gödör tulajdonjogát, s régi álmom a múzeumi negyed kialakítása az egykori óbudai gázgyár területén, egy műszaki tárlattal, mert Budapesten például nincs ilyen. Egy ennél kényesebb kérdést is szeretnék napirendre tűzni. Ha Budapest a mostaninál egységesebb lesz, a leendő erős főpolgármesternek eszközt kell adni ahhoz, hogy a rendőrséget is irányítsa: nem jó a XI. kerületi rendőrt kivezényelni futballmeccsekre, ha emiatt saját terepén képtelen elfogni a betörőket. Személy szerint az erős főváros híve lennék. Egy helyen hoznák a fontos döntéseket az oktatással, az egészségüggyel, a közművekkel és a felújításokkal kapcsolatban, a hatósági ügyintézési eljárások pedig maradnának a kerületeknél. Budapesten most 23 kis fejlesztési övezet van, ami nem áll össze várossá.

HVG: Tulajdonképpen nincs is különösebb bajuk Demszkyvel, csak jó lenne elfoglalni a helyét?

M. Gy.: Demszky Gábor nem rossz vezető, de későn hozott meg egy fontos döntést, s ennek következményét viselnie is kell majd 2006-ban. Késett azzal, hogy hozzányúljon a morálisan elhasználódott, nem eléggé teljesítménycentrikus apparátushoz. Túl későn látta be azt is, hogy a stabil gazdálkodást össze lehet hangolni a fejlesztésekkel. Erről szól Atkári János főpolgármester-helyettes visszaminősítése, aki mindenre csak azt mondta: nincs rá pénz. Igaz, mostani posztjából lehetetlen fölmenteni, de politikai értelemben már nem létezik Atkári. Véget kell vetnünk az eddigi fiskális terrornak, igent mondunk a fejlesztésekre, s ehhez kell igazítani a vezetési struktúrát. E folyamatban az utolsó láncszem alighanem Schneller István főépítész leváltása lesz, akinek komoly felelőssége van abban, hogy ez a város ma nem kellőképpen fejlődik.

HVG: Miért ő lenne felelős azért, hogy nem kellőképpen fejlődik a város, miért nem az MSZP-többségű fővárosi közgyűlés?

M. Gy.: Hagyni kell a tőkét dolgozni, ehhez csak a kereteket kell jól meghatározni. Nem tudjuk a befektetőket arra kényszeríteni, hogy ott fejlesszenek, ahol mi akarjuk. Biztosan zseniális elképzelés a rozsdaövezet, a volt ipari területek felújítása, ám nem biztos, hogy a tőke Kőbányára akar menni. Ugyanakkor a befektetők nagyon szeretnének például az autópályák bevezető szakaszai körül ingatlanokat fejleszteni. Ez viszont most azért nem lehetséges, mert Schneller főépítész nem hajlandó a fejlesztési tervet előterjeszteni. Felül kellene vizsgálni a magasház-építési tilalmat, engedélyezni kellene a nagy méretű, szimbolikus jelentőségű épületek létesítését. Budapest szimbólumainak 99 százaléka a 18. és a 19. század terméke. Bizonyos szempontból ez a jelenlegi városvezetés egyik legnagyobb bűne is.

PÁLMAI ERIKA