"Egyik mesterem, Füst Milán - sajátos leleményű francia-német kombinációval - rossz istennek fordította a nevem, de fontosabb, hogy egyéves voltam, amikor fodrászsegéd papám ott maradt a Don-kanyarban, otthagyva az örömömre ma is élő, kórházi takarítónő mamámmal" - vezet a gyökerekig a kacskaringós politikai életútján legutóbb polgári körösként a Fideszt és Orbán Viktort kioktató, 64 esztendős szobrász-író. Akit a szombathelyi gimnáziumi évek indítottak el a szellemi emelkedés útján. Aztán mert "imádtam Füst Milán verseit, és költő szerettem volna lenni, vettem egy nagy lélegzetet, és beköszöntem hozzá a verseimmel". És a mogorvaságáról ismert irodalmi bölény valamiért megtűri maga mellett. Talán ez is önbizalmat ad az iparművészeti főiskolai felvételihez, ahová felveszik, majd ugyanilyen hirtelenséggel ki is rúgják. Később a Képzőművészeti Főiskolára jár.

De neve akkoriban az általa alapított Orfeo együttes - "színpadi művek rendezőjeként tárgyak, bábok, maszkok térbeli használatát igyekeztem ötvözni az eleven emberi test mozgás- és gesztusvilágával" - kapcsán vált ismertté pesti avantgárd körökben. A hatalom azonban nem nézi ezt jó szemmel, így kénytelen a Népszínház egyik utazó társulatának vezetőjeként folytatni. 1983-ban viszont már Kecskeméten - az akkor a Jancsó-Gyurkó páros fémjelezte Katona József Színházban - rendez. Vére azonban csak továbbhajtja, ezúttal az általa alapított Hold Színház, majd az ebből születő Holdvilág Kamaraszínház felé. Később Délkelet-Ázsia vonzza, erről filmeket forgat, és élményeiből könyv is születik. Ha írok, a szobrászat a hobbi, ha szobrot csinálok, akkor az írás" - vall a mamával és egy megnevezni nem kívánt hölggyel maglódi parasztházában élő szobrász-esszéista.

HVG: Vesztett-e barátokat, vagy szerzett vissza régieket, az Orbán Viktort és a Fideszt - mondjuk úgy - érdes hangon féltő esszéjének publikálása után?

Malgot István: Eddig nem észleltem ellenséges hangokat, vitatkoznak a tartalmáról. Pedig nehéz vele vitatkozni, mert alaposan végiggondoltam. Amúgy sem tettem mást, mint kimondtam, amit a nemzeti oldalon előttem senki nem mert kimondani a népszavazás után.

HVG: Abból, hogy az ön dolgozata, Tamás Gáspár Miklós Orbán Viktorhoz írt nyílt levele, illetve Tölgyessy Péter nyilvános kritikája közel egy időben jelent meg, némely összeesküvés-elméletek kedvelői nyilván máris levontak mindenféle következtetéseket...

M.I.: TGM esszéje olyan, akárcsak ő: aranyos, kedves, de én őt egyféle politikai hobónak tartom. Kedvelem az írásait, de ettől még nincs politikai súlya. Tölgyessy már keményebb ügy. Ő ugyanis alapos elemzésekben és már évek óta bírálja az orbáni politikát. Úgy fogalmazhatnék, hogy míg Tölgyessy bent van, de kívül áll, én kívül állok, de bent vagyok.

HVG: Dialektikus. De ne csak filozófiákról beszéljünk. Hogyan tovább? Például a lapjával...?

M.I.: Bármily meglepő, a Szövetséget eddig sem a Fidesz finanszírozta. Fejlécén az állt, hogy "a Szövetség a Nemzetért Polgári Kör lapja". Az ominózus januári számnál ezt csak azért nem tettem rá, mert úgy véltem, a többiek nevében nem közölhetek ilyen éles bírálatot. A lapot egyébként saját pénzemből, a házam eladásából befolyt összeg maradékából alapítottam. Most pedig minden megy tovább. Gyűjtöm az adományokat.

HVG: És ma, oly távoli politikai mezők bejárása után, mi szerint tájékozódik?

M.I.: Négy mesterem van: Füst Milán, Jancsó Miklós, Pilinszky János és Makovecz Imre. Ami persze furcsának tűnhet, de csak azért, mert sokan aszerint ítélik meg őket, hogy politikailag mit képviselnek. Pedig ők a magyar művészet csúcsa. És számomra a legnagyobb élő magyar művész Makovecz Imre. Mert korszakalkotó újat teremtett.

HVG: És az önmaga által teremtett dolgok közül mi az, amire igazán büszke?

M.I.: A rákosszentmihályi, egykori Világ moziban szervezett cigány színházra. És talán arra, hogy Kecskeméten rendeztem egy Koldusoperát a nagyszínpadon, ami nem volt szokványos, de két avantgárd játékot is színre álmodtam.

HVG: Mégsem értek el igazi nagy áttörést. Miként szobrai sem. Mit vagy kit okol ezért?

M.I.: Arra gondolok, hogy proligyerekségemből kiindulva a fogalmak is lassan érnek meg bennem. Ha bent vagyok is a közéletben, nehezebben tájékozódom. Persze ha tudnék öt nyelven... Utaznom is többet kellett volna. Ma több ugyan a szabadság, de ahhoz, hogy ezzel élni lehessen, bizonyos készséget már előbb ki kellett volna fejleszteni magamban. Képtelen vagyok kérni, és kapcsolatot is nehezen létesítek.

HVG: És akiket a sors kínált volna? Feleség, gyerek?

M.I.: Van egy lányom egy korábbi házasságomból, de nincs hozzá komolyabb kapcsolatom.

HVG: Sajnálja?

M.I.: Igyekszem ezzel nem foglalkozni.

HVG: Viszont kielégíthette egyik elvágyódását. Eljutott a khmerek közé. Meg is írta. Aztán ezzel is kavart egy minivihart: ellenségei pedofíliát olvastak ki lelkes soraiból...

M.I.: Mit mondjak: a kambodzsaiak prűdek. Alig vannak bordélyházak, s ha vannak is, a lányok azokban is vietnamiak. A második utamon, nem is tagadom, volt bennem törekvés, hogy ily módon is érintkezésbe lépjek az ott élőkkel. Mert nagyon szépek a leányok, és az egész országot átlengi egyfajta nőiség. Azt persze visszautasítom, amire egyesek céloztak, mert nem gyerekek voltak, legfeljebb a termetük kicsi. Tényleg volt három-négy kapcsolatom, ezeket le is írom a könyvben, de mondom, jóval túl voltak az alsó korhatáron.

HVG:  Ha már vonzódások: már említette, milyen szellemi fényforrások felé fordult szívesen. Az önt is befogadó minta polgári körben és annak körletében az említett építőművész Makovecz Imrén kívül több szobrász, Szervátiusz Tibor, Melocco Miklós is benn van. Megmutatta nekik a szobrait?

M.I.:Ennél szerényebb vagyok. Soha nem kérnék segítséget. Nem akarok senkit terhelni...

HVG: Pedig kézenfekvő volna. Megmondhatnák például, hogy jó irányba halad-e...

M.I.: Erre nincs szükségem, mert erről meg vagyok győződve. Az emberi lélek mélyében rejlő valamilyen feszültséget igyekszem megragadni. Egyik szobrom előtt Pilinszky órákon át üldögélt. Ez egy tolókocsiban ülő Madonna, aki egy kisdedet szorít magához. És bár az egész lepusztult és inkább iszonytató, mégis az volt a költő kedvence.

HVG: Az igazi siker mégis a széles körű pozitív visszaigazolás. Mostani esszéje bent lesz talán a 2005-ről szóló annalesekben. De merre tovább? Lehetséges, hogy ha a 2006-os választások első fordulójában a Fidesz lenyomja a szocikat, majd Gyurcsány mellett áll ki?

M.I.: Én csak ott bukkanok fel, ahol látok lehetőséget az ellentétek feloldására és az ország egyesítésére. Mert nem hiszek abban, hogy két Magyarország van. Torkig vagyok a megosztottsággal...

LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN