© Horváth Szabolcs

Egyesek szerint focimeccs után egy dolog számít: az eredmény. Nem számít, hogy két embernek eltört a lába, öt tizenegyest adott a bíró, és hat játékost kiállított. Mások utálják a sportszerűtlen, ronda meccseket, ők azok, akik szeretik a sportot, és azt hiszik, hogy a játék szabályainak megtartása, a tisztesség, a sportszerűség, maga a labdarúgás fontosabb érték, mint a győzelem.

Így van ez a köztársasági elnök megválasztásával is. Vannak, akik felhőtlenül örülnek az eredménynek, és vannak, akik elborzadnak azon, amit láttak, hogy hogyan is született az eredmény.

Mit is láttunk és hallottunk? „Az országgyűlési képviselők megvásárolhatók”. Ezt

Fórum

Írja meg véleményét Fórum rovatunkban.

nem valami parlamentellenes demagóg őskomcsi mondja, hanem a FIDESZ-MPSZ frakcióvezetője és még az elnök is, amikor megmagyarázzák, miért alkalmaztak mindenfajta kétes tisztaságú trükköt az elnökválasztás során. Ráadásul nem is ellenfeleikről állítják ezt, hanem ellenzéki képviselőkről. Ők csak tudják! Épp hogy azt nem mondják frakciójuk tagjairól, hogy „mi is úgy vettük őket”.

„A képviselők hazudnak” - hangzik a következő magyarázat, miért kell bemutatniuk egymásnak és a sajtónak a szavazatokat. Megint csak nem kívülről állítják ezt, hanem vezető politikusok nyilatkoznak így társaikról!

A harmadik állítás az, hogy a kollégáink, akikkel négy évig együtt kormányoztunk, és akikkel együtt indultunk a választásokon, „vakondokok”. Amikor az emberek az ország legtekintélyesebb épületéből ezt hallják, csoda-e, hogy utcai konfliktusoknál olyan trágár és gyűlölködő indulatok szabadulnak fel? Arról nem is beszélve, hogy miután feketén-fehéren bebizonyosodott az állítás valótlansága, még csak egy bocsánatkérésre sem telik. Hova tűntek a „polgári értékek”?

A törvényhozók, akik „ki akarják fehéríteni” a magyar gazdaságot, ne csodálkozzanak, hogy a vállalkozók, üzletemberek is csalnak, lopnak, hazudnak, minden féllegális, és illegális eszközt bevetnek az üzleti sikerük érdekében. Hiszen azt látják, hogy az ország vezetői is így érik el a sikereiket.

A parlamentarizmusnak vannak írott és íratlan szabályai. Az írott szabályok rögzítik, hogy a magyar országgyűlésben négy módon lehet szavazni: kézfelemeléssel, szavazógép használatával úgy, hogy utólag minden szavazat azonosítható, név szerinti szavazással és titkos szavazással. A titkos szavazást az Alkotmány a személyi kérdéseknél rendeli el. Nem véletlenül, a képviselők mondhatják azt, hogy ez nem jó így, de akkor módosítsák az alkotmányt, és írják elő a nyílt szavazást. Sőt, még azt is elő lehet írni, hogy csak felügyelet mellett lehet szavazni. (Ennek voltak történelmi hagyományai is, amikor a csendőr figyelte, ki hogyan szavaz.)

A jelenlegi szabályok szerint a titkos szavazás során (az országgyűlési választásokhoz és a népszavazásokhoz hasonlóan) a szavazó megkapja a szavazólapot, azzal visszavonul a szavazóhelységbe és külső nyomástól, befolyásolástól és megfélemlítéstől mentesen lelkiismerete szerint szavaz. Ha ebben a folyamatban bárki, akár párttársa, akár ellenfele beavatkozik, akár oly módon is, hogy különféle eszközökkel arra kényszeríti a szavazót, hogy szavazatát nyilvánosságra hozza, az durva megsértése a szabad, titkos, egyenlő választás alkotmányos elveinek. Csak gondolják végig a „taktikai” húzások kitalálói, hogy szeretnék-e, ha az elnökválasztás során alkalmazott megoldások általánosak lennének az országgyűlési választásokon? Vagy mit gondolnának arról az országról, ahol így zajlanak a választások?

A parlamentarizmus íratlan szabályai szerint egy szavazást bojkottálni akkor lehet, ha a demokratikus eljárási szabályok nincsenek biztosítva és a bojkottot hirdetők, erre, vagyis mások normaszegő magatartására akarják felhívni a figyelmet. Ezen okon kívüli bojkott, normasértés. Hogy egy közlekedési példával éljek, a szabályok előírják, hogy a záróvonalon nem lehet áthaladni, kivéve, ha ezzel egy közvetlen veszélyhelyzetet hárítunk el, és csak így tudjuk elkerülni a súlyos balesetet, ha valaki csak azért mert siet, így tud odaérni a programjára időben, áthágja a közlekedési szabályokat az normasértő. Akik a magyar utakon közlekednek, tudják, miről beszélek. Miért jó az a törvényhozóknak, hogy maguk is a normasértések modelljét tárják az ország polgárai elé?