Különbözőek vagyunk, egyedüli példányok valamennyien. Mint megrögzött

liberális, ezt a sokféleséget önmagában is nagy értéknek tekintem, ami fenntartandó és megőrizendő - borzadok az egyneműsítésnek, az egyéniség feladásának és a tömegesítésnek a gondolatától. Az államnak pedig, ha a magunkénak akarjuk érezni, figyelembe kell vennie a színes másságokat, a szabálytalant és az egyénit. Márpedig az állam mindenütt kissé tohonya; a törvényalkotás általában lassú, vacakolós és alkudozós munka, ezért hiába is várnánk, hogy a paragrafusok gyorsan és finoman alkalmazkodjanak a társadalom sokszínűségéhez, ami miatt azután - egyelőre - konfliktusok is támadhatnak.

Persze nem várható, hogy a törvényeket egyénekre szabják, de azért a társadalmi vagy foglalkozási csoportok már áttekinthető és kezelhető méretűeknek bizonyulnak. És vannak is olyan jogszabályok, amelyek e csoportok tagjainak nyugalmát, zavartalan munkálkodását, végső soron társadalmunk jólétét szolgálják. Nem lehet például minden aprósággal zaklatni az ország ügyeiben sürgölődő, felelősségteljes munkát végző parlamenti képviselőket. Ha egyikük, teszem azt, tajt részegen beborul az árokba, ahogyan ez a minap történt, akkor természetes, hogy a képviselők jogállásáról szóló törvény mentelmi jogra vonatkozó része szerint nem lehet őt holmi szondáztatással feltartani. Ahogyan a képviselő úr meg is tagadta ezt a pimasz kérést.

Ennek szellemében szükséges volna mihamarabb bevezetni a következő törvényeket, előre is köszönöm.

Az orvosok nyugalma és felelősségteljes munkavégzése érdekében tessenek abbahagyni a paraszolvencia megbélyegzését, ne legyen többé szó holmi korrupcióról meg adómegkerülésről, az orvosok jogállásáról szóló törvény tegye lehetővé a szabad pénzelfogadást. Módosítani kell a KRESZ-t, hogy a hatalmas fekete vagy ezüstmetál limuzinok, terepjárók autópályán 200, belvárosban óránként 85-120 kilométeres sebességgel haladhassanak. Az autóvezetés ezen alternatív módját a törvény erejénél fogva kell elismerni, esetleg a kigyúrt kopasz BMV-sek jogállásáról szóló külön törvény keretein belül. Rendezni kell azon polgártársaink ügyét is, akik havi 100 százalékos kamatra adnak kölcsönt megszorult embertársaiknak, mert bár e felelősségteljes munkával tisztes haszonra tesznek szert, nemes cselekedetük miatt esetleg hatósági zaklatással kell szembenézniük. Az uzsorások jogállásáról szóló törvény tehát már aligha várathat magára.

Akik komfort nélküli másfél szobában nyolcan laknak, és fő bevételi forrásuk a guberálás és a családi pótlék, valamint a fent említett uzsorások jótéteményei, egyszóval életvitelszerűen nyomorgási tevékenységet űznek, e foglalatosságuk zavartalan folytatása okán szabadon vihessenek haza hullott rőzsét az erdőből, és legyenek jogosultak a kisközértből méltányos mennyiségű cigaretta és ital ellopására. Foglalja ezt magában a szegény emberek jogállásáról szóló törvény! Tekintettel kell lenni továbbá azokra is, akik hamar és minél kevesebb költséggel szeretnének nagy értékű műtárgyakhoz, szórakoztatóelektronikai cikkekhez, készpénzhez jutni, s ezért mások lakásába behatolnak. E törekvésük mélységesen emberi, vágyaik méltánylást érdemelnek, ezért korlátozásuk ütközzön a betörők jogállásáról szóló törvénybe.

A tisztelt képviselő hölgyek és urak hamar tető alá hozhatják ezt a néhány törvényt. Hacsak le nem isszák magukat a sárga földig.

KÁLMÁN C. GYÖRGY

(A szerző irodalomtörténész)