"Tízévesen voltam először bokszmeccsen, csak arra emlékszem, hogy a bunyó

© Horváth Szabolcs

hevében mindkét srác kiesett a ringből, és ez nagyon tetszett" - tudatja a két testvérével korán elvált apjánál nevelkedő, idén 29 éves, sorrendben harmadik magyar profi bokszvilágbajnok, milyen élmények fordították mai hivatása felé. Az említett élményhez is a papa segítette hozzá, így nem véletlen, hogy a Rakamazon nevelkedő fiú hamar edzésbe áll a családi garázsban.

Így lesz ő a Nyíregyházi Vasutas versenyzője, a papa meg edzővé képezi magát, hogy szakszerűen foglalkozhasson fiával. 16 évesen jön az országos ifjúsági bajnokság, ám nem sokra rá minden veszni látszik: "a megyében nem akadt munka, és a családi tanács úgy döntött, irány Pest, ahol én a Keleti pályaudvar közelében egy kis ABC-ben lettem pultos". Nem hagyja, hogy elcsábítsa az élelmiszer-kereskedelem, heti háromszor edz a Vasasban, és alig 20 évesen már a válogatottba is meghívják. Bár egy első menetes kiütéssel hálálja meg, a soron következő pesti vb-n csak a negyeddöntőig, a tamperei Európa-bajnokságon a bronzéremig jut.

Nem is sokat vacakol az amatőr mezőnyben: a lengyel Polish Boxing bokszistállónál "olyan szerződést kínáltak, aminek nem tudtam ellenállni. És nemcsak az anyagiak miatt. Kétszer bokszolhattam Las Vegasban, egyszer Puerto Ricóban, és többször edzőtáboroztam Amerikában." A fejét nem csak az ütésekre edzi, "estin próbálkozom a gimnáziumi érettségivel, és diplomát is szeretnék - mármint az ökölvívásban szerzettek mellé" - csillant fel valamennyit vérbő bunyóshumorából.  "Imádok autót vezetni. Tervezzük, hogy öcsém régi Mercedesét raliautóvá varázsoljuk, és versenyeken is indulunk. És járok focizni is" - tudatja, mivel színesíti a többéves együttlét után felújított szingliéletet.

- Fura egy ország vagyunk: az a tévécsatorna, amely az ön kettős címmeccsét közvetítette, azt érzékeltette, mintha ez volna a szuper-világbajnokság, másutt viszont azt olvastuk, hogy a WBF, de még az IBO sem éppen nagy szám a nemzetközi összehasonlításban. Tudható, hogy a két világbajnoki cím objektíve mennyit ér?

- A kérdés jogos, még csipkelődést sem érzek benne.

- Próbálnánk csak egy bokszvilágbajnokkal poénkodni?!

- Ez tényleg megfontolandó... De komolyra fordítva a szót: az IBO-t azért már a nagy szervezetek között jegyzik, hiszen Martinez is itt volt világbajnok, és ő a független világranglistán az ötödik helyet foglalta el. Aztán leadta az övet, mint én most a WBF-ét. Pedig vele akartunk meccselni. Viszont így nem volt az övnek világbajnoka, ezért bokszolhattam én érte. De itt lett sztár Barrera, Lewis - a nevek magukért beszélnek.

- Tényleg nem akarjuk, hogy bántson, de azért ez mégsem az abszolút felsőház...

- Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy mi Kelet-Európából indultunk. És van közöttünk egy óceán. Bármennyire is megengedné a tehetségem, hogy a legjobbakkal mérkőzzem, van egy másik gátló tényező is, a pénz. És ez már nem rajtam múlik, hanem a menedzsmentemen, hiszen csak azokat a bokszolókat verhetem meg, akikkel címmérkőzést vívok. De jó úton haladunk, hiszen magyarként először én szereztem két világbajnoki övet.

- Főleg ütésekkel. De tett egy meglepő kijelentést is, miszerint a boksz éppúgy szellemi sport, mint a sakk. Ezt hogyan kell értenünk?

- Bár biztosan jobban bokszolok, mint sakkozom, a két játék hihetetlenül hasonlít egymáshoz. Mindkettőnek ugyanaz a fő elve: ki kell végezni a másikat. Amihez ugyanaz a gyors reakció és helyzetfelismerés kell.

- Meg időzítés. A kelet-európai bokszolók profi pályafutása rendszerint úgy indul, hogy előtte olimpiai érmeket szereznek. Ön enélkül sakkozta ki a profiságot. Volt szekundánsa?

- Nem hagytam befolyásolni magam. Édesapám, valamint jó barátom, jelenlegi edzőm és menedzserem, Veres László rábeszéltek, miközben a teljes magyar amatőr ökölvívás lebeszélt volna. Végül meghallgatva mindenkit - hallgattam az álmaimra.

- Mit vitt magával szakmai hozományként? Mivel számíthat egyedinek a mezőnyben?

- Vannak ütések, amelyeket nem úgy hajtok végre, ahogyan ama nagy könyv szerint szabályos lenne. Azt a balhorgot például, amit én ütök, aligha lehet megtanítani. Az megvan, jön magától. Több edző megpróbált belenyúlni, nem lehet. Ha megpróbálnak valamilyen irányba terelni, akkor már nem olyan ütemben érkezik, és esetleg nem is talál. Én viszont épp azért tudok majd mindig találni vele, mert olyan ütemben ütöm, amit nehéz kiszámítania az ellenfélnek.

- Aki szegény olykor csak néhány másodperc múlva tér eszméletére. Tényleg, milyen érzés úgy megütni valakit, hogy elájul?

- Pompás. Én két dolog miatt bokszolok: az első a kiütés, mert az félelmetesen jó érzés, kettő: amikor kihirdetik az embert győztesnek. Mindkettő annyi boldogsághormont szabadít fel az emberben, ami semmi mással nem érhető el.

- Olykor-olykor vissza is ütnek. Gyengébb idegzetű nézők még ma is felriadnak, amikor önálló életre kelt szemöldökéről álmodnak. Azóta szépen megplasztikázták. Nem kért mindjárt némi fazonigazítást is? Nagyon megváltozott az arca?

- Semennyire. Szépen legömbölyítették a szemöldököm, van benne egy kis szilikon is, de külön kértem, hogy ne legyen semmi külső változás. Mert azt nehezen viseltem volna.

- Az önazonosság tudata tényleg fontos. Nemrég olvastuk, hogy az ön nevét viseli egy sportösztöndíj, amivel cigány fiatalokat támogatnak. Miért épp nekik adta a nevét?

- Nekem édesapám segített sokat, ő indított el a pályán és adott erőt, hogy küzdeni kell. Amikor cigány fiatalokkal beszélek, mindig elmondom, hogy lám, sikerülhet, én vagyok erre az élő példa. Édesapám ugyanis roma származású. Édesanyám nem.

- Nem mintha szégyellnie kellene bármelyiket, de ön soha nem beszélt nyilvánosan erről. Félt? Vagy csak nem fontos?

- Vannak, akik szégyellik a származásukat, amit nevetségesnek tartok. Éppen ha titkolnám, attól lennék kevesebb. Mert megtehetném, ugyanis rólam senki nem mondaná meg, hogy az vagyok. Nem úgy nézek ki, nem is úgy beszélek. De a származás nem lehet hátrány. Az embereket nem az alapján kell megítélni, hogy kik a felmenőik.

- Ennyire elvszerű döntés az is, hogy egy kevéssé tekintélyes lengyel bokszistálló versenyzője? Lehetetlen, pláne a mostani eredmények után, hogy ne csalogatnák... Mi tartja még mindig a Polish Boxing kötelékében?

- Itt én vagyok a csúcs. Bármelyik más istállóban van tíz hozzám hasonlóan erős bokszoló. Szóval jobb itt elsőnek lenni, mint egy nagyobb istállóban csupán jelen lenni a mezőnyben.

LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN