Különösen vonatkozik ez a társadalom közös szervezetét, az államot éltető javakkal ellátó rendszer, az adózás szabályaira. Az egyéni és társadalmi tapasztalat az ilyen esetekre mindig is a radikális megoldásokat igazolta, és bár jogvédő és egyéb szervezetek gyakran felemelték szavukat a terápia során, az eredmény megannyiszor önmagáért beszélt.

Az adózásban kialakult és nyilvánvalóan sürgős beavatkozást igénylő helyzetet próbálom elemezni, ha már a kormányunk is, úgy látszik, komolyan ez irányba fordítja figyelmét. A múlt héten közzétett adóváltoztatási tervezet részleteiben nem elmerülve azt azért tisztázzuk: valódi reform dolga az alapvető szabályok megváltoztatása volna, éspedig a fundamentális bajok elhárítására. Mik is ezek? Tömegek bújnak ki a közterhek viselése alól, miközben az "azt a lovat ütik, amelyik húz" elvének széles körű állami alkalmazása miatt az adózást elkerülni nem tudók elviselhetetlennek érzik a rájuk nehezedő adóprést. Ezért egyre nagyobb számban igyekeznek az előbbi csoportba átkerülni, és ehhez mind rafináltabb trükköket eszelnek ki. Az ellenőrzés nem bír a nyilvánvalóan tömeges adólázadással, mialatt az állam bevételei egyre elégtelenebbek.

Mindezen csakis és kizárólag gyökeres változtatás segíthet, éspedig úgy, hogy - akár a sokat emlegetett szlovák példán is okulva - az adók számát, nagyságát, szabályainak bonyolultságát radikálisan csökkentve az emberek nagy csoportjait lehetne visszaterelni a biztonságot ígérő törvényes közteherviselés mezejére a mégiscsak kietlen, veszélyes, buktatókkal teli adóvadorzás világából. Sokkal alacsonyabb adókulcsok a magasabb összbevétel érdekében - ennyi a recept. Eddig az adószedők nem engedtek a présen, a jó nép meg elcsalt mindent. Ez az össznépi játékká változott általános bizalmatlanság akadályozta a dűlőre jutást.

A javasolt radikális terápia biztos hatású, ki van próbálva, helypocsékolás volna a már sokat idézett, akár hazai példák sorolása is. Csakhogy - és itt lehet a bökkenő - a változtatások mértékét pontosan el kell ám találni, a nyilvánvalóan veszélyes döntésekért pedig vállalni kell a felelősséget! Az előbbihez kétségtelenül nagyon komoly szakértelem, az utóbbihoz pedig jókora bátorság kell, mely tulajdonságok, tudtommal, az illetékes posztokon alapvető elvárások volnának. Ha tévednék, akkor a helyzetet az a mondás jellemzi velősen, ámde pontosan, amely a tehetetlen férfi és a hideg nő szerelméhez hasonlítja az országbéli vezetők és vezetettjeik viszonyát. Tudják: aki fönt van, az nem tud, aki lent, az nem akar.

MICHNAI ATTILA

(A szerző adószakértő)