,,Hallgató asszonyt szóra ne bírj, puska csövébe ne nézz" - figyelmeztet a talán éppen a reformáció idejéből való, régi bölcsesség arra, hogy bonyolult, ráadásul nagy veszélyeket hordozó rendszerekbe nem ajánlatos csak úgy, ötletszerűen belepiszkálni.
Különösen vonatkozik ez a társadalom közös szervezetét, az államot éltető javakkal ellátó rendszer, az adózás szabályaira. Az egyéni és társadalmi tapasztalat az ilyen esetekre mindig is a radikális megoldásokat igazolta, és bár jogvédő és egyéb szervezetek gyakran felemelték szavukat a terápia során, az eredmény megannyiszor önmagáért beszélt.
Az adózásban kialakult és nyilvánvalóan sürgős beavatkozást igénylő helyzetet próbálom elemezni, ha már a kormányunk is, úgy látszik, komolyan ez irányba fordítja figyelmét. A múlt héten közzétett adóváltoztatási tervezet részleteiben nem elmerülve azt azért tisztázzuk: valódi reform dolga az alapvető szabályok megváltoztatása volna, éspedig a fundamentális bajok elhárítására. Mik is ezek? Tömegek bújnak ki a közterhek viselése alól, miközben az "azt a lovat ütik, amelyik húz" elvének széles körű állami alkalmazása miatt az adózást elkerülni nem tudók elviselhetetlennek érzik a rájuk nehezedő adóprést. Ezért egyre nagyobb számban igyekeznek az előbbi csoportba átkerülni, és ehhez mind rafináltabb trükköket eszelnek ki. Az ellenőrzés nem bír a nyilvánvalóan tömeges adólázadással, mialatt az állam bevételei egyre elégtelenebbek.
Mindezen csakis és kizárólag gyökeres változtatás segíthet, éspedig úgy, hogy - akár a sokat emlegetett szlovák példán is okulva - az adók számát, nagyságát, szabályainak bonyolultságát radikálisan csökkentve az emberek nagy csoportjait lehetne visszaterelni a biztonságot ígérő törvényes közteherviselés mezejére a mégiscsak kietlen, veszélyes, buktatókkal teli adóvadorzás világából. Sokkal alacsonyabb adókulcsok a magasabb összbevétel érdekében - ennyi a recept. Eddig az adószedők nem engedtek a présen, a jó nép meg elcsalt mindent. Ez az össznépi játékká változott általános bizalmatlanság akadályozta a dűlőre jutást.
A javasolt radikális terápia biztos hatású, ki van próbálva, helypocsékolás volna a már sokat idézett, akár hazai példák sorolása is. Csakhogy - és itt lehet a bökkenő - a változtatások mértékét pontosan el kell ám találni, a nyilvánvalóan veszélyes döntésekért pedig vállalni kell a felelősséget! Az előbbihez kétségtelenül nagyon komoly szakértelem, az utóbbihoz pedig jókora bátorság kell, mely tulajdonságok, tudtommal, az illetékes posztokon alapvető elvárások volnának. Ha tévednék, akkor a helyzetet az a mondás jellemzi velősen, ámde pontosan, amely a tehetetlen férfi és a hideg nő szerelméhez hasonlítja az országbéli vezetők és vezetettjeik viszonyát. Tudják: aki fönt van, az nem tud, aki lent, az nem akar.
MICHNAI ATTILA
(A szerző adószakértő)
A július 1-i határidő előtti utolsó pillanatban, a hétfői rendkívüli közgyűlésen dőlt el, hogy a fővárosi képviselők kiigazították a már korábban, konszenzussal elfogadott 2025-ös költségvetést, így van újra érvényes büdzséje a fővárosnak – év végéig. Ha nem így lett volna, durva korlátozásokkal és pénzügyi nehézségekkel járó állapotra kellett volna készülni.
A rendelkezés alól csak olyan kiemelt cégek mentesülnek, mint a MÁV vagy az MVM.
Arról is beszélt, ha szemmel lehetne ölni, Brüsszelben egy sortűzzel elintézték volna.
A kormánypárt támogatottsága pedig mélyponton van.
Ha erre nincs jó válasz, a százezres menet csak színes emléknek lesz jó.
A volt vezérkari főnök azt mondta, jobb lenne, ha például a kézigránát-baleset miatt elrendelt vizsgálat eredményét tennék közzé végre.
A légitársaság szerint még este tíz óra előtt újra felszállhatnak.
