Jobb helyet nem is választhatott volna Gyurcsány Ferenc kormányfő, mint a

© Dudás Szabolcs

soproni Volt könnyűzenei fesztivált, hogy bejelentse: bár a kormány nem feltétlenül ragaszkodik a Zengőhöz, a légtérvédelem és a NATO-radar kérdését mindenképpen újra kellene tárgyalni. A legmeghökkentőbb az volt a bejelentésben, hogy a kormány - állítólag - dél felől próbarepülést végeztetett, és kiderült, egy kisgép észrevétlenül egészen Dunaújvárosig juthatott, elrepülve a különleges stratégiai objektum, a paksi atomerőmű mellett is. Ez is rávilágított - így a bejelentés -, hogy hazánk légtere milyen sebezhető.

Most tekintsünk el attól, hogy ez az állítólagos próbarepülés Vári Gyula egykori vadászpilóta, jelenleg MSZP-s országgyűlési képviselő nevéhez fűződik. Egy katona minden helyzetben kész, hogy megvédje hazáját és kormányát. Ámde. Amikor néhány hete a nyugati határt megsértette egy osztrák kisgép, akkor a magyar légvédelem olyannyira a feladata magaslatán állt, hogy szegény sógor még fel sem fogta, hol repked, a légvonalban több mint 350 kilométerre lévő Kecskemétről odaküldött két vadászgép máris kitessékelte az országból. Bravúros teljesítmény! Büszkék vagyunk katonáinkra!

De akkor hogyan lehet, hogy oly védtelen a déli határ, Kecskeméttől alig 80-120 kilométerre? A NATO egyik legsérülékenyebb határszakasza, amely radarért kiált. Mit csinált a paksi atomerőmű légvédelme, mialatt Vári képviselő Dunaújvárosig repült? Valaki kis időre leállíttatta, hogy kiderüljön, a hadsereg erre hivatott része észreveszi-e az idegen kisrepülőt? Vagy a paksiak bóbiskoltak, amíg Vári képviselő teljesítette kampányfeladatát? Aligha. Paks légterébe földi halandó nem repülhet be. Még talán maga a kormányfő sem, hiszen akkor biztonsági rés keletkezne Magyarország legveszélyesebb és egyben legvédettebb objektumán.

De vizsgáljuk meg a kérdést a hadsereg vezetése felől. Ha Várinak valóban sikerült csendben elrepülnie Dunaújvárosig, akkor - függetlenül attól, lesz-e NATO-radar a Zengőn, vagy sem - a honvédelmi vezetésben fejeknek kellett volna hullaniuk ezért a nem mindennapi "bravúrért". Ám erről egyetlen hír sem látott napvilágot.

Az egyik esetben tehát röpke fél óra alatt a távoli Kecskemétről felszállva kitessékelik az eltévedt osztrákot (ennyi idő biztosan kell a kisgép észlelésére, felismerésére, a vadászpilóták riasztására, a két vadászgép felemelésére, az ország átrepülésére és a betolakodó elzavarására egyezményes repülési manőverekkel), a másik szakaszon ugyanennyi idő alatt Vári képviselő háborítatlanul repülhet Hercegszántótól Dunaújvárosig (150 kilométert!), el Paks mellett. A kettő közül az egyik történet hihetetlennek tűnik. Amire csak egyetlen magyarázat kínálkozik. Hogy Vári képviselő talán nem is repült, vagy nem arrafelé. Ugyan ki kockáztatná, hogy a paksi légvédelem esetleg eggyel csökkentse a kormánykoalíció amúgy is vékony többségét? Melyik kormány kockáztatná, hogy csak egy órára is leállítsa az atomerőmű légvédelmét holmi kampányízű repülési tesztek kedvéért? Ennek felmérhetetlen a kockázata.

Inkább az látszik kézenfekvőnek, hogy kihasználva a lakosságnak a London elleni terrortámadás okozta fokozott veszélyérzetét, a kormány rögvest elővette a Zengőre tervezett NATO-radar ügyét, és egy szimulált, de inkább kitalált légtérsértéssel próbált nagyobb nyomatékot adni a Zengőre tervezett radar ügyének - egyben hangulatot kelteni a radar ellen küzdő civilekkel szemben.

Ám a tűzzel játszik, aki kampánycéljai érdekében az emberek veszélyérzetét használja ki.

MERNYÓ FERENC

(A szerző haditechnikai szakértő)