HVG: Miközben a Pénzügyminisztérium (PM) a múlt héten újabb 46 milliárd forinttal - így az idén összesen már 152 milliárddal - csökkentette éves áfabevételi prognózisát, öntől azt várja, szigorítsa az áfabefizetések ellenőrzését. Hogyan igyekszik ennek eleget tenni? Az áfa-visszautalások késleltetésével?

© Túry Gergely

Sz. J.: Mindenkit megnyugtathatok, a sokak által vitatott tavalyi módszerek megismétléséről nem lesz szó. A gazdaság szempontjából örvendetes a beruházások és az export növekedése, ám ezek a fejlemények az áfabevételekre átmenetileg negatív hatással járnak, hiszen növekszik miattuk az áfa-visszaigénylés. Míg ugyanis az export áfája nulla kulcsos, a beszerzett anyagok, eszközök utáni áfa visszajár. Hasonló hatású az infláció mértékének csökkenése: ha kevésbé nőnek az árak, az áfabevétel is kevésbé nő. Az ellenőrzéseknél arra fordítunk fokozott figyelmet, hogy a bevallások az igazságot tükrözik-e, vagyis az adózók valóban ott tartanak-e a beruházással, illetve az exporttal, ahol a számláik.

HVG: Kérdés persze, mennyire hatékonyan, hiszen az első hat hónapban szinte semmilyen adónemből nem szedték be az egész évre tervezett összeg felét, az áfát és a társasági adót tekintve pedig nyomorúságos 37 százalékos aránynál tartanak. Mondja, mi lesz így az év végére?

Sz. J.: Bár egyre inkább elvárják tőlünk, hogy elemzésekkel segítsük az adótervezést, ez alapvetően nem a mi feladatunk. Az adóbevételeknek különben sem a naptári napok arányában kell befolyniuk a költségvetésbe. Hadd utaljak arra, hogy a társasági adó 40 százalékát december végén fizetik be a cégek. Szerintem egyébként az áfában jelentős tartalékok rejlenek még. A szigorított ellenőrzések nemcsak azt eredményezik, hogy fülön csípjük a szabálytalankodókat, hanem azt is, hogy fokozott figyelmünk mind több adózót késztet arra, hogy önként vallják be és fizessék be az adójukat.

HVG: Elárulná, kik számíthatnak az önök legkevésbé sem megtisztelő "fokozott figyelmére"?

Sz. J.: Van egy számítógépes szisztémánk, amelyben különböző paramétereket állíthatunk be, ezeket variáljuk, s a kapott eredmények jó ötleteket adnak ahhoz, hová lesz érdemes mennünk. Ezt működtetjük az áfánál is. Éveken keresztül az úgynevezett kiutalás előtti csalás volt a leginkább jellemző, vagyis hogy a delikvens több áfát igényelt vissza, mint amennyire jogosult volt. Ennek az ellenőrzésére nagy kapacitást fordítottunk és fordítunk most is, hiszen az a pénz a legbiztosabb, ami nálunk marad; ami már kiment, azt sokkal nehezebb viszszaszedni. De az utóbbi időben figyelmünkkel tüntetjük ki az úgynevezett adóminimalizálókat is, vagyis azokat, akik áfabevallásuk szerint formálisan befizetők, és így korábban nem akadtak fenn a rostán.

HVG: Magyarán: a kevésbé mohó adócsalókat?

Sz. J.: Az adóminimalizálók is lehetnek mohók. Az a kérdés, mekkorában játszanak. Aki nagyban, így is sokat csalhat.

HVG: Arra, hogy az adózók nálunk menynyit csalnak, nyilván képtelen válaszolni. Azt viszont megmondhatja, hogy önök az első félévben mennyi csalást tártak föl.

Sz. J.: Összesen 117 milliárd forint nettó adókülönbözetet állapítottunk meg, ebből 88 milliárd forintról már jogerős döntés született, a többin még vita van. De el kell mondjam, hogy ez a 117 milliárd forint 23 százalékkal több, mint a tavaly ilyenkori.

HVG: Az építőipari cégekre már az év első felében rászálltak. E téren mit sikerült kideríteniük?

Sz. J.: Nagy akció volt: 548 vállalkozásra, foglalkoztatóra és 2667 foglalkoztatottra terjedt ki. De egyelőre inkább csak a feltárás nehézségeiről tudnék beszélni. A mostani előírások szerint a foglalkoztató ráér a következő hónap 12-éig bejelenteni, ha új embert vesz fel, így aztán nem túl meglepő módon sok az olyan munkavállaló, akit véletlenül éppen aznaptól alkalmaznak, amikor megjelenik az ellenőr. Ez a kiskapu most becsukódik, mert már a felvételkor be kell majd jelenteni, ha új ember áll munkába. Júliustól más tekintetben is javul az építőipari adatszolgáltatás, ami reményeink szerint nagyban javíthatja feltárásaink eredményességét. Az építőiparra ugyanis most különösen jellemző az alvállalkozók foglalkoztatása. Nehéz utánajárni, hogy a számlákon szereplő alvállalkozó ténylegesen végzett-e munkát, vagy csak fiktív számlát adott, amellyel a vállalkozó növelte költségeit. Ráadásul számos olyan esettel találkozunk, melyekben az alvállalkozók aztán szőrén-szálán eltűnnek.

HVG: Jövőre már minden munkáltatónak - még a magánszemélyeknek is - havonta és egyénenként adatot kell szolgáltatni a nála dolgozóktól levont és befizetett adókról és járulékokról. Ettől mit remélnek?

Sz. J.: Rengeteg panaszügy van, melyek során a munkavállalók azt tudakolják, fizetnek-e utánuk járulékokat. Ezt jövőre már pontosan meg tudjuk mondani nekik, nem csak akkor, amikor a munkaadó esetleg már hetedhét határon is túl van. Az is nyílt titok, hogy sokan rendelkeznek taj-kártyával, és veszik igénybe a különböző társadalombiztosítási szolgáltatásokat, anélkül hogy erre bármilyen módon jogosultak lennének. Jövőre már havonta gyűjtjük az adatokat, amelyeket bizonyos csúszással átadunk az egészségbiztosítási pénztárnak, a nyugdíjbiztosításnak meg a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének. Hogy ezeket valóban föl tudjuk dolgozni, ahhoz több milliárd forintos informatikai fejlesztésre és több mint százfős létszámnövekedésre volna szükség nálunk, de ezt még nem egyeztettük pontosan a PM-mel.

HVG: Annak bizonyára örülnek a házban, hogy a pénzügyi tárca a múlt héten úgy döntött: az adóhivatalban a bevételek elmaradásának dacára prémiumelőleget oszthatnak.

Sz. J.: Még nem jelenthetjük ki, hogy nem sikerült a költségvetési bevételi terv.

Szikora János

Középiskolásként csak nehezen tudta eldönteni, jogász, közgazdász vagy - bátyja példáját követve - katonatiszt legyen-e inkább. Így aztán a jogot és a közgázt is elvégezte, s mint mondja, a katonás fegyelmezettségnek is hasznát veszi az APEH hatalmas szervezetének irányításában. Az adóhivatallal szinte együtt nőtt föl: előbb a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei felügyelőségen, illetve az igazgatóságon töltött be különböző pozíciókat, mostani megbízatása előtt pedig az igazgatói székig vitte. Ám megfordult a barikád másik oldalán is. A nyolcvanas években téeszjogtanácsosvolt, 1999-2003 között pedig - a hivatalt rövid időre elhagyva - ügyvédként cég- és gazdasági ügyekkel foglalkozott. Mielőtt visszatért volna az APEH kötelékébe, részt vett az MSZP nyíregyházi szervezetének munkájában, de két éve kilépett a pártból.

Ahhoz, hogy biztosat mondhassunk, meg kell várnunk az év végét. Mi mindenesetre teljesítettük az előző és a mostani pénzügyminisztertől kapott többletfeladatokat, például az adóminimalizálók áfaellenőrzését, javítottuk tájékoztatási tevékenységünket. A PM egy tíz pontból álló értékelési rendszer alapján méri a teljesítményünket.

HVG: Évek óta sziszifuszi küzdelem folyik az adó- és járulékhátralékok beszedéséért. Ezen a téren mit tudnak felmutatni?

Sz. J.: Első megközelítésben nem túl rózsás a helyzet, mert a hátralékok összege 10 százalékkal nagyobb, mint 2004 első felében. Másként fest a dolog, ha a hátralékok és a beszedett adók arányát vizsgáljuk. E tekintetben az első hathavi adat csak a 83 százaléka az egy évvel korábbinak, vagyis végeredményben kedvezően alakulnak a dolgok. Ezt támasztja alá az is, hogy behajtással - például azonnali inkasszóval, végrehajtással, árveréssel - 111,7 milliárd forintot sikerült ledolgoznunk, márpedig ez 22 százalékkal haladja meg az egy évvel korábbit.

HVG: A már emlegetett prémiumelőleg mindenesetre arra utal, hogy javulóban van az APEH és a PM viszonya.

Sz. J.: Én nem tudom, hogy korábban milyen volt az APEH meg a PM viszonya. Államigazgatási szervezetek között még azt a kérdést is rossznak tartom, milyen a szervezetek viszonya. Nekünk irányító főhatóságunk a PM. Ez nem szolgai alávetettséget jelent, hogy most akkor mi szemünket bekötve kapásból végrehajtunk. Végrehajtani persze kell, de lehetőség van arra, hogy véleményt mondjunk.

HVG: No és volt már példa arra, hogy ön ellentmondott a pénzügyminiszternek, vagy akár markáns álláspontot képviselt a minisztériummal szemben?

Sz. J.: Megbeszéljük a dolgokat. A tárca részéről, úgy gondolom, erre megvan a fogadókészség.

HVG: Mennyire vonja be önt a minisztérium az adószabályok módosításába? Osztottak-e önöknek kártyát például az evát érintő uniós tárgyalásokban?

Sz. J.: Az APEH alapvetően végrehajtó szervezet, de a jogalkotás folyamatában figyelembe veszik a véleményünket, persze nem adópolitikai, hanem inkább technikai, végrehajtási kérdésekben és olyanokban, amelyek növelik az adóbeszedés esélyeit. Alapvetően az adózás rendjéről szóló törvénynél van szerepünk a véleményezésben. Most például az adózók két tucatnál is több számlára fizetik be különböző adóikat és járulékaikat. Mi kezdeményeztük, hogy jövőre ez meghatározott adózói körben hat számlára szűküljön. Itt, a hivatalban merült föl - igaz, nemzetközi tapasztalatokra építve - az adam, vagyis a személyi jövedelemadó adóhatósági megállapításának ötlete, amire aztán a minisztérium le is csapott, s így ez a módszer az idén már debütálhatott is.

MOLNÁR PATRÍCIA