© Végel Dániel

Persze hogyan is lehetne másként, hisz már a szombathelyi illetőségű papa is bűnügyi nyomozó és közrendvédelmi specialista volt, egyébként is: "nagyon apás voltam". Így egyenes út vezetett a pesti rendőrtiszti főiskolára, ahol, mivel "az erőszakos ügyek nem vonzottak", 1993-ban "a gazdaságvédelmi területre indultam".

Hamar felfedezik: egy évre rá kiemelt főnyomozó az országos főkapitányság pénzmosás elleni alosztályán, két évre rá pedig már ő a főnök. Mindemellett van ideje és energiája a szegedi jogi egyetem látogatására, sőt ott szerzett diplomáját európai jogi szakjogászoklevéllel übereli. Ezt már a főnökség sem nézheti tétlenül: 1998 novemberétől az időközben megalakult Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóságon igazgatja a pénzmosás elleni szekciót. Emellett a pénzmosás, illetve a szervezett bűnözés tárgyában tett tanulmányutak keretében járja az e tekintetben legfejlettebb világrészeket.

Aztán 2003-ban beüt a ménkű: az ügyészség vesztegetéssel vádolja. Főnökei azonban kiállnak mellette, sőt: 2004 nyarától dafke ő vezetheti az ORFK-n a Nemzeti Nyomozó Iroda felderítő osztályát. Az ügyészség azonban nem adja fel: vádjai nyomán 2004 októberétől rendelkezési állományba kényszerül. A meccs idén januárban a bíróság előtt folytatódik: első fokon ugyan felmentik, ám a vád képviselője fellebbez, és mint azóta kiderült, van további muníciójuk.

"Röplabdában ifjúsági válogatott is voltam. Mára a kerékpározás és a konditerem maradt." A máig nőtlen főrendőrnek azért mostanában nyilván több ideje jut élettársára és gyerekeikre, a hároméves Marcellre, valamint a kilenc hónapos Michelle-re, akik az angyalföldi panelházi lakásban azon is izgulhatnak, mikor készül el a családfő nagydoktori dolgozata.

- Mit iszik? Természetesen a HVG vendége...

- Szó sem lehet róla. Inkább én hívom meg magukat.

- Akkor természetesen nálunk sem lehet szó róla. De hagyjuk is ezt a manapság súlyosbító körülményként értelmezett kínálgatást! Sokakat állíthatott érzelmileg maga mellé, amikor úgy másfél éve, szembekerülve az ügyészség gyanújával, a tévé nyilvánossága előtt elpityeredett. Nem vonva kétségbe a férfikönnyek őszinteségét, az egész mégiscsak olyan volt, akár egy jól vasalt hollywoodi zsarusztori. Spontán ellágyulás volt?

- Háromórás kihallgatás után léptem a kamerák elé, előtte napokon át nem aludtam. Mit csináljak, eltörött a mécses. Amúgy is elég érzékeny vagyok, nehezen teszem túl magam bizonyos dolgokon. Hamar láthatóvá válnak rajtam az érzelmeim.

- Jó: fáradt volt, ideges, meg minden, de mégis, mi volt az utolsó csepp a pohárban? Rájött, hogy vége a karrierálmainak? Hogy egy főrendőrrel is megeshet ez?

- Az első a tehetetlenség volt. És az új szituáció, hogy engem gyanúsítottként hallgattak ki. Hogy azokkal a praktikákkal szembesültem, amelyeket én szoktam alkalmazni.

- Tényleg, milyen érzés a másik oldalon ülni? Aki kihallgatta, kollegiális volt?

- Egy percig sem éreztem, hogy például Túri András ügyész úr valamennyire is becsülte volna eddigi munkámat. Sőt azt érzékeltette éppen: a szaktudásomnak köszönhetően tudtam elkövetni, amikkel vádolt.

- Lelkünk egyik fele hisz önnek, a másik meg azt mondja: naná, majd pont nekünk tesz töredelmes, beismerő vallomást. Ha bemegy a Teve utcába, milyen a hangulat?

- Talán soha nem köszöntek még rám ilyen sokan és ilyen kedvesen, és soha nem láttam még ennyi tiszteletet a kollégák szemében, mint amióta ez az ügy folyik.

- Látja, ezt meg kellene köszönnie az ügyészségnek. Egyébként miképp értékeli a küzdelmet: izgalmas szellemi csörtének avagy élethalálharcnak?

- Nem vagyunk azonos helyzetben. A nekem kedvező elsőfokú ítélet után is azt mondták az ügyészségen: mi tudjuk, hogy M. Cs. bűnöző, legfeljebb a bíróság ítélte meg másként a dolgokat... Majdhogynem azt mondták: nem szép, hogy a bíróság így ítélkezett.

- Mi volna, ha az utcán szembetalálkozna Túri ügyész úrral? Köszönne? Megpróbálna szóba elegyedni vele? Avagy sietve átmenne a túloldalra?

- Sokat gondolkodtam magam is, milyen lenne egy ilyen találkozás. Arra jutottam, hogy amikor már nem tudnám visszafogni magam, akkor tényleg átmennék az utca másik oldalára. Egyelőre még nem.

- A nyugalom megőrzésében nyilván sokat segít az otthoni háttér. Ami nem egészen egyértelmű. Nekünk írott önéletrajzában ugyanis nőtlennek jelezte státusát, máshol viszont házasként szerepelt. Meg ott a két gyerek is. Legalább ezt rendbe tehetnénk...

- Soha nem voltam nős. Mindig is élettársi kapcsolatban éltünk. Mondjam, hogy nekem szerencsém volt, mert a barátnőm megérti a helyzetet?

- Talán nem jogosulatlan a kérdés: esetleg még örül is, hogy így takarékra állították?

- Bizony voltunk már mi is közel ahhoz, hogy szakadjon a húr, így aztán most magában nyilván örül. De nekem azt mondta, ilyen áron nem. Inkább dolgozzak éjfélig.

- Olyan világban dolgozik, ahol a kimondott szónak nem mindig van aranyfedezete. Ön például olykor kénytelen együtt inni, haverkodni célszemélyeivel - már a bizalom megnyerése okán is. Mosolyog a szemükbe, miközben gyűlöli őket?

- Nem gyűlölök én senkit. Persze tapasztaltam, hogy sok rendőr és ügyész nem szereti az elkövetőket. De könyörgöm, ha ők nem lennének, nem lenne munkánk. Ez olyan, mint amikor a pincér nem kedveli a vendéget. Aki velünk szemben ül, az esetleg valóban elkövetett valamit, amit rá kell bizonyítani, és meg kell érte büntetni. De ezzel kész, punktum.

- Leghíresebb ügyfele, Kulcsár Attila igen barátian beszél önről!? Hogyan látja ön: tanulatlan balfácánról van szó, akit valakik felhasználtak? Vagy pénzügyi zseniről, aki képes volt nemzetközi bankvezéreket is az ujja köré csavarni?

- Ha az intelligenciát azon mérik, ki hogyan képes megtalálni az emberekkel a megfelelő hangot, akkor ő intelligens. Mert jól csinálta: soha nem volt tolakodó, mégis mindvégig meggyőző. Gondolom, ma is az. Csak most épp másokat igyekszik meggyőzni...

- Hát ha ő eléggé meggyőző lesz, ön megválhat szeretett testületétől. Melyik, a testülettől kiutált sztártársát követné? Magánzsaru lesz, mint a Papa? Politikus, mint az "életes" Doszpot? Kampánymenedzser, mint a nyírfás-defendes Földi?

- Sokat kellene érnem vagy öregednem ezekhez. Még túl fiatal vagyok. Persze ha elmarasztalnak, nyomban leszerelek. Az ítélettől függően akár ügyvédként is dolgozhatnék.

- Miért éppen ügyvédként? A diplomájával akár ügyész is lehetne!?

- Pillanatnyilag aligha szeretnék az ügyészség kötelékében dolgozni. Az a szervezet a mai valójában nekem nem felelne meg.

LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN