M. H.: A választások előrehozatalának az a fő oka, hogy 2006 első felében Ausztria lesz az Európai Unió soros elnöke, s nem volna jó, ha egy ilyen kis ország megosztaná a figyelmét. De azért is kedvezőnek tartjuk a választások előrehozatalát, mert a közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a bécsiek 85 százaléka kimondottan elégedett körülményeivel, a város irányításával.

HVG: Budapest főpolgármestere, a liberális Demszky Gábor szerint a lehető legtöbb szolgáltatás privatizálandó, a szolgáltatókat pedig versenyeztetni kell, mert így csökkennek a költségek, javul a hatékonyság. Ő Bécset ellenpéldaként emlegeti, hiszen önöknél a közművek mind az önkormányzat kezében vannak. Képesek megakadályozni a pazarlást?

M. H.: Egyáltalán nem tartom helyénvalónak a szembeállítást. Egész Európában töprengenek a várospolitikusok, hogyan lehet a városi szolgáltatásokat - a víz-, gáz- és energiaellátást, a szemétszállítást, a csatornaszolgáltatást - jobban működtetni. Ezeket a funkciókat Bécsben a Wiener Stadtwerke fogja össze. Tőlünk azt várják a város lakói, hogy megbízható és jó minőségű ellátásban részesüljenek, számunkra pedig a megtérülésnél fontosabb a bécsiek elégedettsége. A közműszolgáltatások nem profittermelők, nem ez a dolguk. Más a helyzet az építkezésekkel, amelyek esetében valóban éles verseny folyik. Ezért is privatizáljuk a város építőcégét. Nem ideologizálunk, pragmatikusak vagyunk. Ott privatizálunk, ahol a tevékenységből nyereség keletkezhet, ott viszont, ahol a nívós működéshez adópénzeket kell felhasználni, az önkormányzati tulajdont tartjuk helyénvalónak. Például 20 százalékos tulajdonosok vagyunk a schwechati repülőtérben, s az onnan származó nyereséget beforgatjuk a városi közlekedés finanszírozásába.

© Filep István

M. H.: A két háború között a fővárost irányító szociáldemokraták 23 ezer városi lakást építtettek, sokkal-sokkal jobb minőségben, mint a nyomornegyedek lakásállománya, de még mindig kedvező áron. Ez idő tájt született az a mindmáig gyakorolt elv, hogy az építkezéshez a város ad telket, ő finanszírozza az építkezést is, a házak karbantartásának költségeit viszont a lakóknak kell állni.

HVG: Mekkora a különbség a magán-, illetve a városi tulajdonban álló lakások lakbére között?

M. H.: Körülbelül kettő az egyhez, de a rászorulók lakbértámogatást is kaphatnak.

© Filep István

M. H.: Városi bérlakás elvben nem jár külföldieknek, de azért vannak olyan programjaink, amelyek révén ilyen lehetőséghez juthatnak. Párizs külvárosai riasztó példával szolgálnak: ezekbe majdhogynem kizárólag külföldieket telepítettek, minek következtében elgettósodtak. Nem szeretnénk, ha nálunk is csak külföldiek által lakott negyedek jönnének létre.

HVG: A Budapestnél sokkalta biztonságosabb Bécsben alig látni hajléktalanokat, koldusokat. Hova "teszik" ezeket a szerencsétlen embereket?

M. H.: Sajnos nálunk is romlott a közbiztonság, elsősorban a kábítószeres bűnözés növekedett. A rendőrség nem a főváros ellenőrzése alatt áll, hanem a kormány felügyeli, amely - takarékossági okokra hivatkozva - csökkentette a testület létszámát. Ezt ellensúlyozandó vezettük be például a helyi drogvilág közepén, a Karlsplatzon a figyelő kamerákat. Ami a hajléktalanokat illeti, elhelyezésükről télen-nyáron gondoskodik a város, illetve a különböző segélyszervezetek és az egyházak. A koldusok száma nő, s bármilyen kellemetlen kimondani: Bécsbe Szlovákiából szállítják át szervezett körülmények között a koldusokat, importálnak rokkantakat, gyerekeket, akiket aztán este összegyűjtenek, és autóbusszal hazavisznek. Hogy ezt a különös turizmust leállítsuk, most együttműködünk a pozsonyi rendőrséggel.

HVG: Milyen jogi alapon? Tilos egyáltalán Bécsben a koldulás?

M. H.: Maga a kéregetés nem, de a tartományi törvény szerint nem szabad agresszíven vagy szervezetten koldulni. Persze a bűnös koldulással szemben nem csupán rendőri módszerekkel lehet felvenni a küzdelmet. Én például régen meghirdettem, hogy aki nem talál magának a városban munkát, az jelentkezzen a bécsi önkormányzatnál, haladéktalanul elhelyezzük a városi kertészetben. Ajánlatomat eddig összesen hárman fogadták el.

HVG: Budapest kerületei önállóak, saját költségvetéssel, független vezetéssel rendelkeznek. Bécsben milyen a hatalommegosztás a főváros és a 23 kerület irányítói között?

M. H.: Nálunk a városvezetés súlya meghatározó. Minden kerületnek saját közgyűlése van, külön elöljáróval. Saját kerettel is rendelkeznek, kisebb helyi feladatok, például a parkolás megszervezésére. Érthetően a kerületek erősebb decentralizációt szeretnének, erről vitatkozunk is, de arra azért ügyelünk, hogy a város egységes maradjon. Ha egy városon belül túl sok irányító hatóság működik, az árt a működés hatékonyságának. A kórházak, az oktatás, a várostervezés és a finanszírozás, a környezetvédelem ügyei mind-mind a fővárosi önkormányzat hatáskörébe tartoznak. Szerintem Budapesten a túlcentralizált kommunista városirányítás után most az ellenkező irányba lendült túl az inga.

HVG: Önöknél mennyi pénzből gazdálkodhatnak a kerületek?

M. H.: Bécs egészének kiadási kerete 10 milliárd euró, amiből 500 milliót kapnak a kerületek. A város nagyon csekély saját adóból gazdálkodik, ez a teljes költségvetésének legfeljebb a 8 százaléka. A többit az államtól kapjuk a tartományok által befizetett adók központi újraosztásából. Négyévente késhegyig menő küzdelmet folytatunk a tartományfőnökök és a kormány képviselőinek találkozóján. Bécs termeli egyébként a teljes állami bevétel 42 százalékát, s mindössze 18 százalékot kap viszsza.

HVG: Mennyi segítség érkezik a fejlesztésekhez az Európai Uniótól?

M. H.: Szenvedélyes híve vagyok az európai integrációnak, de demokrata is vagyok. Így ki merem mondani: már azt is eredménynek tartom az unió részéről, ha nem akadályozza a munkánkat. Rengeteg a brüsszeli előírás, a bürokrácia, a fiatal uniós bürokraták azt gondolják, ők inkább képesek megítélni a projekteket, mint a polgármesterek helyben. Ez nyilván azzal függ össze, hogy őket nem választják, minket viszont az emberek időről időre megmérnek a munkánk alapján.

HVG: Ön nagyon "járkálós" politikus: délelőtt a városházán végzi a munkáját, délután pedig a kerületeket járja, leáll beszélgetni, borozgatni. Tapasztalatokat gyűjt?

M. H.: Vagy csak délelőtt, vagy csak délután vagyok a városházán. Azért szeretem a polgármesterséget, mert amiről az ember délelőtt dönt, arról délután már hallhatja is a városlakók véleményét, rögtön ellenőrizheti intézkedéseinek a hatását. Szívesen jövök-megyek, poharazgatok a város számára olyan fontos első kerületben, de a külvárosokban is sokszor megfordulok. Azt mondják, amilyenek a külvárosok, olyan a város egésze.

HVG: Van-e hozadéka Bécs számára annak, hogy ön a szociáldemokrata SPÖ vezető politikusa?

M. H.: Szerintem annak, hogy benne vagyok az SPÖ elnökségében, a városra nézve nincs semmilyen következménye. Sokkal fontosabb, hogy a tartományfőnökök szervezetében is ott vagyok, és harcolok a bécsi érdekekért.

HVG: A közvélemény-kutatások szerint ön jóval népszerűbb politikus az SPÖ első emberénél, Alfred Gusenbauernél. Miért nem száll harcba a pártelnökségért?

M. H.: Tizenkét éve állok a bécsi SPÖ élén, s nem akarom a társaimat cserbenhagyni. És vajon éppen velem, 56 évessel cserélnének le egy 44 évest? Ez lenne a fiatalítás?

FÖLDVÁRI ZSUZSA / BÉCS